Mit tennétek ha ilyesmi szituációba kerülnétek?

Nem írtam eddig? Veszélyeztetett vagyok. Nem lesz gyedem, mert nem voltam bejelentve, meg a 365 nap se jön ki, ami addigra kell, mire én szülök. Utolsó! Nem az a lényeg, h tudja milyen zenét szeretek, persze, h tudja, együtt élek vele. Hanem az, h ha azt mondom, h jajj volt egy szám, tudod, az volt benne... valami white angel... tudod? -Nem. és pár nap múlva beteszi a lejátszóba. Meg, h hogy kaptam a Méhkirálynőt. Csak ámúltam és bámultam, mert nem is tudja mennyit mászkáltam utána, mert nem is voltunk még akkor együtt, és nem is meséltem neki, és hopp... Hát ez honnan van? - Gondoltam, h szeretnéd. De ezek csak ilyen apróságok... Anyunál kihúzhatnám? Ugyan már! Egy szobában aludjak vele és a kedvesével? Nekem se lenne kellemes, de szerintem nekik se. És mégis miből tartson el? A rokkant nyugdíjából? Vagy a párja munkanélkülijéből? A hely, ahol élnek nem a lehetőségek hazája. (Sajnos!) És még ugyanoda zsúfoljak be egy bébit is később? Egy ilyen veszekedés még nem "válóok". Régebben, még nagyi korában nem volt "divat" a válás. A tolerancia tartotta össze a párokat 60 éven át, és tényleg csak a halál választotta el őket. Manapság rosszul néznek rám és pakoljak? Megcsináltam a férjemmel anno, bár vele tényleg nem lehetett együtt élni. Én reagáltam túl, nagyon megsértődtem. Csak éppen elfelejtettem, hogy minden ok-okozat. És minden két emberen múlik. Én is hibáztam. Biztos vagyok benne, hogy csodálatos apa lesz a párom. És már arról is volt szó, még a baba fogantatása előtt is, és azóta is, hogy ha valamiért külön válnánk harcolna a gyerekéért. És valóban csúnya volt, ami kicsúszott a száján, de ha nem kellene itthon feküdnöm, akkor nem is kerültünk volna ilyen helyzetbe, ami tényleg iszonyat fusztráló. És van, amikor a hormonoktól kicsit elszalad velem a ló, és persze én vagyok az áldozat. De azért ez nem teljesen így van. Nyílván meg kell érteni, hogy ez most egy ilyen állapot, de azért hosszú távon egy házisárkány hormonok ide vagy oda, csak egy házisárkány... Én örülök, hogy meg tudtuk beszélni. Mert ha ezen múlna, hogy mikor vitatkozunk valakivel, akkor anyu is kidobhatott volna anno, vagy elköltözhetett volna párszor. Mert azért vele is voltak komoly vitáink. Meg költözött volna a szomszéd, repült volna a kutya, meg az összes háztartási gép, amikor felbosszantott. Stb stb.

Eltartás... Nem volt rá szükségünk, hogy dolgozzon, nekem viszont szükségem volt rá, hogy ha heti egy napot itthon vagyok azt vele töltsem. És, h én mikor voltam szabad az változó volt. Amúgy is én tartottam volna el, mert az a pénz, amit itthon egy átlagember keres az röhely. Éhenhalni se elég. Én meg úgy voltam vele, hogy az nem segítség. Volt mikor még melózott, úgy taliztunk, ha délelőttös volt, én meg hosszúztam, akkor egyáltalán nem, csak max reggel, ha később indult, mint, hogy én hazaértem. Volt mikor délutános volt, akkor ha korábban ébredtem taliztunk egy ici-picit. Legalább egy puszira. Na meg reggel, ha felkelt mikor hazaértem. Úgy gondoltuk, h az a pénz igenis feláldozható a kapcsolat oltárán. Ha ő keresett volna annyit, én se csináltam volna semmit. Az tuti! Emancipáció! Pff... Én nem küzdöttem érte!!!

Azért tettem fel a kérdést, mert akkor így éreztem. Ugyanis ciklusosan ingadozik a hangulatom. Tökéletes, igen és védem, mert szeretem, ha hibázik akkor is. Közben néha meg tudnám folytani, és melankólikus vagyok, és meghalnék ha lehetne. Nem tudok vele mit csinálni. Amióta terhes vagyok iylen vagyok. Nem bírákat kértem. Ne ítélj, h ne ítéltess! Apu is elment hétvégén a kocsmába a haverokhoz. Anyu dumálni a barátnőjével. Éretlenek lennének? A mit szeretek részhez meg írtam h ez a legapróbb dolgok egyike. De ha figyelmesebben olvasnátok nem kéne 10* leírnom ugyanazt. Vannak nagyobbak is. Írjak? Hogy meggyőzzelek? Vagy rakjak fel kisvideót a mindennapokról? Arról, h egy elkezdett mondatomat hogy fejezi be? Mennyire ismeri a testem és a lelkem? Egyébként utálom a coronitás zenéket alapból, nem kellett volna tudnia, hogy egy hasonló stílusú zene éppen tetszik. és nem kellett tudnia, h olvastam havas könyveket, mert nem láthatja itthon, ugyanis könyvtáriak voltak, és nem kellene minden szavamra emlékeznie, nekem legalábbis nem ilyen jó a memóriám. Nem kellene tudnia, hogy mi akartam lenni 2 évesen, mert én se tudom, h ő mi. Pedig biztos mondta. Nem kellene 3 gyógyszertárba elmennie a Gravidámért, ha egyikbe sincs, és külön megkérdezni h ha megrendeli, mikorra jön meg. Én max 2-be mennék el. Bár a múltkor inkább elevitet vettem. Nézhetne akár olyan filmet is, ami nekem nem tetszik, de nem néz. Pedig én simán megnézem a született feleségeket. És nem kellene kint állnia a konyhában, ameddig én mosogatok. De kint áll, mert tudja, h nem szeretek ott egyedül lenni. Apu sose jött volna be a kertből vagy a műhelyből azért, h nézze, ahogy anyu mosogat. Pedig imádta! Kell még példa? Mert akkor még írok, csak most nincs kedvem. Meg azt se tudom, h nagy, vagy kis dolgokat írjak. Mert nekem az élet öröme az apró megnyilvánulásokban rejlik. A szép pillanatokban.. Örülök, h mindenkinek tökéletes a kapcsolata, nekem meg ez a legjobb eddig. A környezetemben úgy veszem észre, h valóban példaértékű, de hát akkor biztos az a baj, h egyszer összevesztünk. Gondolom ti még sose kiabáltatok a párotokkal, azért itt töltitek ki az indulataitokat. És veletek se kiabáltak soha! Nincs jogod leéretlenezni!!! Én azt hiszem a ti meggondolatlanságotok az éretlen! Vagy álomvilágban éltek, vagy nem volt még egy hétnél tovább tartó kapcsolatotok! Én nem hiszem, hogy egy veszekedés nem fér bele évekbe. És azt hiszem 7 óra különlét se ártott meg hosszú távon, így, hogy egyébként a nap 24 órájában együtt vagyunk. Csak akkor szarul esett.

A többieknek köszönöm...