Szerintetek ez normális reakció a páromtól?
Hali, már kb.4éve nem védekezünk a párommal úgy voltunk vele, hogy ha jön a baba akkor nem baj.
április 18-22ig volt meg kb. és mivel a melleim fájtak, és a hasam is néha kicsit görcsölget, tegnap egy hírtelen ötlettöl vezérelve vettem egy tesztet amit puff két csíkos lett...itthon is csináltam egyet és az is pozitív lett. Ma reggeli elsö pisiböl is pozitív lett, és egy második is, tehát 2különbözö fajtáju tesztböl összesen 4darab lett pozitív...
A párom látta rajtam tegnap hogy, valami van, hát megmutattam neki a tesztet. Hírtelen nem nagyon tudta hogy mi van, egyszerre mosolygott meg pánikolt. Kérdeztem hogy akkor most mi legyen? Azt mondta hogy mi lenne, akkor most jön a baba...azt mondtam még amúgy is korai várjunk még 1-2hetet hogy biztos legyen a dolog, még ne mondjam el senkinek sem. Azt mondta hogy adjak idöt hogy megeméssze a dolgot, merthogy most "letámadva" érzi magát.Bár nem tudom hogy mondtam volna meg neki? Ö mondta azt hogy tudni szeretné már most, és hogy jobb így minthogy gyötrötdjek hetekig egyedül.
De aztán egész este kedves volt velem de igen távolságtartó picit olyan volt mint egy kedves zombi:(( Aztán lefekvés elött mondta hogy most ezer dolog van a fejében nem tudja hogy hírtelen mit érezzen, mit gondoljon, és amúgy is mosrt hírtelen megváltozott minden. Alig aludt valamit éjjel, mintha kicsit elzárkózna...ez még a normális "sokkhatás"? vagy nem is tudom, hírtelen sírni lett volna kedvem. A párom amúgy is olyan aki azt gondolja hogy mindíg mindent elöre lehet tervezni...már töbször beszéltünk a gyerekröl és mindíg azt mondta hogyha jön akkor nem gond, akkor lesz babánk, de most hogy "éles" a dolog szerintem hírtelen bepánikolt.
Amúgy én 28 vagyok a párom 34 éves és már 9éve vagyunk együtt.
Azt mondja várjunk még a tervezéssel, meghogy hírtelen jött..pffff
szóval azért dühös vagyok, mert 9évnyi kapcsolat után nem ezt vártam el.
nyílván megértem a pánikot és a meglepödést, de a viselkedésével engem is elbizonytalanít.
Az hogy úgy csinál mintha misem történt volna és, kedves ugyan, de látom rajta hogy jár az agya, de nem szól egy szót sem....ez nem megoldlás.
A babát szeretném vele vagy néküle mindegy...de nagyon szeretném ha ö is azért valamikor örülni tudna...momentán csak végtelenül szomorú vagyok és magamra hagyva érzem magam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!