Hogy vészeltétek át a terességet?

Ami ilyenkor segít, az a pozitív hozzáállás. Hogy nem azt böngészed, hogy mennyi esélyed van rá, hogy ne maradjon meg a baba, hanem azt, hogy ennyi idősen hogy áll a fejlődésben, miket várhatsz, stb. Nézegess babacuccokat, olvasgass pozitív történeteket gyerekvállalásról, gyereknevelésről.

Én is azt vettem észre, hogy ha rémtörténeteket olvasok, jobban parázok.

Bármikor, bármi történhet bárkivel, akár ha ma kimegyek az utcára, elüthet egy autó, de így nem lehet élni, hogy mindig rettegünk. Később is, ma meglesz a baba, lesz min stresszelni mindig, de próbálj egy picit lazulni, és optimistán várni a jövőt, mert ebbe bele fogsz bolondulni.

Bevonzani a rosszat nem tudod, az vagy megtörténik, vagy nem, de teljesen felesleges idegeskedni. Tudod, egyszer élünk, egyszer vagyunk elsőterhesek, élvezd ki az időszak szépségeit, mert ilyen még egy nem lesz, hogy ennyi időd legyen magatokra.

Pont a stressz miatt vezsítheted el.

A 12. hétig izgulsz, hogy ne legyen down kóros, aztán kifejlődjön mindene.

Most 40 héten át görcsölsz, aztán majd azon izgulsz, hogy nehogy bölcsőhalált haljon, stb... minden korban van min izgulni.

Az a baj, hogy ezzel a parával elmész az anyaság szépsége mellett.