Mit tegyek? (hosszú történet)

2010 decemberében elkezdtem társalogni egy lánnyal az osztályomból. Sok közös témánk volt, hamar megtaláltuk a közös hangot és nagyon jó beszélgetéseink, élményeink voltak együtt. Barátok lettünk. Aztán ahogy telt-múlt az idő és egyre több dolgot tudtunk meg egymásról, beleszerettem a lányba. Eljött az a nap, amikor bevallottam neki az érzéseimet, de elutasított. Az indok az volt, hogy "az osztálytársával nem járna, mert akkor mindenki őt szivatná a suliban", de a legjobb barátjának nevezett, akivel a legjobb kapcsolatban lenni minden nap. Ismét teltek-múltak a hónapok, melyek alatt elég sok negatív tulajdonságáról szereztem tudomást másoktól. Megtudtam, hogy a lány egy kamugép, és érdekember. Mindez ki is tűnt a beszélgetéseink során, egyre jobban azt éreztem, hogy csak egy játékszer vagyok, akivel el tudja tölteni az idejét az unalmasabb óráiban. Szóvá is tettem többször, de megnyugtatott, hogy nem így van. A felgyülemlett feszültség kettőnk közt berobbant, melynek eredménye egy 7 hónapig tartó fájdalmas csendszünet lett. Én voltam az, aki újra kezdeményezett. Természetesen nem volt minden a régi, és minden közös tevékenység alatt tudtam, milyen ember is valójában. Aztán egy ballagás utáni házibulin minden a feje tetejére borult... A lány összejött a házigazdával... egy volt osztálytársunkkal. Első olyan bulim volt, amin eszméletvesztésig ittam magam.

Azóta pedig csend van kettőnk között. Egy egyetemre kerültünk, és kerüljük egymást. Fáj, ha látom, és rettegek, ha a közelembe kerül. Nem keres fel, holott anno a legjobb barátjának nevezett, aki "valahogy része az életének". Rossz emberként könyveltem el, de valahogy az utóbbi hetekben azon kezdtem el görcsölni, hogy ismét fel kell keressem. Tudom, hogy ez totál hülyeség, és hogy a lány többször átvert és megbántott, de azóta képtelen vagyok túllépni az egészen, és nem tudok olyan jó barátokat szerezni magamnak, mint amilyen jó barátok mi voltunk régen. Barátnőről nem is beszélve.

Mit tegyek? Mit tennétek ebben a helyzetben? 19/F

(Bocsi a hosszú sztoriért)