Hogyan vészeltétek át a terhesség utolsó, nehéz szakaszát második babánál, segítség nélkül?

Nekem már csak egy éjszakám maradt a szüléig.Nagyon ideges vagyok.Főle azért, mert nem tudom mit fog kezdeni a férjem a kétévesemmel egész hétvégén.Soha nem szokott rá vigyázni.

Akkora vagyok, mint egy bálna.Alig tudok mozogni.Ma már elért a sírás, mert nincs segítségem.

Az én gyerekeim között 18 hónap van.

Az utolsó hetekre nem emlékszem hogy nagyon nehéz lett volna, nekem az első 4 hónap volt rossz, az állandó rosszulléttel. Én akkor dőltem ki, a buszon két megállóra is le kellett ülnöm, különben elájultam volna. A nagyobb gyerkőc előtt nem pisiltem, de volt hogy rohantam hányni, szegénykém azt hitte, hogy a WC rendeltetése az, hogy belehányjunk. Időnként odatotyogott, föléhajolt, a kis kezeit a pocakjára szorította és úgy csinált mintha öklendezne.

Amúgy tényleg jobb most, mint amikor már kint van. Mert a pirinyó a pocakodban még nem tud torkaszakadtából üvölteni amikor épp pelenkázod a másikat és nem tudsz szaladni hogy felvedd..

Második, hát ha szerencséd lesz alszik sokat ha nem, akkor nem. Nekem 40 perceket szopizott egyszerre a fiam egy nap tízszer kezdetnek. És akkor még a nagyhoz nem szóltam, nem főztem, nem etettem, nem játszottam vele. És persze a nagy pont akkor kakil be, amikor a picivel kellene törődnöm, stb...

Amikor bent van akkor még csak-csak tudsz pihenni, de ha kint lesz alig.