Volt valakinek mióma (vagy vakbél) műtétje a második trimeszterben?

Szia!

28. héten volt vakbél műtétem. Ultrahangon megnézték a babát és talán vérvizsgálat volt. Igazából annyira nem emlékszem,hogy pontosan milyen vizsgálatok voltak,mert nagy fájdalmaim voltak és borzasztóan aggódtam a kisbabámért. De hál isten minden jól alakult. 38.+5 szültem, úgy hogy megindították a szülést. A vakbélműtétet nagyon gyorsan csinálták,hogy ne kelljen sokáig altatni,mert akkor a baba is bealszik. A nőgyógyászom végig aszisztálta a műtétet és vigyázott a magzatra. Mert ugye a méhet arrébb kellett emelni. Vagy valami ilyesmit mondtak utána.

Neked is mütéted lesz?

Szia

Nekem 14 hetesen eldurrant a vakbelem, azonnali életmentő műtét volt.

Az altatásba nem egyeztem bele a baba miatt, így is elég rossz arányt mondtak arra nézve, hogy baja esik stb. Így végül csak gerincszurit kaptam, aztán kiderült ,hogy kevés volt az adag és még vénásan is kaptam a műtétet megelőzően közvetlenül.

Nekem hosszadalmasabb volt mint egy sima vakbélkivétel, mert ugye perforálva volt és kompletten ki kellett fertőtleníteni mindent. A vágás is jó nagy lett, de az érdekelt a legkevésbé, rettenetesen féltettem a kicsimet, nagyon sokáig vártam őrá és úgy éreztem belepusztulok ha baja esik. A műtét közben nagyon meglassult a szívhangja és egyszer meg is állt, azok voltak életem leghosszabb és legborzasztóbb pillanatai... végül újraindult! Egy egész nagy banda volt bent a műtéten, mindenki egyszerre engedte ki a levegőt, meg vigyorogtak a maszkok alatt :)

A műtétnél nekem ez volt a legrosszabb, illetve a magam részéről, hogy ott feküdtem totál kiszolgáltatva + én amúgy is rettentően szégyenlős vagyok és valahogyan oylan megalázó volt nekem de mindez eltörpült a picúrért való aggódásban.

A felépülési időszak nagyon nehéz volt, ahogy nőtt a baba úgy nyomta a belső varratokat, örökké kétséges volt ,hogy elég gyorsan regenerálódok-e és tartanak-e a varratok. Kétséges volt, hogy ki tudom-e hordani. Szerencsére sikerült, igaz, hogy az éppencsak betöltött 37 héten született, spontán beindult és olyan gyors volt az egész hogy hüvelyi úton pikk-pakk meglett, pedig program csaszira voltam kiírva, mert esélyes volt, hogy az elhúzódó fájástevékenységeket nem bírnák a varratok és nem mertek kockáztatni a dokik. De erre nem került sor időhiány miatt. Szerencsére minden komplikációtól mentesen született, gyorsan és könnyedén, bizonyára azért is, mivel ugye picike volt a gest kora véget (2370 gr és 49 cm).

Engem nagyon megrémítettek az orvosok, hogy a magzatként átélt trauma + stressz, no meg ugye a gyógyszerártalom miatt borítékolható lesz valamiféle idegrendszeri károsodás.

Szerencsére nem lett igazuk. Igaz, hogy a lányom érzékeny baba volt és kisgyereknek is az még, pl frontok, szél, hó, földrengés stb mindent megérez előre és kicsit rossz alvó, de ennél komolyabb baja e tekintetben nem volt sosem. Bébinek nagyon nehéz volt vele, pl háromhós koráig másfél óránként szopott éjjel/nappal, a nagykönyvinek kb a negyedét aludta összesen napi szinten, de ahogy nőtt ,úgy lett minden egyre könnyebb vele. Már 4,5 éves, szuper kiscsaj, korát meghazudtolóan intelligens és okos a kezdetektől pl 3évesen nagycsoprtosok szintjén volt most 4,5 és simán a 7 évesek szintjén van minden tekintetben, így mára már ki merem jelenteni, hogy a műtét meg az egész hercehurca sokkal kevésbé ártott neki mint ahogy gondolták a dokik, hogy fog.

Pedig pl amikor műtét előtt voltak uh-k és pont akkor hasított belém a fájdalom vagy állt belém a görcs, lehetett látni, hogy ő is szabályosan befeszült a fájdalomtól , a kis szája ordításra nyílt, és amikor a fájás elmúlt látható volt ,hogy szabályosan sírt, hüppögött... kicsi szívem is szenvedett nem csak én :(

De már csak egy rossz emlék.

Amúgy nekem a Flórban csinálták, maga a kh meg a sebészet elég lepukkant volt ,de emberileg csakis pozitív tapasztalataim vannak, a főorvosoktól a sebészeken át az utolsó nővérig mindenki nagyon kedves-rendes volt (pedig senkinek egy fillért sem adtam előre) és úgy éreztem, maximálisan megtettek mindent ami tőlük telt.

8később itt is szültem, na a szülészeten meg minden pont fordítva volt: csillivilli, de ennyi büdösbunkó eü dolgozóval én még sehol nem találkoztam életem során összesen-pedig sok kh-ban megfordultam már sajna-, mint azon az osztályon röpke 4 nap alatt).

Ja igen, volt azonnal kiértékelt vérvizsgálat meg tapintásos vizsgálatok, volt ekg meg Uh-k meg már nemtommik. Néha nem igazán voltam magamnál annyira fájt, meg az aggódás miatt kevésbé tudtam figyelni ezekre a dolgokra :S

Nálad végül mi volt?

Ugye nem mióma?