Hogyan vészeltetek át a vetélés utáni napokat?

Hát ugyan nekem nem volt vetélésem, de régebben volt egy kolléganőm és 5 hónapos terhes volt,a mikor a baba elment:(

Ő egyszercsak váratlanul megjelent dolgozni , és látszott h addigra már feldolgozta a gyászt. Azt mondta, h a doki szerint a babának még 5 hónaposan is valószínű vmilyen baja lehetett, nem volt életképes, és ezt bár nem mutatta az uh, de ugye nem szűr ki mindent....ÉS javasolta , h 1-2 hónapsn belül úja próbálkozzanak, mert a teste gyorsabban át tud állni a terhességre. 3 hónap múlva megint terhes lett, de utána már csak nagy pocakkal láttuk, és gratuláltunk :)

Én nagyon magam alatt voltam, nem akartam senkivel beszélni, próbáltam nyugodt maradni és arra gondolni, h következőleg már minden rendben lesz és össze fog jönni! Az első 2 hétben csak magamat bántottam azzal, h biztos valamit én nem csináltam jól, vagy a sors nem akarja, h legyen babám! Aztán 2 hét után összeszedtem magam és csak azt mondogattam magamnak, h megérdemlem, h legyen babám és lesz is! missed ab után 4héttel megjött a menstruációm, ráálltunk a "témára" és esküszöm neked még csak nem is gondoltam arra, h terhes leszek, csak az volt bennem, h megérdemlem és lesz babám valamikor! A következő vérzésem már el is maradt! Most épp alszik a szobájába az én gyönyörű 5hónapos lányom!

Fel a fejjel! És gondolj arra, h ennek megvolt az oka, és nemsokára már a pocakodban lesz a babád!!!!

Nagyon nehezen... Bár mi már a 23. hétben jártunk, így nem annyi volt, hogy betoltak a műtőbe, hanem meg kellett szülnöm... Ez borzasztó élmény, nem kívánom senkinek.

Aztán ott volt az üresség... Nem találtam a helyem, legszívesebben ki sem mozdultam volna otthonról - nem akartam találkozni senkivel, mert ugye nálunk már szembetűnő volt a változás... A férjem, és a barátaim sokat segítettek, valamint az, hogy nem első terhességem alkalmával történt, ott volt a kisfiam, így nem üres gyerekszoba várt otthon. Már jó pár hónap eltelt, de nincsen nap, hogy ne jutna eszembe, mennyi idős lenne most... Nem mondom, hogy nem félek, de jövőre újra belevágunk - s remélem, az égiek ezúttal kegyesebbek lesznek hozzánk.

Azt tanácsolom, hogy sírj, ha sírnod kell, és beszélj róla - minden egyes alkalommal könnyebb lesz, s segít feldolgozni ezt a veszteséget.