Veletek hogy viselkednek az emberek, ha látják, hogy terhes vagy? Szerintetek mi lenne a helyes? (Pl udvariasság)

én 27 hetes vagyok és pont pár napja pakoltam fel a kasszánál a cuccokat a szalagra.A férjem visszaszaladt valamiért és a földön maradt a kosár,elég nehéz volt hajolgatni a kipakoláshoz.Ahogy észrevette a mögöttem lévő pár,hogy babát várok,egyből segítettek a kosarat feltenni a kipakoláshoz.Nagyon jól esett.A kórházban egy fiatal csaj pedig maga elé engedett.2 órát vártunk hatalmas tömegben mire sor került volna ránk,addígra érkztek jóval utánunk fiatalok is,akik betolakodtak elénk,ráadásul szóltam egy idős néninek,aki oda állt az ajtóba,hogy most mi jövünk,nem Ő,mert mi már 2 órája ott várunk,ő meg nemrég jött.Azzal a dumával jött,hogy neki is sürgős,mert 70 éves és megint megjött neki,nem tudja mitől van.Elment szólni az orvodsának és bement elénk.Közbe mégegy épp akkor érkező nő is bement,ahogy kijött a mami.Még háomnegyed órát vártunk mert közben elment a doki is valahová.Azt hittem összeesek.

viszont én a saját anyósomra haragszom,velük lakunk,újítjuk a mi részünket mire jön a baba,hatalmas munkába vagyunk,veszélyeztetve voltam az elején (mosst is voltam kórházban hasfájással) ,a férjemnek nyaki sérve van,de elnézi,hogy miután a férjem két munkahelyen végzett,itthon is dolgozik a házon, vagy nekemkell ,vagy a férjemnek kell kitakarítani.Ő pedig feljön megnézni mi változott,de ki nem hagyná,hogy megszólja,hogy már megint mekkora kupi van.Segíteni viszont egy szóval sem. Az én anyám jön el 50 km-ről segíteni rendet csinálni.

Most pedig kitalálta,hogy akkor már az Ő konyháját is fessék ki,meg spájzot akar csináltatni ami nagy kőműves munka és persze mindent a férjemmel(ilyenekért mi mind fizettünk százezreket szakembernek,hogy a férjemet is kíméljük kicsit,Ő meg megcsináltatná vele az egészet).Szerintem ez nagyobb szemétség mint a többi udvariatlanság.

5ös vagyok.

még annyi hogy én sem varom el az udvariasságot vagy előzékenységet, ha kapok szivesen veszem. Nem gondolom hogy elsőbbséget élveznék,persze vannak helyzetek mikor egy kis segitségre szorulnék de a tapasztalat alapján még kérni sem merek.Megoldom. De ha a vége felé járok majd akkor tuti nem fog érdekelni ki mit gondol ha rosszul érzem magam vagy csak már nagyon nehezemre esik valami nem kockáztatok és pofátlan leszek.

Én amugy is sokszor segitettem utcan boltban piacon ha láttam valakinek segitség kell.Átadtam a helyem ha nem okozott gondot. De az tényleg elkeserítő mikor látod hogy valakinek segitség kell és te vagy az egyetlen aki odamész terhesen pedig ezren vannak körülötted. Pl a multkor a piacon egy néni fogta a férje bicikliét is de ugy meg volt pakolva hogy kifordult a kezéböl és a kabátja beleakadt az ülésbe. Én mentem oda segiteni pedig mar kabatban is latszik a pocakom. Mindenki csak állt és bamult. Én meg ahogy kiléptem a boltbol meglattam és odamentem pedig10méterre volt mig odaértem senkisem segitett neki...

16 hetes vérvételen volt az első negatív beszólás.Látta a hölgy,aki a vért vette,hogy mire jöttem.Előttem egy kislány rosszul lett,szóltak nekik utána,hogy legközelebb előre szóljon.Én ebből okulva szóltam előre(csak vérvételkor vagyok rosszul,máskor nem)

Megjegyezte a kedves hölgy kicsit gúnyosan,hogy mi lesz velem akkor a szülésnél.Mire én beválaszoltam,hogy császár lesz,ráérek utána aggódni,de nem fejeztem be..Erre kioktatott,miközben levette a vért,hogy olvassak utána,kérdezzem meg,jobb a babának amúgy stb.

A végén,mikor úgy érezte,eleget okosított,mondtam neki,hogy a daganatomat is kiveszik egyúttal,ami már nem jóindulatú...és kijöttem.

Utána még bőgtem jó darabig,nagyon sz..ul érintett a fene tudja miért.

Más negatív nem volt azóta,inkább nem szólok,inkább elájulok vérvételkor csendben:-)

Buszon nem szokott gond lenni a hellyel,olyan helyen lakom,hogy mindig le tudok ülni és a következőnél szállnak fel sokan.Házi orvosnál meg"hátul" megyek be a táppénzes papírért,ő így csinálja,ez jól esik.

Sziasztok!

Lehet, hogy én gondolom rosszul, de a kismamákat megilletné valamiféle előzékenység (persze nem csak őket, de a kérdés most konkrétan rájuk vonatkozott).

33 hetes kismama vagyok, elég nagy pocakkal, mindenki azt mondja az ismerőseim közül, hogy ők ekkora pocakkal mentek szülni. Pesten lakunk, autónk nincs, így mindenhová BKV-val megyek. Kissé vizesedek, alacsony a vérnyomásom, szóval jól esne, ha le tudnék ülni.

De ami ennél is rosszabb, hogy a tömegben már többször előfordult, hogy megütötték a pocakom, vagy meglöktek, ez nyilván veszélyesebb, mint amennyire kényelmetlen és fárasztó állni. De sajnos leginkább rossz tapasztalataim vannak... :(

A kasszánál még sosem jutott eszembe, hogy valaki engedjen előre, azt a pár percet simán kibírom, csak az zavar, ha a mögöttem álló nekem tolja a bevásárlókocsit (de ez nem csak terhesen zavaró)

Ha valamit leejtek, itthon a párom sokszor ugrik, hogy felvegye, de nem várom el tőle sem, idegenektől meg pláne. Ha kicsit nehezebben is, de leguggolok, felveszem. Nem kell velem úgy bánni, mint a hímes tojással :)

Persze vannak fájdalmaim mostmár, gondolok itt hát-, láb-, derékfájásra, időnként a keményedések is fájdalmasak már, de azt hiszem, ez kibírható. Persze biztosan vannak, akik nálam rosszabb helyzetben vannak, és nehezebben viselik a várandósságot.

Egyszóval szerintem jó lenne, ha a tömegközlekedés alkalmával az emberek jobban odafigyelnének a kismamákra, és udvariasabbak lennének.

Bocsi a kisregényért :)

Boldog babavárást mindenkinek!

Nem tömegközlekedem, így erről nem tudok nyilatkozni!

Kasszánál nem is várnám el,hogy előre engedjenek. De pl. a háziorvosnál sem vártam el,ha volt hely és le tudtam ülni!

Amikor terhes voltam,ha jól emlékszem már nem lehetett cigizni vendéglátó helyeken. De ha nem lett volna még tilalom, én speciel akkor sem várnám el,hogy mondjuk egy étteremben azért ne gyújtson rá senki, mert én ott vagyok. Nekem kell bekalkulálnom,hogy igenis ott rá lehet gyújtani, tehát ennek függvényében vagy megyek, vagy nem!

Olyan többször előfordult,hogy leejtettem valamit és segítettek felvenni!

Orvosnál volt egy cuki sztori, vérvételre vártam, már jócskán nagy hasam volt. Nem volt szabad szék, mert az összesen idősebbek ültek. Természetesen eszembe sem jutott ,hogy leüljek. Az egyik idős néni felállt,hogy üljek le. Mondtam,hogy nem, maradjon csak. Erre,hogy de igenis üljek le. Erre én,hogy tényleg bírok állni. A végén már elnevettük magunkat,hogy vak vezet világtalant. Aztán lett mellette egy üres szék, és leültünk mindketten.

Nem tudom, én valahogy sosem vártam el,hogy addig amíg nem okoz gondot valami,hogy abban velem előzékenyek legyenek.

Igaz már 2,5 éve volt hogy terhes voltam, nekem is volt olyan ami nagyon rosszul esett: már nagy volt a hasam, nagyon nehezen tudtam lehajolni, mentem hazafelé a boltból nagy pakkal (ki más vásárolna be ugyebár mint a mindenórás ráérő kismama), amikor elszakadt a szatyor füle és minden ami benne volt a járdára ömlött. Körbenéztem, hátha, de senki oda se bagózott, akkor nagy nehezen összeszedtem a cuccokat, és közben két fiatal suhanc elment mellettem és kiröhögtek :-( hát ekkora bunkókat nevelnek sajnos egyesek, mondjuk az én gyerekem nagyon jólnevelt lesz az biztos, mert én is az vagyok és voltam, csak bánt hogy ő ugyanazt nem fogja senkitől visszakapni.

Másik eset: 8. kerületben az sztk-ba mentem táppénzes papírért, ugyebár havonta kell menni, tele volt cigányokkal a rendelő és mindenki ült, csak én álltam a 30 hetes hasammal. Hát gondoltam akkor remek, odaálltam az ajtóhoz, hogy ha kijön az asszisztens akkor elkérem a papíromat ami kb. két percet vesz igénybe. Erre nekem támadt a fél rendelő, a cigányok ott kiabáltak velem, majdnem meglökdöstek , hogy nem betegség a terhesség és mit képzelek...amikor kinyílt az ajtó, oda se fértem, egymást tologatták be csakhogy ne jussak be. Kb. 10 perc múlva lett hely, leültem, gondoltam akkor muszáj végigvárnom a sort, kb. fél óra múlva kijött az asszisztens észrevett, és kihozta kb. fél perc múlva az igazolásomat. Mondta hogy nehogy még egyszer kivárjam a sort!

Még egy eszembe jutott: valami beutalóért mentem, mindenki ült a rendelőben, én nem, semmi baj. Erre jött egy tizenéves srác és egy idősebb hapsit megkért, hogy hadd menjen be előtte mert neki csak öt perc. Nem viccelek: 30 perc múlva jött ki, már azt hittem megőrülök, aztán mikor kijött akkor mondta nekem a hapsi, hogy: "hát akkor már inkább magát engedtem volna be"... Köszi. Remek felismerés.

De nem akarom azt mondani hogy nekem csak rossz élményeim voltak, mert akkor majd jönnek a kedves hozzászólok és megírják, hogy nagyon pesszimista vagyok és biztos látszik rajtam hogy mennyire bunkó vagyok és ezért állnak így hozzám, közben abszolút nem ez a helyzet. Pl a postán egyszer az ügyintéző odahívott soron kívül és mondta, hogy mindig szóljak ha megyek és akkor előbb odahív, mert mindig nagyon sokan vannak.

Á nem hiszem hogy azért ilyenek mert bunkonak látszik az ember.

Én mindig szolok ha segitek valakinek, a biciklis nénis sztorinal is mikor odaértem mondtam hogy várjon segitek el ne essen.Megszoktam kérdezni hogy segithetek e van aki nem kéri van aki megköszöni de szo nélkül nem szoktam magánakciokat kezdeni. a helyet is ugy adom át hogy előtte megkérdem leteccik ülni? igy van lehetöségük és a becsüet is megmarad mert bizony volt mar aki majdnem kikérte magának hogy nincs rámszorulva.Úgygondolom én is jolnevelt vagyok, a gyerekeimet is erre tanitom majd, és valoban szörnyü hogy ezt mastol nem kapják majd vissza. De szerintem többet ér a becsületesség és a segitőkészség a mai vilagban mint gondolnank. Ha beallunk a nemtörődöm sorba mind akkor ez a két jellem kihal az emberiségböl és én azt nem akarom hogy olyan vilagban éljünk (és majd a gyerekeink). Nem fosztom meg őket attol a szivetmelengetö érzéstöl mikor tudod egy aprosaggal jobbá tetted valaki napját és ezáltal ő is a tied. És a hála csak egy mosoly és köszönet de megéri.