Miért nem adjátok át a helyeteket várandós nőknek tömegközlekedésen?
Leginkább azok válaszára vagyok kíváncsi, akik "érintettek" a kérdésben.Tehát aki megtehetné, mert sem eü problémája nincs, sem nem túl idős stb és mégsem adja át a helyét.
Mielőtt megvádolnátok, nem, nem érzem úgy, hogy ez nekem, mint 9 hónapos várandós nőnek "jár" és különlegesnek sem érzem magam amiért babát várok.Tudom, hogy ez egy állapot, nem betegség.
Viszont az utóbbi időben sokat járok busszal (már be se férnék a volán mögé)és rengeteg negatív tapasztalatom van, egyszerűen a miértek érdekelnek, nem provokációnak szánom a kérdést.
Persze sok ember van akin nem látszik, hogy "baja van", de konkrétan mivel ez egy anonim oldal az érdekelne, hogy akinek nincs olyan problémája miért ennyire közömbös a kismamákkal szemben?
Jártam már úgy, hogy szó szerint ájuldoztam a melegben, hatalmas hasam van, és mentem a fiaimért oviba.Felszálltam a buszra, ami tömve volt, kapaszkodni is alig tudtam.Tele volt a busz életerősnek tűnő fiatal férfiakkal és nőkkel.Nem sok híja volt, h el nem ájultam, dőlöngéltem is, nehéz volt kapaszkodni, mégis senki fel nem állt volna.
Múltkor egyszerre szálltam fel egy kb 70 éves nővel aki 2 bottal járt, látszott rajta, hogy nem az a típus aki nincs rászorulva és kiköveteli magának a helyet.Alig tudott állni, kapaszkodni a szerencsétlen, az nem is érdekelt, h én nem kaptam helyet, de szörnyű volt látni, hogy ő sem.
Olyan is volt, h a tömött metrón utaztam 20 perce már, alig éltem, mire valaki épp leszállt, gondoltam leülök, mert már nehezen bírtam, erre jött egy 35 év körüli életerősnek tűnő férfi és szó szerint arrébb lökött, h leülhessen.
Persze nem betegség, de iszonyú nehéz, főleg veszélyeztetett terhesként a tömegben ebben a kánikulában állni nagy pocakkal, ráadásul bármi van is, hirtelenfék, akármi nagyon veszélyes egy várandós nőnek, idős embernek, aki alig tud állni, ha elesik vagy ráesnek.
Én a mai napig átadom a helyem ha úgy látom olyan száll fel akinél még így is stabilabban tudok állni ha bármi történne.
Olyan is volt, hogy egy kb 80 éves mama akarta átadni a helyét, természetesen nem fogadtam el, akkor nem is voltam rosszul, tele volt a busz fiatalokkal, isten őrizz, h bármi van miattam legyen baja a szerencsétlennek, csak mert ő átérezte a helyzetet és segíteni akart.
Olyat is láttam már, h felszálltam a buszra, nem volt ülőhely, de akik úgy ültek, h pont velem szemben hirtelen "elálmosodtak" és végigaludták az utat...életerős férfiak...ez a legrosszabb, hisz egyértelmű a viselkedéséből, h tudja, illene átadni a helyet és még rá is játszik, h alszik/nem vesz észre stb...Volt olyan 30 körüli nő aki szintén arrébb lökött és leült az egyetlen (ráadásul várandósoknak, kisgyerekeseknek, vakoknak fenntartott helyre).Múltkor a 6 és a 2 és fél éves fiaimat hoztam haza, a nagy alig tudott megkapaszkodni, a kicsi is kimerült volt, melege volt, hát az ablaknál lévő peremre feltettem a lábam és a térdemre ültettem, közben próbáltam nagy pocakkal fél kézzel egyensúlyozni és a nagyot is támasztani, el ne essen.Eszébe nem jutott volna senkinek, h hellyel kínáljon.Számomra ez megdöbbentő, engem legalábbis nem így neveltek.Nem vágok pofákat, nem követelem ki magamnak a helyet, ez eszembe se jutna, csak nagyon rosszul esik néha, pl a fent említett szituációkban.
Szóval egymásnak esés nélküli normális válaszokat, esetleg tapasztalatokat várnék, kíváncsi vagyok, semmi több.(Bocs, ha rossz helyre írtam a kérdést, így sikerült).
Sajnos az emberekből kiveszni látszik a jó modor,az empátia,a másokkal szembeni tisztelet.Ennek helyébe viszont jön az önzőség,a beleszariság,és az,hogy csak magukért tartják magukat felelősnek,a többieket levegőnek nézik.
Több oka van,amiért nem adják át a helyet:
-Nem tudják elképzelni,vagy nem akarják,hogy ez egy terhes nő számára milyen megterhelő lehet.
-A terhes nő maga döntött arról,hogy terhes lesz,ezért oldja meg,nekik semmi közük hozzá,nem az ő dolguk,nem akarnak érintettek lenni.Háttérbe húzódnak,majd a többiek megoldják,mindig meg tudják magyarázni a dolgot,és lesöpörni a vállukról a felelősséget.
-A másikra várnak,hogy majd a másik átadja a helyet.Ha nem ,senki sem szólhat érte,hogy ő miért nem tette,mert más sem adta át.
-Mindenki a saját problémáját,fájdalmát,fáradtságát látja a legnagyobbnak,azzal van elfoglalva,el sem tudja képzelni,hogy valakinek lehet rosszabb is,mint neki.
Nem tudom,milyen anya,apa nevelte a mai kor embereinek többségét,de egy kis szigort visszahoznék a régi időkből,mert csak durvább lesz,ha ilyen szabad kezet kapnak az emberek,és nincsenek a társadalom által elvárva bizonyos normák az egymással szembeni viselkedés terén.
Régen mit mondtak?Hogy mit fognak szólni az emberek,ha ezt vagy azt nem teszem meg,kiközösítenek,elítélnek,leköpnek.
Most meg?Bármit megtehetsz,mert csak te számítasz,te vagy fontos,mert TE megérdemled,stb,stb...
Én is kismama vagyok, igaz még csak 18 hetes, de nekem még senki nem adta át a helyet, pedig pár hete már látványos a pocakom. Mindegy, még nem gáz, mert jól vagyok, de azért kicsit aggaszt, hogy majd 8-9 hónaposan is állnom kell.
Múlt héten két fura eset is volt.
Mentem a busszal, Blahán sokan szálltak le. Megürült egy hely, elindultam felé, erre jött egy 40-es pasi, kissé arrébb lökött, és agresszíven rám szólt, hogy hadd üljön már le a felesége mellé. Hát néztem egy nagyot... Persze közben a felszállók elfoglalták a többi helyet.
A másik durvább volt. Nagyon zsúfolt buszra szálltunk fel, többek közt egy másik, látványosan mindenórás kismama is. Egy fiatal srácnak szólt, hogy legyen szíves átadni a helyét, mire az kapásból rávágta hogy NEM. Aztán azért meggondolta magát, mert közben odalépett a nő párja, aki kb. 2x akkora volt mint ő. Nah, hát ennyit arról hogy érdemes-e megkérni valakit...
Én általában kismamáknak mindig átadom a helyem, de a sok tapló öreg nyanyának nem. Sose fogom megérteni, miért a reggeli/délutáni csúcsforgalomban kell elindulni vásárolni/temetőbe akárhová, mikor később is ráérne. Szerintem direkt csinálják, hogy szidhassák a fiatalokat.
Ha nem állok fel, ált. azért van mert eddig 4x műtötték a térdem, több szalag is hiányzik belőle, és kanyarodó járművön nem a legstabilabb, és nem szeretném újra elszakítani minden alkatrészét. Csakhogy ez nem látszik rajtam messziről 23 éves vagyok, és magyarázkodni meg nincs kedvem. Nem állok fel és kész.
Mondjuk mikor gimis voltam, eltört a térdem, és combtőtől bokáig volt gipszben, mikor mentem volna busszal haza, a sok vén szatyor (temetőjáratnak hívtuk a buszjáratot, tele volt öreggel) meg nem mozdult volna, mert fiatal vagyok és támaszkodjak a mankóra...
Kismamáknál meg egyszer beszívtam, felálltam egy csajnak, erre leüvöltött jó hangosan, hogy nem terhes csak kövér.
Van akiről nem tudom eldönteni, mert mondjuk nem pálcikavékony óriási pocakkal, és ezek után nem kockáztatok. Ez van.
Ezen jót nevettem:))) "Nem terhes, csak kövér" :D
Azért van akinél egyértelmű ;)
Na igen, más az ha valakinek nem látszik a baja, meg más ha csak szimplán nemtörődöm.
Nekem is olyan a térdem mint neked, tavaly nyáron 4 szalag szakadt el benne (versenyszerűen sportolok), de ez persze nem látszik.Hozzá jön most még a hatalmas hasam is, hát nem egyszerű tényleg:(
Nekem minden nap az a tapasztalatom, hogy hosszan megbámulnak, amikor felszállok buszra/villamosra/metróra, aztán elfordítják a fejüket a másik irányba és utána direkt nem néznek felém többet. :) Eddig a majdnem 32 hét alatt kb háromszor adta át nekem valaki a helyét. Mindezt én azzal magyarázom, hogy vékony vagyok és aránylag sportos a megjelenésem, vagyis biztos azt gondolják, hogy ezek után bírom az álldogálást (ami amúgy igaz is). A pocakom nem óriási, de szerintem azért elég egyértelmű, hogy nem csak lufit, vagy dinnyét dugdosok a felsőm alatt. :)
Egyébként nem zavar, ha állnom kell. Az viszont már igen, amikor a hasamhoz nyomkodják a táskájukat, vagy nekem jönnek, fellöknek, esetleg kapaszkodni sem hagynak rendesen. Na, olyankor már csúnyán nézek és szólok is érte. Persze, csak akkor piszkálja a csőröm a dolog, ha tudom, hogy látták, hogy kismama mellett állnak/mennek és ennek ellenére bunkók és nemtörődömök.
Tegnap mentem a korhazba 38hetes vagyok. Felszalltunk anyuval a buszra, hatrebb mentunk mert dugig volt, venasszony a (sztem) unokajanak, ne allj fel, nezz ki inkabb az ablakon.. Azthittem a pofam leszakad. De jó hangosan mondta neki.. Az unokaja kb 16ev körül volt, és lany. Egy 40es no allt volna fel, de mondtam neki, hogy ket megallora vagyok, nem ulok le addig :)
Nem azert mert leultem volna, mert nem, ket megalloert nem ulok le, hiaba van 40fok, de azert ezt picit bunko, alpari stilusnak tartom..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!