Körülbelül mikortól szeretitek a babátokat?
Természetesnek tartjuk, hogy a férfiak sokszor csak onnantól kezdik igazán szeretni a babát, amikor már ott van és személyesen látják, sőt, van aki csak akkor, amikor már kommunikálni lehet vele.
A nőknek ugye más, mert már a terhesség alatt is érezzük, hogy ott van, de ti mikortól érzitek igazán, hogy szeretitek a babát? Már azóta, hogy tudod, hogy terhes vagy? Vagy amióta érzed, hogy megmozdult? Esetleg még több idő kellet? Van, aki még nem érzi?
válasza:Hú, ettől nagyon félek, hogy igazán még akkor sem fogom úgy érezni, amikor ott lesz! Nagyon köszönöm, hogy ezt is leírtad, hogy ez is előfordul, hogy még egy-két hónapos korában is idegennek érzem. Ha így lesz legalább nem érzem majd magam ufónak, köszönöm!
Egyébként szerintem azért érezzük annyira azt, hogy baj, ha nem szeretjük rögtön az első pillanattól, mert amikor még sehol sem volt, akkor "úgy terveztük", hogy természetesen imádni fogjuk... aztán mégis több idő kell, hogy valóban így is érezzünk, persze ez nem jelenti azt, hogy nem akarjuk! Meg én nagyon félek attól, hogy egyszer csak majd a fejemhez vágja, hogy "anya, te nem is szerettél engem..."
válasza: válasza:Szia! 00:30-as :-)
Teljesen megértem, hogy mit érzel, nekem is ilyenek járnak a fejemben. Ráadásul én egyedül vagyok... szóval gondolhatod! Persze, aggódom az anyagiak miatt is, de főleg azért, hogy lelkileg nehogy valami bajt okozzak majd azzal, hogy csak én vagyok... és mi lesz, ha nem lesz mindig kedvem 1000%-ig rá figyelni, pedig biztos, hogy lesz olyan! Leszek én is fáradt, meg nyűgös, de akkor is csak rám számíthat majd.
Az az igazság, hogy nekik akkor is mi leszünk ANYA, aki a legeslegjobb a világon és sose téved! Ahogy nekünk is a mi anyukánk! Biztos, hogy ők imádni fognak minket, remélem, hogy mielőbb fogjuk tudni ezt viszonozni! :-)
válasza:Sziasztok!
Nálunk már az 5.héten hematóma miatt gond adódott,így úgy gondolom közelebb kerültünk hozzá mint ha ez mind nem történik!De szerintem ez csak kötődés,ami természetesen egyre szorosabb,de ez nem szeretet!Nem hiszem h ezek azok az anyai érzések amik akkor kezdenek mocorogni bennünk,mikor már a karunkban tartjuk,és miután 1-2 hónap múlva minden kis rezzenését ismerni fogjuk!Szerintem a SZERETETHEZ idő kell!
Biztos nem véletlen h a terhesség is 9 hónap,hisz lelkileg is fel kell mindenkinek készülni az anyaságra!Ami lemondásokkal jár,ez persze a terhesség előrehaladtával szerintem mindenkiben egyre kevésbé kelt lemondásérzést!
Alkalmazkodnunk kell az új helyzethez!Biztos kötődik mindenki a pocaklakójához de szerintem az semmi ahhoz képest mikor majd megszületik,sőt ragaszkodik hozzánk!
Még akit látunk,pl a párunk őt sem szeretted rögtön az első nap,idő kell h beleszeress!!!!
Szerintem
válasza:Nálunk váratlanul jött a kicsi,be nem tervezetten!
Az aggódás játszotta eleinte inkább a főszerepet.
Nagyon fiatal terhesen hallatszott először a szívhang,illetve mozdult meg a babám.
Mind-mind jó érzés volt,de hihetetlennek tűnt még akkor is,hogy anya leszek.
Nekem sok idő,hogy kialakuljanak bennem az érzések bárki iránt,vagy hogy tudomásul vegyem az események valós voltát.
Ujjongtam mikor megtudtam,hogy kislány lesz,bőgve vásároltam a babaholmikat,könnybe lábadt a szeme a terhesség vége ha láttam már egy kisbabát is akár.
Imádtam a pillanatot,amikor maszatosan a hasamra rakták,vagy amikor először cicizett meg,vagy pisilt le a körházban még.
Érdeklődve néztem sokat,hogy mit csinál épp a kiságyba,hogy alszik egyebek,de sokáig mindennek ellenére is idegennek tűnt.
Lehetett szerintem már vagy 3 hónpos is,amikor mellbevágott valami és úgy éresztem a szívem szakad meg hirtelen,hogy mennyire szeretem én ezt a kislányt!
És azóta is egyre jobban!
válasza:Azt nem tudom, hogy bennem mikor fogalmazódott meg ez az érzés pontosan, de az biztos, hogy amikor a 18.héten láttuk először 4D-n, az nagy fordulópont volt. Akkor tudtuk meg a nemét is és mikor már az apró mocorgásokat tudtad egy "archoz" is kötni, az valahogy már teljesen más volt, mint előtte.
A férjem is már a kezdetektől úgy fogta fel, hogy a pocakomban van a mi kicsi babánk, akármilyen kicsi is még. És főleg amióta mocorog, nincs olyan este, hogy ne beszélgessen a pocakomhoz, simogatja, puszilgatja... Nagyon aggódik értünk, ha felhív is mindig azt mondja, hogy nagyon szeretlek benneteket stb.
De az igazi szerintem majd az lesz, amikor a karunkban tarthatjuk végre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!