Hogyan ertessem meg anyosekkal, hogy nem szeretnem, ha szules utan nalunk aludjanak napokig, sogornommel felvaltva?

Elsö jól fogalmazott. Ne utasítsd el 100%-ig a segítséget, mert mi lesz, ha te pl tovább kell, hogy maradj a korházba, vagy a kicsivel(nem kell nagy baj, elég egy epekömütét), és valakinek el kell látnia karácsonykor 2 gyereket, egy éppen féltékeny, anyát hiányolót és egy újszülöttet.

De mond el, hogy az alap dolgokhoz nem szeretnél senkit. Ha baj van szivesen veszed a segítségüket. ha hoznak egy tál sütit, vagy néha segítenek elfogadod.

Nekem anyukám volt itt 2 hétig mikor a tesó született. A nagy 21 hós volt. A nagy igazán nem volt féltékeny, de engem nagyon hiányolt. Korházból haza jövetel napján 39 fokos láza lett, állandó sírás és anyán lógás. Egy beteg gyerekkel egyik térden kellett szoptatnom az újszülöttet. Elvenni a nagyot kegyetlenség lett volna rólam, mert beteg volt és rettenetesen hiányoztam neki. Aztán felgyógyult a nagy, beindult minden, már 2 hetes volt a bébi, anyukámék amelyik nap haza utaztak, aznap a férjem elutazott 2 napra. A nagy már lázasan ébredt, folyott az orra, és ekkor beállítottak anyósomék. Egy áldás volt. Sajna minket anyósom soha nem akar zavarni, így mindig csak pár napra jön(500km-re lakik), és már ez idegesít, hogy néha annyira jó lenne segítség a 2 gyerek mellett, de ö nem akar zavarni.

Most pl 2 hét szabija volt. 4 napot volt nálunk, és haza ment semmit tenni. Eddig mindig azt hittem hogy sok a dolga otthon, de nem csak nem akar zavarni minket.

Én megkértem mindenkit, hogy két hétig, amíg itthon lesz a férjem, addig senki ne jöjjön. Ez így volt az első s a második gyereknel is.

Elég határozott vagyok, néha kissé bunkó, de így legalább senki nem telepszik ránk.

Szeretem magam intézni a dolgaimat, és csak ha muszáj, akkor kérek segítséget. Ilyen vagyok, ezt kell elfogadni. Mellesleg így kevesebb a konfliktusforrás is , mert nem kell plussz emberekhez alkalmazkodni, pláne a gyerekszülés utáni időben, amikor sokkal érzékenyebb az ember.

Szóval egyszerűen közöld a tényeket, és mondd meg, hogy szerinted jobb lenne a családnak, ha most nem lennenek nálatok.

Ne kezdj hosszas magyarazkodásba, csak kérd meg őket, hogy tartsák tiszteletben a te és a férjed kérését.

A párod otthon tud lenni, mikor haza mentek? Mert ha igen, akkor csak megmondod, hogy férjed tud segíteni mindenben. Akkor majd kitapasztaljátok, hogy mennyire tudod megoldani a dolgokat és ha nem megy, akkor egyből szólni fogsz nekik.

Tényleg ne mond előre, hogy nem jöhetnek és nem segíthetnek mert mi van, ha mégis a segítségükre szorulnál. Valóban már egy gyereket elláttál és tudod milyen, de azt még nem tudod, hogy milyen mikor a nagy rád csimpaszkodik és nem hagyja a kicsit aludni :) Jöhetnek még bökkenők amikre nem is gondolsz. Pl. nálam a kicsi mindig akkor volt éhes mikor a nagy (másfél év van köztük) egyedül még nem nagyon tudott enni így amíg a kicsit szoptattam etettem közben a nagyot. És minden evés így zajlott. Egyiknek sem tudtam még megmondani, hogy kicsit várjon a kajára.

Szerintem kérj Tőlük egy hetet, hogy bele tudsz - e rázódni. Megmondod nekik, hogy egy hétig szeretnéd kipróbálni magad de amint nem sikerül Ők lesznek az elsők akiknek szólsz, hogy jöjjenek segíteni. Hidd el néha nagyon jól fog jönni. Annyiból sokkal könnyebb lesz, hogy már van egy nagyod és magabiztosabb vagy. Már nem tudnak befolyásolni, hogy mi az amit nem csinálsz jól. Így már könnyebben el fogod engedni a füled mellett a beszólásokat.

Júj mintha a saját esetem olvastam volna...nálnuk is ez volt, és van! Anyósom az első gyereknél, napi 10 szer átjött minden úgy rendezett ahogy neki jó volt nem úgy ahogy nekem, mert kb. semmit sem találtam meg időbe (cumi, cumisüveg, pelenka stb...)

Nagyon sokan vitáztunk párommal emiatt, másfél éves a leányzóm, mostmár a sarkamra álltam, a napokban megmondtam neki, hogy nem szeretném ha napi 55x jönne át hozzánk, ezen megsértődött, és nem volt itt napokig! Ha nem enegedek meg valamit neki már megy a hiszti, meg bőgve a páromhoz. Pedig már szóltam anyósomnak, hogy a második gyereket ha megszülöm, az jön be akit én beengedek és akkor amikor nekem jó!