Szerintetek mi a megoldás? (anyós "probléma")

Itt csak a költözés hozhat megoldást, ez mindig így fog maradni, akkor is, mikor meglesz a babád. Én is így laktam 2 évig, akkor untam meg és inkább elköltöztünk.

Le kell nyelni, amiket mond, különben vita és sértődés lesz csak belőle.

Hát ez úgy lehet megoldani, hogy sehogy...

Te is írod és tudod, itt generációs problémákról van szó+ két dudás egy csárdába... Szóval szerintem teljesen mindegy, hogy jófej e az anyós vagy sem, két vagy több generáció együttélésénél sajnos ez ilyen. Soha nem lesz saját életteretek, soha nem fogsz tudni csinálni semmit sem úgy ahogy te akarod, anélkül, hogy anyós bele ne szólna és ne lenne belőle konfliktus. És csak most jön majd a neheze. Ha megszületik a baba, anyós is vérszemet kap. Neked nagyon nehéz lesz, mert első baba és szülés után amúgy is nehéz nagyon, amíg az ember testileg/lelkileg/hormonálisan helyre nem rázódik.

Hát nem irigyellek. Az egyetlen megoldás a különköltözés, de gondolom ez nem megoldható. Én bármennyire is imádom az anyukámat például soha nem tudnék vele közös otthonba lakni. Szerintem nem is egészséges mert így soha senkinek nincs magánélete.

Hát akkor két lehetőséged marad:

1. kőkeményen leállítod anyóst Te magad és nem a férjeden keresztül. Ennek pozitívuma az lesz, hogy anyós behúzza fülét-farkát és nem szól bele a dolgaitokba, negatívuma viszont, hogy fagyos lesz a hangulat, rosszban lesztek és anyós nyilván a fián keresztül megpróbál azért majd keresztbe tenni és manipulálni mert a "hogy jön már ez a lotyó ahhoz, hogy az én házamban engem rendre utasítson". Szóval elmérgesedik a kapcsolat és örökké feszült lesz, így meg élni nyilván nem lehet... (tapasztalatból mondom, bár mi szerencsére nem lakunk együtt anyóssal)

2. Minden marad így és nyelsz. Anyós ennek biztos örülni fog, de te kevésbé. Nem fosz tudni kiteljesedni, boldognak lenni és örülni a családodnak. Szülés után amúgy is depis az ember leánya egy kicsit, nehogy az legyen a vége, hogy a házasságotok is megromlik...

Nem akarom az ördögöt a falra festeni, de szerintem ennek nem lesz jó vége:( Sokan vannak nyilván akik így élnek, de azok a nők valószínű ilyen típusok, hogy ezt eltűrik, vagy anyós az a fajta, hogy hagyja a fiatalokat élni és így nincs konfliktus sem.

Ülj le vele beszélni. Amikor kettesben vagytok otthon, egyikőtök sem siet sehova, és nincs semmi sürgős dolog, pl. ne legyen, hogy "mindjárt visszajövök, csak megkeverem, hogy le ne égjen az ebéd."

Szóval amikor csak tényleg csak egymásra tudtok figyelni.

Mondd el neki szép sorjában a gondjaidat.

Kezdjük mondjuk a kutyával: nagyon szereti ő is, ti is, fontos az egész családnak, mindenki szeretné, ha szép hosszú, egészséges élete lenne, minél tovább lehetne veletek. De ugyebár van ez a gond a lábaival, hogy nagyon vigyázni kell a súlyára, tehát az elhízás nagyon veszélyes rá nézve. Ugye ő sem szeretné ha a kutyának fájdalmai lennének, vagy ne adj' Isten idő előtt elhagyna benneteket? Felnőtt kutya, elég neki naponta egyszer ételt kapnia, ez fedezi minden szükségletét, tehát abszolút fölösleges, és a kutya esetében veszélyes a napközbeni egy kis falatka ez, egy kis kóstoló az, tehát az "üres kalóriák".

Ha annyira szeretné etetni a kutyát akkor adjátok át neki annak az egyszeri etetésnek a lehetőségét, adjon ő vacsit a család kedvencének. Mondd el azt is, hogy nem csak kajával tud a kutya kedvében járni, ott a kert, játsszon vele, labdázzanak, vagy vigye el sétálni, akár naponta többször is.

Amúgy meg a porc dologra, amit írtál, hogy az állatorvos szerint gyenge a kutya lábában: vehetnétek neki valamiféle zöldkagyló kivonatos tablettát, mint pl. GF-600. Segítene a kutyuson, de kérdezd majd meg az állatorvost. (Itt tudsz róla olvasni: [link] ) Nem igazán olcsó, de sokáig elég.

Ennyit a blökiről, térjünk át rátok.

Mondd el neki, hogy te szereted őt és minden tisztelet az övé -nyugodtan "udvarolj" neki egy kicsit -, de nagyon szépen kéred, hogy ne szóljon bele minden apró-cseprő dologba. Ha bármi probléma adódna úgyis ő lenne az első akitől tanácsot, segítséget kérnétek, de ha nem kéritek akkor hagyja, hogy ti úgy éljetek ahogy nektek jó.

Hiszen ő is volt fiatal, ő is volt friss házas, kisbabáját váró kismama, biztos követett el kisebb-nagyobb hibákat, de megvolt a lehetősége, hogy saját maga jöjjön rá dolgokra, saját maguknak tapasztalhatta ki, hogy nekik hogy s mint jó. (mármint neki és a férjed édesapjának, meg a születendő gyerkőcnek)

Drága a Pampers, használj inkább textilpelust? Az is pénzbe kerül amíg a textilpelust újra használhatóvá varázsolod, hiszen áztatni kell, ki kell mosni, ki kell főzni, vasalni kell, az erre ráfordított energia (víz, villany, mosószer) is sok pénz, akkor legalább már több időd marad a kicsire vagy a családra ha eldobható pelenkát használtok.

Megkérdezhetnéd tőle, hogy amikor a férjed pici pelenkás baba volt és lett volna választási lehetősége a textil ill. az eldobható pelus között akkor is kizárólag textilt használt volna?

Beszélj nyugodtan, ne kapd fel a savat, ne vágj a szavába, ne emeld fel a hangod, ne húzd fel magad. Legyetek türelmesek és toleránsak egymással, mindenkinek célja és mindenkinek csak a javára válna, ha szépen közös nevezőre jutnátok, kompromisszumot kötnétek.

És szerintem nem baj ha nem költöztök el, hidd el, hogy órási segítség lesz a nagyi közelsége amikor megszületik a baba, de előtte ezeket tisztázzátok.

Bocs, hogy hosszú lett, igaz a kérdés sem volt rövid. :)