A nők féltékenyek egy másik nőre, ha az terhes?

Nekem még nincs gyerekem, még nem is vagyunk éles babaprojektben, de a közeljövőben tervezzük.

Én örömet érzek, és nagyon drukkolok neki. Arra vágyom, hogy jaj, bárcsak én is terhes lennék már! Szeretem nézni a gyerekkori barátaim babás képeit, örömmel tölt el a boldogságuk.

Szerintem a "féltékenység"-ből hiányzik az, hogy örülsz, hogy neki megadatott és drukkolsz neki, hogy minden rendben legyen, szóval én azt mondom, hogy nem, nem vagyok féltékeny. :)))

25/L

Én értem, mire gondolsz. :) De aztán eljött az az idő, amikor már mi is terveztük a babát, és az megint egy másik érzés, amikor 1 vetélés és 2 év próbálkozás után nem jött a baba. De mindig azzal vígasztaltam magam, hogy egyszer az én időm is eljön, ebben mindig 100%-ig biztos voltam.

7 hetes kismama

En soha nem voltam feltekeny senkire. Mindket babam konnyen fogant viszonylag, igy elkeseredni es masok boldogsaga utan vagyakozni nem volt idom, amikor mar akartunk babat.

Amig nem akartunk, addig pedig eszembe sem jutott kicsit is irigyelni azt, hogy mas babat var, hiszen abban az adott pillanatban meg gondolatomban sem volt az, hogy gyereket szeretnek, szerintem erosen panikba estem volna, ha akkor fogan meg az elso babam. Ha irigyeltem volna, akkor az azt jelentette volna, hogy en mar megis akarok, csak valamiert nem lehet meg (nem jo anyagi helyzet, parkapcsolat hianya, stb), de ilyen nem volt.

Szerintem minden nőben ez a gyerekvállalás kérdés nagyon nagyon fontos és rengetegszer felmerül. Még akkor is ha agyilag meg a szájával azt hangoztatja hogy úúdehogy kell gyerek stb.

Szerintem akkor is, ha vele közel egykorú, netán barátnője-ismerőse terhes lesz, akkor kicsit megfordul a fejében, hogy milyen is lenne ha ÉN lennék terhes milyen érzés lenne, vagy kicsit irigykedik a másikra hogy az bele mert vagy bele tudott vágni (mert olyanok a körülményei), amibe ő még nem mondjuk.

A gyerekvállalásra mindig lehet érvet és ezer ellenérvet is felsorakoztatni :)