Normális reakció egy 5 éves gyerektől, hogy ha valamit nem engednek neki, akkor lefekszik a földre a lábaival rugdos és sír közben?

Normális is, meg nem is. Normális olyan értelemben, hogy semmi ördöngösség nincs benne, dackorszak, amiről nem lett leszoktatva, úgyhogy ez nevelési hiba.

Ebben a korban már nem kéne hisztiznie egy gyereknek, de ezt sokan nem tudják kezelni.

Eh, nekem a gyerekem az „igazi” dackorszakban (2 éves kor körül) sosem csinált ilyen földre vetődésesdit, aminek tökre örültem.

Viszont tavaly, majdnem 5 évesen sikerült egy ilyet produkálni… hát, nem könnyű egy 20 kilós gyerekkel „küzdeni”. Persze úgy csinálta, ahogy az a nagy könyvben meg van írva, sok ember előtt, hogy még a lesújtó pillantásokat is el kelljen szenvednem. :D

De hozzáteszem, tisztában vagyok vele, hogy én sem kezeltem az adott helyzetet jól, azért fajulhatott idáig.

Ez szerencsére azóta sem fordult elő, talán azért sem, mert nem érte el a célját a hiperhisztivel. Ám ebben nem vagyok biztos.

Azt gondolom, hogy semmiképpen nem szabad engedni neki, ha ilyet csinál, viszont elejét kell venni, hogy ne fajuljon el egy ügy idáig. Egy ekkora gyerekkel remekül meg lehet beszélni mindent, venni kell rá a fáradságot.

09:52-ös vagyok megint.

Felkészítetted rá, hogy el fognak menni? Nyilván egy 5 éves is kicsi még, és bár meg tudsz vele beszélni dolgokat, és ha felkészíted rá, hogy mi fog történni, jobb lehet a reakciója, de azért ha nagyon jól játszik, persze, hogy el van keseredve, hogy véget kell ennek vetni.

Ilyesmiért még az én 6 évesem is sírva tud fakadni. Sőt, volt már, hogy szó szerint el kellett vonszolnom valahonnan, annyira ott akart maradni… és láttam ovistársat, aki hasonlóképpen reagált. Az, hogy leveti-e magát a földre, nem hiszem, hogy szörnyűbb, mint ha „nagyfiúsan” ordibál. :)

Gondolj József Attila soraira (bár azt nem tudom, hány éves magára gondolt):

„Én még õszinte ember voltam,

ordítottam, toporzékoltam.”