Lehet, hogy rosszul döntöttem?

Neked kell érezned.Ha te képes vagy örökbeadni, és utána feldolgozni az egészet,hát hajrá,nekem nem lenne erőm,inkább felnevelném egyedül,a párommal ha ilyet mondd nem foglalkoznék,nem érdemel meg téged.Tartsd magad nagyobbra és jobbnak,szerintem.És mindenesetre azért gratulálok!Gondolkozz el te mit tennél,ne másokra hallgass,ne a párodra,rokonra,barátra,csak is magadra,ha szeretnéd megtartani akkor tartsd,ha nem hát nem,de számolnod kell a következményekkel!

Üdv : Dia

A párod valószínűleg nem normális. Ha 42 évesen nem akar gyereket, akkor valószínűleg sosem fog. Valami defekt lehet nála, ha ez most jut eszébe, amikor nemsokára szülsz.

Ha nem szereted a babát, akkor talán jobb lesz neki, ha olyan szülőkhöz kerül, akik akarják őt és szeretni fogják.

Ketten kellett volna döntenetek a babáról, de úgy tűnik, te csak a pasi miatt vállaltad. Te érzed, hogy képes lennél-e egyedül felnevelni őt. Te érzed ahogy mocorog, olyankor mit érzel? Nem azt, hogy szereted, és alig várod, hogy megszülessen és a karodban tartsd?

Talán tényleg érdemes lenne egy pszichológus segítségével tisztázni a dolgokat, és ha tényleg ennyire alkalmatlannak érzed magad, vagy nem tudod elfogadni a babát, akkor örökbe adni. Számomra kegyetlenül hangzik ez, de neki jobb lesz így, mint úgy felnőni, hogy nem akarták őt.

Szerintem csak megijedtél attól, hogy esetleg egyedül maradsz a babával.

Ha eddig boldogan vártad, akkor ez csak pillanatnyi elmezavar. A gyereket nem a párodnak szülöd, hanem azért, hogy megszülessen. Nem változott semmi, a cél ugyanaz.

Nem pszichológus kellene, hanem egy párkapcsolati tanácsadás - mindkettőtöknek. Hogy ne egyedül kelljen felnevelned.

A párod szerintem elbizonytalanodott a kapcsolatot illetően. Ha most megharagszol rá ezért, akkor szét fogtok menni. Ha segítséget kértek, még menthető a dolog. Szerintem.

Megétrem azokat, akik az első trimeszterben meggondolják magukat, és az abortuszon gondolkoznak.

Talán még azt is megértem, ha valaki a kezdetektől nem akarja a babát, és örökbeadja.

De te 31 hétig vártad, szeretted, aggódtál érte, érezted a mocorgását, simogattad a hasad, énekelgettél neki. Lekileg annyira kellene, hogy kötődj hozzá, hogy ez meg sem forduljon a fejedben.

24 éves vagy. Te magad döntesz a dolgokról! Úgy vettem ki a szavaidból hogy Te akartad és örülsz a babának!

A párod érdekes dolog...lehet megijedt az apaságtól, vagy "idősnek"érzi magát már ehhez. mindenesetre meg kell beszélned vele, miért mondta ezt és ezentúl mit akar...

Ha továbbra sem szeretné a babát, akkor Te sem kellessz neki, ugyanis a gyerek Veled jár. Azt javaslom, hogy ha így alakul mint ahogy utóbb írtam, akkor a szüleidtől kérj seggítséget. Hisz akármennyire is akadtak ki, szeretnek Téged is és a leendő unokjukat is! Biztos hogy melletted lesznek. Te pedig ne gondolkodj olyan hülyeségeken, hogy örökbeadd,nem hiszem hogy egy szívtelen önző ember lennél. Nem kell semmilyen doki ahhoz hogy a saját gyereked elfogadd.