Sokszor olvasom itt, hogy akkor vettétek el a cumit a gyerektől, amikor beteg volt, ez miért van?

Hiszem azt, hogy van egy megfelelő pillanat. Amikor könnyebb elvenni. Nem biztos, hogy meg fogom találni de ettől függetlenül van. Tőlem a legnagyobb hisztim közepette vette el anno anyu (a hiszti másért volt). Ez volt a bünti. És akkor magában is érzett annyi erőt, hogy soha többet nem adta vissza.

A kisfiam 2 éves kora előtt 2-3 héttel nagyon megfázott, köhögött, tüsszögött, folyt az orra. Ekkor már csak alváshoz használta a cumiját. Jött az alvás ideje, kapta a cumit, de nem tudott cumizni az orrdugulás miatt. Egy ideig próbálkozott, kivette, visszatette, de nem esett jól neki. Letette az ágyra, és úgy aludt el az ölemben, hogy nem volt a szájában a cumi. A következő altatásnál, mondta, hogy nem kell, mert akkor nem kap levegőt. Másnap nem is kínáltam fel neki. Soha többé nem kérte. Én pedig szépen eltettem. Elvenni nem akartam tőle, főleg azért nem, mert 2 éves és 1 hónapos korában kezdte a bölcsit. Úgy voltam vele, hogy a beszoktatást mindenképpen megvárom a cumiüggyel. De nem így alakult a megfázás miatt. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyi lesz a cumiról való leszoktatás.

Nálunk is hasonló volt a helyzet. Kórházba került mandulagyulladással, alig kapott levegő. Sosem gondoltam volna, hogy pont a kórházban nem kell a megnyugtató cumi, de akkor szokott le róla.