Három probléma-megoldás?

14 éves lány vagyok. Van három kisebb problémám, szívesen meghallgatom tanácsaitokat, bár már lényegében megoldottam, mégis várnék ötleteket, stb.

1. Nagy agykontroll-gyakorló vagyok már kb egy éve, illetve meditálni is szoktam, stb, de mostanság annyi dolgom van, hogy már gondolkozni sincs erőm, de tényleg, sokszor kapom magam azon hogy nem is gondolok semmire csak mondjuk megy a fejemben egy dal és kész, elbambulok… Valahogy gondolkozni is fáradt vagyok. Meditálni sincs időm… Még imádkozni is a buszon szoktam, ha nem bambulok el…

2. Az egyik legjobb barátnőmmel vannak bajok.. Tehát nagyon sok haverom van akikkel beszélő-röhögcsélőviszonyban vagyok, ám barátom csak 5 van, rendes igazi barát akikkel szoktam találkozni ők 3-an vannak. Egyikőjük az osztálytársam és kezdem azt érezni hogy csak akkor vagyok jó neki ha nincsen más. Mindig én megyek oda hozzá szünetben, én ülök oda mellé, én várom meg, én szólok hozzá, én hívom el, én találom ki hova menjünk. Ha mindez nincs egész nap nem is szól hozzám. Inkább azokkal a lányokkal van akikkel én haveri viszonyban vagyok. De ez nem mindig hanem kb félévente két hétig, aztán jön hozzám hogy XY, akivel eddig lógott, milyen idegesítő… Ám ez nagyon rosszul esik nekem ilyenkor, amikor pedig ezeket megbeszélem vele (mert már többször előfordult) akkor annyit ond hogy „XY most nagyon jó fej” és elintézi ezzel… Szükségem lenne egy olyan barátnőre akivel tényleg olyan szinten mindent megbeszélhetek, hogy nem ítél el, nem szűr le fals következtetéseket, elmondja az őszinte véleményét, nagyon szeret, és ő is mindent megoszt velem, nem szégyellek semmit előtte, stb.

3. Nagyon szeretem a karácsonyt, a telet, a hangulatot, már októberben a karácsonyi dalokat hallgatom, de idén máshogy érzem… Egyedül akarom tölteni az ünnepeket. Legszívesebben elmennék két-három hétre egy idegen városba, ami jó messzi van, kibérelnék egy házat és egész nap gondolkoznék, énekelnék, rajzolnék, olvasnék, írnék, meditálnék, új emberekkel ismerkednék, felfedezném a várost. Nagyon fáradt vagyok mostanában, semmire sincs időm, persze ugye mindenki mondaná hogy „itt a téli szünet” , de nekem a szünet egy átok ha anya is itthon van, mégpedig itthon lesz, és akkor lőttek az egyedüllétnek. Ilyenkor nem csinálhatok azt amit akarok, ez valami belső kényszer, már kb. négyéves korom óta ez van, nem tudok mit tenni. Nagyon egyedül akarok lenni. Elmennék szenteste templomba és kész. És az egyedüllétre az nem jó ha anya nincs itthon pár órát mert akkor mindig van fontosabb dolog (takarítás például) amit kell, meg tudom hogy nemsokára hazajön, vagy az időjárás miatt nincs kedvem valamihez. Amikor pedig már kellőképpen egyedül vagyok úgy felmegy az adneralinszintem hogy elkezdek izgulni, és annyiar boldog leszek hogy akármit véghez tudok vinni. Ez általában akkor van ha anya nem jön haza este mert megy valahová, és csak hajnalban jön haza.