Terhesség alatti székrekedés miatti erőlködés okozhat-e hüvelyi vérzést?

Érdekes módon most megkönnyebbülést érzek...Bár a műtét miatt kicsit aggódom. De inkább próbálom úgy felfogni, hogy közel 7 éve (mióta anyuka vagyok)ez lesz az első olyan nap, amikor majd egész nap pihenhetek.

Sokat segít, hogy a párom maximálisan mellettem van. Hol felváltva, hol meg együtt sírunk. A hangulatom kissé ingadozó, de legalább már elmúlt a bizonytalanság.

Valaki kérdezte, hogy volt-e valami előjel...Lehet, csak azt nem vettem eléggé komolyan. Pl. egyik napról a másikra nem éreztem megam terhesnek. Fura érzés, egyrészt a hányinger elmúlt, másrészt a hasamat is üresnek éreztem...De semmilyen görcs nem társult a vérzéshez. Aztán a hányinger pár nap múlva visszajött. Szerintem az egészben ez a legszarabb...hogy olyan, mint ha terhes lennél, de nem is vagy az.

Van az a bizonyos mondás, hogy ami nem öl meg, az megerősít. Na igen. Kicsit hősnek érzem magam. Párom azt hajtogatja, hogy csak nekem ne legyen semmi bajom, erre azt válaszolom, hogy nyugi, szívós vagyok :-)

Az élet megy tovább! Talán a jóisten, vagy a sors, vagy akármi próbára akart tenni...hogy valóban akarjuk-e a harmadik gyereket....nos, most semmiben sem vagyok olyan biztos, mint abban, hogy életem legnagyobb álma az, hoyg nagycsaládos anyuka legyek. És mindent megteszek érte.

Úgy döntöttem, hogy a műtét után megújulok: új frizura, vitaminkúra, kis diéta. Aztán remélem, hogy hamarosan újra kismama leszek.

Mindenképpen megírom!