Akik dohányoztak és megtudták hogy terhesek hogy tették le?

Az egyik oldala tényleg az, hogy nem akarsz rosszat a babának, a másik oldala pedig a saját egészséged. Én kihasználtam ezt a helyzetet, minden oldalról megvizsgáltam, és ahogy Csernus szokta mondani, "még én irányítok", és abbahagytam. Évekkel ezelőtt. Eleinte hiányzott, aztán kevésbé, most is eszembe jut néha, meg is kívánom, de az a tény, hogy az életemben "én irányítok", erőt ad. Nem csak az a fontos, hogy meddig élek, az az egyik oldala, de az is fontos, hogy azt az életet milyen egészségi színvonalon teszem meg. Főleg gyerek mellett. Ezért sem a túlsúly, sem a cigi, sem más káros dolgok nem befolyásolhatják a rugalmasságom, sportosságom, stb. amikor a gyerekemmel akarok lenni, vele játszani. Azt gondolom, hogy a testi dolgoknak nem sok köze van a leszokáshoz. Az csak néhány nap, max. 1-2 hét, amíg fizikailag hiányzik a "szer". A többi már lelki gyengeség.

Nem baj, ha nem szimpatikus az ember, kinek-mi jön be, de amit mond, abban van valami. Én lefordítottam a saját nyelvezetemre, kivontam a tanulságot belőle és élek vele:

[link]

Nekem előszőr nem ment egyik pillanatról a másikra. A napi 1dobozt lecsökkentettem 2-3-4 szálra. De egyfolytában "sóvárogtam" és minden bajom volt. Meg persze a bűntudat hogy ez mekkora önzőség stb. Aztàn elmentem ügyeletre és ott azt mondtàk 1 hét alatt nem nőtt a petezsák semmit , készüljek fel ez a baba sem marad meg...lényeg hogy másnap a saját orvosom is megnézett : nőtt, volt pulzálás- és ez a pont volt hogy azóta nem gyújtottam rá. Ekkor tértem észhez hogy napi 1 szál is sok lehet. Olyan 1 hétig nagyon kívántam, már 3 hét távlatàból jobb, de sokszor hiányzik. Szerintem fog is még egy darabig.

Kérdező te mióta nem dohányzol?

Én is rögtön letettem, igaz, nem voltam nagy dohányos, napi 2-8 szál ment el, tehát változó is volt.

Én mindig azt láttam magam előtt, hogy a babáim (ikrek) a cigifüstben úsznak. Persze ez nem így van, de valahol láthattam egy ilyen "elferdítést", és szerintem bennem maradt.

4 hetesen már tudtam, hogy terhes vagyok, olyan 6-7 hetsen kezdett nagyon hiányozni a cigi. Addig jól elvoltam néküe, meg utána is azt az egy hetet leszámítva.

Meg lehet közelíteni testileg és lelkileg is a kérdést. Szerintem, aki lélekben erős, és önmagát erősíti tovább, annak a testi dolgok nem irányítanak úgy az életében. A kulcs szerintem ebben van, nem abban, hogyan pótoljuk a nikotinhiányt tapasszal, 1-2 szál jutalomcigivel, stb. Ezért gondolom azt is, hogy "ütött" a félelem szegény 4. válaszadónak, amikor felmerült, hogy nem marad meg a baba. Mert lelkileg megérintette, ezért volt ereje folytatni, és leszokni.

Ez egy érdekes cikk, sokmindenben segíthet az életben:

[link]

"Mert lehet valamit akargatni, akarni, és lehet AKARNI. Vannak holtpontok az életünkben, amikor padlóra kerülünk. Úgy érzed, hogy "Nem megy tovább. Túl nehéz. Nem bírom" - ezek a gondolatok kavarognak a fejedben. Jó szó a "holtpont", mert ilyenkor valami tényleg meghal bennünk: a hit vagy a hitetlenség. Akiben a hit hal meg: föladja. Akiben a hitetlenség: folytatja tovább és megnyeri a csatát."

Szia. 4-5 hetes voltam, amikor megtudtuk hogy jön a kisfiunk:) Nem tervezett baba volt, nem is olyan hosszú ideje jártunk a párommal, de úgy döntöttünk hogy bevállaljuk. Előtte 1- másfél doboz cigi ment el naponta, erős dohányosnak számítottam. Ahogy kijöttem a nőgyógyásztól, elszívtam az utolsó cigimet, aztán a 4. hónapig semmi. Pláne mert veszélyeztetett terhes voltam, és nagyon kétséges volt hogy megmarad a baba.Néha kívántam, nagyon, de bírtam tartani magam. Aztán jöttek a feszültségek, viták a családban, stb, néha napján elslukkolok egy- egy cigit.

Most vagyok 23 hetes terhes, kisfiam egészséges, aktív kisbaba, de vigyázok nagyon a cigizéssel, alkoholt nem fogyasztok és egészségesen étkezek.

Ha megfogadsz egy jó tanácsot, leteszed a cigit, és amikor nagyon stesszes vagy, "lopsz " egyet- egyet, nagyon ritkán. Az én dokim azt mondta többet árt a stresz a babának mint a havi 1 cigi.

boldog babavárást

Amikor megtudtam, hogy várandós vagyok kb 6 hetes voltam. Nem terveztük a babát, 10. hétig folyamatosan cigiztem, úgy éreztem nem akarom és nem is fogom tudni lerakni..

Azután amikor úgy belegondoltam, mert istenigazából fel sem fogtam igazán, hogy várandós vagyok ..szóval belegondoltam, hogy ezzel a babának ártok és a saját gyerkőcöm élete sokkal fontosabb az én rossz szokásomnál.. Mi jogon döntöm én el, amikor semmi rosszat nem csinált nekem, hogy a kis szervezetét rongálom. Azután egy szálat sem szívtam el és most 28 hetes a kis pindúr kislányom ,boldog vagyok, hogy letettem, életem legjobb döntése vvolt. Hazudnék, ha azt mondanám nem kívánom, de még mindig bennem van az, hogy mi jogon csinálom ezt.. ha az én életemet kockáztatom a cigivel, és nem érdekel, legalább az övét tartsam tiszteletben és ez ad egy lökést.!

Boldog Babavárást