Miért nem adjátok át a helyeteket várandós nőknek tömegközlekedésen?

Leginkább azok válaszára vagyok kíváncsi, akik "érintettek" a kérdésben.Tehát aki megtehetné, mert sem eü problémája nincs, sem nem túl idős stb és mégsem adja át a helyét.

Mielőtt megvádolnátok, nem, nem érzem úgy, hogy ez nekem, mint 9 hónapos várandós nőnek "jár" és különlegesnek sem érzem magam amiért babát várok.Tudom, hogy ez egy állapot, nem betegség.

Viszont az utóbbi időben sokat járok busszal (már be se férnék a volán mögé)és rengeteg negatív tapasztalatom van, egyszerűen a miértek érdekelnek, nem provokációnak szánom a kérdést.

Persze sok ember van akin nem látszik, hogy "baja van", de konkrétan mivel ez egy anonim oldal az érdekelne, hogy akinek nincs olyan problémája miért ennyire közömbös a kismamákkal szemben?

Jártam már úgy, hogy szó szerint ájuldoztam a melegben, hatalmas hasam van, és mentem a fiaimért oviba.Felszálltam a buszra, ami tömve volt, kapaszkodni is alig tudtam.Tele volt a busz életerősnek tűnő fiatal férfiakkal és nőkkel.Nem sok híja volt, h el nem ájultam, dőlöngéltem is, nehéz volt kapaszkodni, mégis senki fel nem állt volna.

Múltkor egyszerre szálltam fel egy kb 70 éves nővel aki 2 bottal járt, látszott rajta, hogy nem az a típus aki nincs rászorulva és kiköveteli magának a helyet.Alig tudott állni, kapaszkodni a szerencsétlen, az nem is érdekelt, h én nem kaptam helyet, de szörnyű volt látni, hogy ő sem.

Olyan is volt, h a tömött metrón utaztam 20 perce már, alig éltem, mire valaki épp leszállt, gondoltam leülök, mert már nehezen bírtam, erre jött egy 35 év körüli életerősnek tűnő férfi és szó szerint arrébb lökött, h leülhessen.

Persze nem betegség, de iszonyú nehéz, főleg veszélyeztetett terhesként a tömegben ebben a kánikulában állni nagy pocakkal, ráadásul bármi van is, hirtelenfék, akármi nagyon veszélyes egy várandós nőnek, idős embernek, aki alig tud állni, ha elesik vagy ráesnek.

Én a mai napig átadom a helyem ha úgy látom olyan száll fel akinél még így is stabilabban tudok állni ha bármi történne.

Olyan is volt, hogy egy kb 80 éves mama akarta átadni a helyét, természetesen nem fogadtam el, akkor nem is voltam rosszul, tele volt a busz fiatalokkal, isten őrizz, h bármi van miattam legyen baja a szerencsétlennek, csak mert ő átérezte a helyzetet és segíteni akart.

Olyat is láttam már, h felszálltam a buszra, nem volt ülőhely, de akik úgy ültek, h pont velem szemben hirtelen "elálmosodtak" és végigaludták az utat...életerős férfiak...ez a legrosszabb, hisz egyértelmű a viselkedéséből, h tudja, illene átadni a helyet és még rá is játszik, h alszik/nem vesz észre stb...Volt olyan 30 körüli nő aki szintén arrébb lökött és leült az egyetlen (ráadásul várandósoknak, kisgyerekeseknek, vakoknak fenntartott helyre).Múltkor a 6 és a 2 és fél éves fiaimat hoztam haza, a nagy alig tudott megkapaszkodni, a kicsi is kimerült volt, melege volt, hát az ablaknál lévő peremre feltettem a lábam és a térdemre ültettem, közben próbáltam nagy pocakkal fél kézzel egyensúlyozni és a nagyot is támasztani, el ne essen.Eszébe nem jutott volna senkinek, h hellyel kínáljon.Számomra ez megdöbbentő, engem legalábbis nem így neveltek.Nem vágok pofákat, nem követelem ki magamnak a helyet, ez eszembe se jutna, csak nagyon rosszul esik néha, pl a fent említett szituációkban.

Szóval egymásnak esés nélküli normális válaszokat, esetleg tapasztalatokat várnék, kíváncsi vagyok, semmi több.(Bocs, ha rossz helyre írtam a kérdést, így sikerült).