Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Terhesség » Hogy vészeltétek át a terességet?

Hogy vészeltétek át a terességet?

Figyelt kérdés
Egyszerűen rettegek a vetéléstől de legjobban a missed abtól. Elvileg 10 hetes vagyok (na igen kimondani sem tudom) és még nem mondtam meg senkinek, nem merem. Mi lesz ha nem marad meg, mindenkit fel kell hívnom? Magyarázkodnom kell milyen béna vagyok hogy nem tudom megtartani...Még magam sem merem beleélni, ilyenkor vizsgálat előtt meg kész vagyok. Azzal hogy ne stresszlejek mert az árt, csak jobban stresszezlek. Egész nap a netet bújom hogy rájöjjek mekkora az esélye hogy elvesztem, de hát arra kellett rájönnöm legtöbbször tünet sincs csak leáll a fejlődésben, és ez bármikor megtörténhet akár 18 hetesen is. Hogy éljek rendesen?

2013. nov. 12. 10:57
1 2
 11/15 anonim ***** válasza:

Szia! Élvezd ki amíg kettesben vagytok, menj a pároddal vagy a barátaiddal moziba/kirándulni/színházba attól függően hogy milyen érdeklődési köröd van. Tűz ki célokat magad elé (pl. tanulj nyelvet, olvass olyat ami nem a babával kapcsolatos arra lesz később is időd,....). A szervezeted hagyd, hogy tegye a dolgát.

Én a terhességem első harmadában vérezgettem, így otthon megnéztem a számítógépen egy 62 részes sorozatot. Mivel a munkaköröm veszélyes lett volna a babára, így nem mentem vissza dolgozni. Amikor végett ért ez az időszak akkor továbbképzésre mentem, majd elkezdtem a jogsit és azon vettem észre magam hogy 2 hónap múlva szülök. Utána kezdtem el a babacuccok nézegetését és beszerzését, amikor a párom ráért elmentünk kirándulni, rokonlátogatásra.

A 24. héten kiderült, hogy terhességi cukrom van, a vizeletben bacik vannak. Akkor nagyon megijedtem és kétségbeestem. Utólag rájöttem, jó hogy így alakult mivel egészségesebben ételeket ettem ezután és steptococcusom is negatív lett mire igazán fontos lett. Most egy egészséges kisfiam van.

Remélem tudtam segíteni valamit, további jó babavárást.

2013. nov. 12. 11:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/15 anonim ***** válasza:
Nekem sem volt problémamentes az eleje.Barnáztam és csak a sokadik vizsgálatkor kaptam utrogestant,amitől ez elmúlt.Féltettem a babát,de az ultrahangkép sokat segített,tudatosította bennem,hogy rá kell vigyáznom.Beszéltem is hozzá,sokat simogattam a hasam és "megbeszéltem" vele,hogy együtt maradunk.A 12.heti genetikai vizsgálaton megnyugtattak,hogy nincs baja,aztán jöttek a vérvételek,ott sem volt semmi gond.Vettem szívhangfigyelőt,ez is segített,hogy megnyugtassam magam.Néha lassan,néha gyorsan telnek a hetek,de én már az elejétől fogva tervezgettem,hogy milyen lesz vele az élet.Megvolt fejben a babaszoba,most kezdtük el ténylegesen is berendezni,ezek is sokat segítenek.Egyet megfogadtam NEM olvasok el vetélésről és terhesség alatti betegségekről szóló cikkeket és fórumokat.A védőnő és az orvos úgyis szól,ha baj van,aki egy kicsit is fogékony a hipochondriára,az képes az olvasmányai után tüneteket érezni,az pedig senkinek sem jó.
2013. nov. 12. 11:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/15 anonim ***** válasza:
94%
"... béna vagyok, hogy nem tudom megtartani." Felháborító ez a mondat! Nem csak magadra nézve, hanem több ezer nőre nézve, akik elvetélnek önnön hibájukon kívül. Kétszer vetéltem el. Egyszer spontán görcsökkel, vérzéssel. A másodiknál semmit nem éreztem, majd 12 hetesen műteni kellett. Béna lennék? És azon stresszelsz, hogy magyarázkodni kell? Tényleg ez a legnagyobb gond? Kit érdekel, ki mit szól ahhoz, hogy velem mi történt? Az esélylatolgatást sem értem, ugyanis a sok hülye statisztika kb. 100 nő esetét szűri, vagyis egyetlen ilyen adat sem reprezentatív, főleg mert ugyanazon nőnél is lehet teljesen különböző két terhesség (lásd. az én esetemet). Ez csak egy óriási hiszti! Ha nem bírsz megbirkózni a feladattal, akkor a gyermekvállalásba egyáltalán miért fogtál bele? Nem bántásból, csak egyszerűen nem értelek. Nem hogy élveznéd, amíg csak tudod (ha 40 hétig, akkor addig, ha csak 12 hétig, akkor addig). Rohadtul feleslegesen parádézol, nem mellesleg senki nem halt bele sem a vetélésbe, sem a művi terhességmegszakításba. Hogy lelkileg hogy tudja feldolgozni az ember, az megint egyénfüggő, de ha élő terhességgel ilyen hisztit képes vagy levágni, akkor mi lenne veled, ha tényleg baj lenne? Kicsit próbáld meg türtőztetni magadat!
2013. nov. 12. 13:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/15 anonim ***** válasza:
100%

Én ugyanezt érzem, de "okkal" (ez az 5. terhességem, egy élő gyerekem van). Viszont a szívemben most érzem, hogy nem lesz semmi baj.

Én is össze-vissza néztem mindent neten, aztán erőszakkal leállítottam magam. Csatlakoztam babaváró fórumokra "terápiás" céllal és sokat javult a helyzet. Azért néha-néha így is rajtam van a félsz... Szerencsére nagyon rosszul vagyok, emiatt tudom, hogy így biztos itt a baba.

9 hkm

2013. nov. 12. 14:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/15 anonim ***** válasza:
93%

#13-nak igaza van. Ez egy középkori felfogás.

Kicsit az jutott eszembe, amikor VIII. Henrik azért büntette a felelségeit, mert "nem tudtak fiút szülni".

2013. nov. 12. 16:09
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!