Szerintetek jól van ez így? Első unokánál segített a családotok? Támogatott anyagilag, lelkileg?

Őszintén?

A te szüleid. Elég régóta ismered őket, valószínű mindig is ilyenek voltak, egy gyerek születése miatt nem fognak megváltozni.

Én soha nem vártam el sem anyagi, sem lelki segítséget a nagyszülőktől, így nem is ért engem csalódás.

A férjemmel ketten vállaltuk a gyermekeinket (3 van :-D). Azt, ha néha besegítenek, néha vigyáznak rájuk, ha betegek stb, megköszönjük, de nem várjuk el.

Anyagilag meg nem támogatnak minket, csak ajándékot vesznek a lányoknak szülinapra/névnapra/karácsonyra.

Szerintem egyszerűen azt hitted a lelked mélyén, hogy megváltoznak. Ettől függetlenül lehetnek még jó nagyszülők. Pl. az én lányaim imádják anyósomat, és ahogy nőnek egyre jobban kijönnek egymással, pedig mi tartjuk a távolságot még mindig, pedig 12 éve vagyok menye :-D.

De ahogy nőnek a lányok, egyre több mindent lehet velük, pl hétvégén együtt főztek lekvárt :-D

esetleg próbáld meg te elmondani, mire lenne szükséged. pl.segíthetnének takarítani, főzni, bevásárolni. ha akkor sem segítenek, akkor a következő ígérgetésnél emberien meg kéne velük beszélned, hogy ne ígérjenek olyat, amit meg sem próbálnak teljesíteni.

nálunk mindkét oldalon kérdezgették, mit segíthetnek, és igyekeztek is pl.főzésben, bevásárlásban. anyagilag nem segítettek, de nem is gondolom, hogy kellett volna, az a mi dolgunk, hogy előteremtsük. ajándékokat nem vettek, de nem is akartam, hogy sok fölösleges játékra költsenek, ruhánk meg van elég (kölcsönkaptunk egy teljes ruhatárat).

Az én anyósom 40 km-re lakik tőlünk, ott fel kellene szállni a buszra (ott áll meg szinte a házuk előtt), itt leszállni, lemenni a metróhoz(nem nagy távolság), itt leszállni és kimennénk kocsival elé, DE, Ő nem jön és még nem is látta a most 16,5 hónapos unokáját. Kapni meg egyáltalán nem kaptunk tőle semmit :((((((

Az én anyukám itt lakik mellettünk, bármikor vigyáz a fiamra, sétálni viszi és hébe-hóba vásárol neki ezt-azt (nem túl sűrűn) gyümölcsöt, kis ruhát. A legnagyobb segítségünk a nővérem akitől össze sem tudom számolni mennyi mindent kaptunk (több 10ezer forintos nagyságrendre gondolok). Minden héten jön és soha nem jön üres kézzel.

bocsi off: utolsó 40km nem nagy távolság,ti is megtehettétek volna 16,5hónap alatt legalább egyszer,pláne,h írtad van autótok...Őszintén szólva meg én fiatal létemre elveszettnek érzem magam pesten,és metrózni is gyűlölök(félek).

On: elhiszem,h rosszul esik,nekem is így esne,és egyértelmű,h nem azért,mert azt várod,h elhalmozzák ajándékokkal..De nyilván valahol te is tudtad,h ilyenek,hiszen ők neveltek fel,csak baromi sz@rul esik látni,h anyósodék nem ilyenek...Én annyit tudok tanácsolni,h örülj,h ilyenek a férjed szülei,és halmozzátok el őket ti is annyi szeretettel,amivel ők benneteket..