Fekvésre ítélt kismamák, ti hogy bírjátok?

Az első terhességem alatt többször voltam fekvésre ítélve, de talán 3-4 hét volta leghosszabb. (mindig más miatt és mindig megmondták meddig kell feküdnöm, utána mozoghattam rendesen. 36 hét után meg pláne, mert akkor már igazából bármikor jöhetett a babó, nem lett volna gond. A végén meg túlhordtam... :)

Nálam volt olyan, hogy még enni sem kelhettem fel, csak fekve, na azt nagyon nehezen viseltem. De a mozgós időszakok nagyon jót tettek. Neked meddig kell feküdnöd, mit mondanak?

5-ös vagyok.

Volt egy terhességem, aminél rendesen menstruáltam, raztán folyamatosan vérezgettem,majdelment a baba (még az elején).

A következő terhességem ugyanígy indult, ezért kellett az elején pihennem egy rakat utro kíséretében, de az nem szós szerinti fekvést jelentett, csak kiírtak az elején táppénzre és tényleg rengeteget pihentem, amit bírtam.

Másodjára elájultam egyszer az utcán 27 hetesen, hasraestem előre, annyira megütöttem amgam, hogy lila folt is lett a hsasmon és a medencecsontomnál, akkor sürgősségi uh, vértesztet is csináltak, nem keveredett-e a magzati vér az enyémmel, azaz nincs-e valami belső sérülés, szerencsére totál negatív volt minden, de a baba majd kiugrott, iszonyatos keményedéseim voltak stb, na ekkor ítéltek egy hét teljes fekvésre (merthogy kb ennyi idő, amíg kiheveri a méh ezt a sokkot).

Aztán kb 32 hetesen iszonyatosan elkezdtem görcsölni, de nem hullámzóan vagy szakaszosan, mint egy jósló mondjuk, hanem non-stop, mint egy bazi erős menstruáció előtti görcs. Annyit görcsöltem már, véreztem és keményedtem a terhesség alatt, hogy nem is tulajdonítottam nagy jelentőséget neki, de épp egy vizsgálatra kellett mennem és a szülésznő rákérdezett, hogy nagyon szarul nézek ki, iszonyat sápadtan stb, hogy nincs valami baj? Mondtam neki, csak ennyi, 2 napja rettenetesen görcsölök, de szedem a magnéziumot. Na, akkor megvizsgáltak, kiderült megrövidült a méhnyak és elkezdett nyílni a méhszáj, néztek hüvelykenetet és vért is, nincs-e valami fertőzés. Mivel semmi ilyet nem találtak hazaküldtek, megemelt adag magnéziummal, ekkor kellett 36 hetesig feküdnöm, és az elején angyon komolyan, amíg nem csökken a görcs. Felállni csak zuhany, pisi, legszükségesebb, hogy ne terheljük a méhszájat. Kb 4-5 nap alatt hatott a rengeteg mg és fekvés, addig semmi. De utána már sokkal jobb lett (bár később is görcsöltem, de ilyen erősen többet soha).

Én bevallom nem unatkoztam, ugyanis egyrészt imádok olvasni, rengeteget olvastam közben, folyamatosan ment mellette a tv, szerintem kb minden sorozatot láttam félszemmel, filmeket töltöttem le. Amúgy meg még szó szerint semmije nem volt a bébinek, így a netet bújtam, babakocsitól, bababútoron át a a tapétáig mindent akkor intéztem. Át kellett alakítanunk a lakásunkat is a pici miatt, amúgy is szerettem volna más változásokat, így ebben az egy hónapban kifestettem (mármint nem én, hanem szakember) a fél lakást, letapétázták a gyerekszobát, 2 asztalos is volt, az egyik csinált egy polcrendszert, a másik egy pelenkázót 8és ezeket mind helyben, csak az alapanyagot hozták, eladtam vaterán pár bútorunkat, vettem és hozattam másikakat, leburkolták kővel egy kandalló mögötti részt. Én meg mint egy maharadzsa lánya csak feküdtem épp ahol hely volt és irányítottam :))) Mivel minden munkásnak elmondtam mi a szitu extra kedvesek voltak, úgyhogy takarítottak is maguk után, nem húzták a szájukat úgy cipelgették és tologattak a bútorokat, nem mellesleg közben dumáltunk is :)))

A férjem azóta is röhög, hogy kissé rámjött a fészekrakó ösztön.

A dokim pedig mondta, ne úgy képzeljem, hogy 4 hétig nulla mozgás, aztán maraton, hanem szép fokozatosan, így ahogy közeledett a 36 hét egyre többet mozogtam, tettem-vettem én is itthon, de utána is még 1-2 hétig félüzemben voltam.

Szóval én nem unatkoztam, mert hulla ideges voltam, nehogy a totál rumli közepébe, a semmibe jöjjön a kicsi :)))

Kitartás, most 2 éves lesz a fiam, nosztalgiázva gondolok arra, amikor ennyi időm volt :) Most a másodikkal 7 hónapos vagyok, tök jó lenne legalább napi 7 órát aludni, nemhogy láblógatva pihenni! :)))

Ja, így megértelek pláne. Már én is többször belegondoltam, ha a mostani terhességem lenne olyan macerás, mint az első, fogalmam sincs hogy bírnám és hálát adok egy csomószor , hogy most minden zökkenőmenetesebb...

Azért az nagyon más helyzet, ha már ott a két gyerkőc, erre tippem sincs... Kitartást, tényleg!