Rosszul döntöttem, hogy szültem?

Te szegény... jól ki vagy borulva. Semmi segítséged? Nme tudod senkire bízni a babát egy pár órára? Jót tenne.

De nyugodj meg, nem csak a te gyereked ilyen. Nekem a kisfiam nagyon hasonló volt, bár nálunk a pakolás nem volt nagy probléma, de az alvás az halál... Nem mondom, hogy jobb lesz, mert mindig van valami, amit nem birunk elviselni. Csak azért írtam, hogy nem érezd úgy, egyedül vagy ezzel. Nem csak nyugodt babák vannak, hidd el. Abban is igazad van, hogy sokan nem mondják el, csak a szépet, a jót.

Kitartást!

Nagyon sajnállak és megértelek, nekem sincs segítségem. Én 2 gyerkőccel vagyok itthon, a harmadikat várom. Imádom őket, az életemet adnám értük, DE:

néha egyszerűen frászt kapok tőlük!!! Rosszak (főleg a pici), nem fogadnak szót, olyan a lakás mint valami putri és nekem ez a halálom. Én csak akkor vagyok nyugodt ha rend és tisztaság van körülöttem. Sokszor a takarításba menekülök előlük. Ha bekapcsolom a porszívót, addig legalább nem a hisztit kell hallgatnom. :)

Van hogy olyat mondok nekik, amit utána rögtön meg is bánok, de egyszerűen sokszor úgy érzem nem bírom tovább.

Az én férjem is alig van itthon, ha pedig épp szabadnapos, akkor személyes sértésnek veszi ha egyedül szeretnék mondjuk boltba menni és ez fél óránál tovább tart...

Nem könnyű, de gondolj arra hogy egyszer csak felnő! :)

2.5-3 éves korától már biztosan könnyebb lesz. Nekem most 4 a nagyobbik, ő 1.5 évesen egyik napról a másikra "kész férfi" lett, pedig előtte nagyon anyás hisztizsák volt. A pici hamarosan 2 lesz, de ő még a mai napig egy rinyagép! :D

Egyébként szerintem maximum az olyan anyukák nem éreznek soha ilyet, akiknek van segítségük (mondjuk nagymama) és néha törődhetnek egy kicsit magukkal is. Én konkrétan wc-re sem tudok elmenni úgy hogy ne legyen ott valamelyik. :)

Sok kitartást!!!

Kitartás!!!!!!!

Az én 16 hónaposom is ilyen.És olyan 10 hónap körül kezdődött.De lesz@rom a lakást,meg a főzést is.Nem főzök csak 2-3 naponta.A gyereknek szüksége van rám így rá figyelek.A férjednek meg üzenem,hogy húzzon már le egész napot a gyerekkel,úgy hogy közben megfőz,meg mindent rendbetesz...utána hőböröghet.

Nem akarlak elkeseríteni, de egy gyerek ilyen. Most éli a felfedezőkorszakát, percenként kell életet menteni. Én is úgy főztem, hogy a lábam alá néztem mindig, mert pakolt közben a gyerek a konyhaszekrényből. És örültem, ha nem a lábamba kapaszkodva ordított.

Szerintem ráérnél akkor nekiállni takarítani, mielőtt a párod hazaér. Nálunk a nappaliban egész nap kupi van, tök fölösleges összepakolni. ha vendég jön, összerakodunk. egyébként meg ha a férjed ennyire nincs képben, hogy mivel jár egy gyerek, bízd rá fél napot, hadd kapjon idegbajt.

Nem vagyok az a leszólogatós fajta, de ezt most nem tudom máshogy fogalmazni ne haragudj. Remélem építő lesz a kritika.

Van egy egészséges 10 hónapos kisbabád. Mások ölnének érte, hidd el. Nem egy ismerősöm van, aki mindenét odaadná egy babáért. Nekem amúgy három van, a legidősebb 3,5 éves. Van egy férjed. Mások ölnének érte, a mai világban olyan nehéz párt találni.

Van otthonod, ami a mai világban ismételten egy kincs.

Szeretnél egyedül lenni? Tegyél érte. Kérd meg a férjed, hogy amikor nem dolgozik legyen egy picit a gyerekkel.

Hogy miért ilyen a Tiéd? Mert nagy részben vele született tulajdonsága, nagy részben ilyenné nőtt fel. Mit tehetsz ellene? Talán máshogy kellene hozzáfognod a neveléséhez. Kérj tanácsot, olvass utána, próbálkozz. De azért tudod eléggé vicces, hogy így írsz egy 10 hónapos kisbabáról. Ő még csak egy pici baba, mi lesz, ha majd kamaszodik?

Nekem is megvannak a saját gondjaim a gyerekeimmel. Nekem sem egyszerű 3 kicsivel. Van köztük olyan, akit ha agyon verném sem csinálná azt amit ő nem akar, van olyan, aki annyira szeleburdi, hogy a hajunk égnek tud állni tőle, és van olyan, aki miatt éjjel- nappal műszakban vagyok. De! Mindegyik azért született meg mert mi akartuk, és nem azért, mert ő kérte. És boldogak is vagyunk, hogy vannak.

Ja pelenkázás: bugyipelust vegyél, azt rá tudod adni úgy is, hogy áll. Ha rúg, fogd le a lábát, mert ha kakás, akkor fektetni kell mindenképpen. Adjál neki játékot, beszélgess vele, amíg letörlöd a seggét.

Altatás: most lenne itt az ideje megtanítani egyedül elaludni. először 2 percig hagyd sírni, aztán 5, utána 7-ig, de mindig menjél vissza hozzá és tartsd az ágyban, növeld az otthagyás időtartamát. Így megtanulja, hogy any mindig visszajön, ha kéri.