Szerintetek mi a megoldás? (anyós "probléma")

Alapjáraton nagyon kedves anyósom van, nem az a tipikus hárpia, aki keresztbe akar nekem tenni, és utálja a menyét, aki a fia életébe férkőzött. VISZONT, 2 generációs házban élünk, az-az van külön lakásunk (főrdő, nappali, konyha, babaszoba, hálókuckó) és nekik is, a kert azonban közös. Eddig probléma volt a sok átjárkálással meg bekopogással is, de most, hogy itt a jó idő, tényleg nem tudok sosem "egyedül" vagy kettesben lenni a férjemmel, mert ugye kint vannak anyósék is. Ami nem gond végülis, csak anyósom túl aggodalmas fajta, meg megy a saját feje után. Pl. van egy kutyánk, a doki megmondta, h nem etethetjük csak száraz kajával, mert gyenge a porc a lábában és el fog hízni, mi ezt megmondtuk anyósomnak, és egy ideig betartotta, de most megint látom, hogy a kutya kap mindenből amiből anyósom eszik. Egy kis alma, egy kis keksz, egy kis fasírt... És én mivel itthon vagyok táppénzen végignézem, de úgy vagyok vele, már nem szólok, nem akarok konfliktust, leszarom, nyelek... Ha nem érti meg, most mit csináljak? Utána mondta neki a férjem, h "anyu hányszor memgondtam, hogy netesd azt a kutyát", majd anyósom nekem kezdte el mondani, h jajj már megint lebaszott a kisfiam... Most én erre mit reagáljak?.... Meg pl. kifekszem a napra, ő azzal nem ért egyet, mert terhesen ne napozzak (hasam le van takarva és jól esik kicsit beszívni a napfényt) és akkor látom a fején miközben a kertben mászkál, h nincs ínyére a dolog. De könyörgöm ez az én döntésem, h napozni akarok, most még itthon próbáljak megfelelni egy külső elvárásnak, és másképp viselkedjek mint ahogy tenném?... Úgyhogy NEM, úgy vagyok vele, h nem veszem figyelembe, h fejeket vág (amúgy tudom, hogy szeret engem csak a saját véleményénél nincs más)... Amikor meg kint eszek a kertben és jön oda a kutya és úgy kunyizik, h borzalom (direkt el akartuk ezt kerülni a férjemmel, nem is volt kunyizó skutya, mert soha nem kapott asztaltól, vagy evésünk közben semmit), akkor látja anyósom, h rászólok a kutyára, meg óvatosan arrébb lököm, (szóval NEVELNÉM), majd úgy csinál, mintha bántanám a kutyát, és rossz "gazdi" lennék, és inkább odahívja magához, h jajj gyere ide kiskutyám, én nem bántalak.... (????).... NA most, azért írtam le ilyen részletesen, mert ugye jön a baba, és a babánál ezt NEM FOGOM hagyni... Kész... A kutya az kutya, de a gyerekemet kizárólag a férjem és én akarjuk nevelni. Így viszont elég nehéz lesz... Hogyan lehet ezt megoldani?

Ja ha a férjemnek beszélek ezekről a dolgokról, nagyon felidegesedik, és elküldi az anyját melegebb éghajlatra, de én ezt nem szeretném, mert mondom, nagyon jó ember az anyósom, csakhát a generációs és gondolkodásbeli különbségek így is konfliktust szülnek... Pl. Ő csak textil pelenkát venne és majd ő mossa a kakis pelenkát, ne vegyünk pamperst, mert az drága... és a többi... amihez én kb. már hozzá sem szólok, mert tudom, hogy úgyis úgy lesz, ahogy én és a férjem akarjuk, DE NEHÉZ így egy kicsit...

Na ha valaki volt olyan türelmes, hogy végigolvasta, kérem válaszoljon, vagy adjon nekem tanácsot. Hogyan lehet ebből a helyzetből a legjobban kijönni? Mi a teendő?