Hogy mondjam el a szüleimnek, hogy terhes vagyok? Elég hosszú történet.

Utolsó ha valaki 24évesen nem mer a szülei elé állni, hogy terhes az tényleg gyerek az anyasághoz.

Az anyasághoz nem a kor számít feltétlenül.

Utolsó válaszoló!

Én nem akartam megbántani a kérdezőt és szerintem nem bártottam meg. Én csak azt mondtam, hogy ne abortuszozzon még akkor se ha azt mondják(csak azért mondtam mert én ezzel nagyon nem értek ezzel egyet, mert mindenkinek meg van a joga hogy éljen)

Nagyon szeretem a gyermekeket, és szeretek segíteni az embereknek. Védőnőnek tanulok, és amit írtam azt azért írtam, hogy tudjak jó tanácsot adni.

Kedves Kérdező

Örülök hogy megvan a megoldás és hozzá tudsz költözni a párodhoz, ha boldogok vagytok lassan jöhet ne az esbüvő! ;)

Boldog gyermek várást kívánok! És egészséget!

Én elhiszem hogy elég érett vagy az anyasághoz. De ha nem vagy még az a gyermek várás közben sok mindent meg tanulsz ahogy tanácsadásra jársz stb... De van sok okos könyv amiből tanulhatsz, és mire készülődni kezd a pocaklakó már mindent tudni fogsz ;)

Ja és majdnem elfelejtettem, együtt mondjátok el a jó hírt?

Nagyon drukkolok.

Egyébkén szerintem mive pocaklakóról van szó talán pont azért hírtelen, de egyben boldogan fogják fogadni a hírt, vagyis bízzunk benne! :-)

Sok szerencsét! :-)

1-es javaslat: hívd el a szülőket egy semleges helyre, mondjuk egy étterembe, vagy kávézóba. Legyen ott az embered is, hogy lássák: összetartoztok, mindkét fél egyformán vállalja a megváltozott körülményeket és ez a meccs már le van játszva; ergo senki sem kíváncsi egy 3. személy véleményére ezzel kapcsolatban.

2-es: sürgősen próbálj meg felnőni! kezdhetnéd azzal, hogy végiggondolod; miért is tartasz anyucitól, miért hagyod, hogy kis takonyként kezeljen felnőtt létedre? Félsz tőle..Na ezen kell változtatni, így meglátod, neki is sokkal könnyebb lesz. Azt látja, hogy a kicsi lánya felnőtt, felelős döntést hozni képes emberré cseperedett és sokkal nyugisabb/ elfogadóbb lesz, hiszen nem érzi úgy, hogy helyetted kell felelősséget vállalnia, gondolkodnia. (persze ez egy folyamat, ne várd, hogy az első nap más ember lesz belőle, s neked is időbe telik majd mire teljesen felszámolod a benned lévő félelmet).

Magam is hasonló utat jártam be. Volt ajtó csapkodás,sírás-rívás, majd 2évig nem néztünk egymás háza tájára se, és most kb. 8 hónap után kezd rendeződni a viszonyunk :)