Ti nem féltek jobban a haláltól, mióta családotok van?

minden reggel lepörög előttem mikor Apa kigurul robogóval a kapun, h. elütik, jön egy telefon, h. "sajnálattal közöljük.. ." , leteszem a telefont és rám szakad a magány. most is bőgök ahogy írom... szörnyen félek! lehet, h. ez butaság, próbálom is elhessegetni.

minden reggel úgy búcsúzom tőle,h. nagyon vigyázz magadra!

Nem félek jobban a haláltól, de

- nem megyek át a piros lámpán

- 2-szer körbenézek a zebrán

- nem szeretek sötétben az utcán mászkálni

- mindig bekötöm a biztonsági övet

stb. Szóval próbálok magunkra jobban vigyázni. Magamra főleg azért, hogy minél tovább, egészségesen tudjak vigyázni a gyerekre. Az elmúlás kérdése maximum abból a szempontból érdekel, hogy mi lesz a gyerekkel, ha már nem leszek- vagy hogy így vagy úgy, de egyszer el leszünk választva egymástól, vagy hogy mennyire rossz, hogy egy ilyen kis tünemény is egyszer porrá lesz. De ezeket a gondolatokat igyekszem minél előbb elhessegetni.

Szerintem nem paranoia, egyszerűen tudod, hogy innentől kezdve felelősséggel tartozol valakiért, lesz valaki, akinek szüksége van/lesz rád.