Terhesség alatti székrekedés miatti erőlködés okozhat-e hüvelyi vérzést?

Sziasztok kedves Válaszolók!

Ha még olvassátok a kérdést, leírom, mi van velem:

Pénteken felhívtam a kórház nőgyógyászati osztályát. Elmondtam, mi a panasz, erre a hölgy azt mondta, hogy végül is én tudom, hogy mennyire vérzek és mennyire vagyok rosszul; ha a vérzés erősödne és erős görcsök kísérnék, akkor mindenképpen menjek be.

Mivel van két pici gyerekem, és a terhességet még senkinek nem mondtam el, nem akartam úgymond besétálni az oroszlán barlangjába...Magyarul bemenni a kórházba, mert akkor tutira bent fognak...

A párom egyre nyugtalanabb lett, így hagytam magam rábeszélni. Pénteken este bementünk a kórházba. Felkerestem az osztályon a nővért, akivel előtte telefonon beszéltem. Mondtam neki, hogy bejöttünk, mert aggódunk a vérzés miatt. A nővér azt mondta, hogy rendben, akkor szól az ügyeletes orvosnak, és befektetnek. Na, én ezen a ponton menekülőre vettem az irányt...Kérdeztem, hogy mégis mi lenne a terápia. A válasz: "Ilyenkor Rutascorbint szoktunk adni, és feküdni kell." (Mindezt minimum négy napig)

Lepergett előttem a film: Könnyes búcsút veszek a családomtól, akiket minimum 4 napra elhagyok (tuti, hoyg az a 4 nap nem 4 nap lenne, hanem több)...Megvizsgál egy doki, kapok valami bogyót, amitől egyáltalán nem biztos, hogy csodát várhatunk, mert a kedves (tényleg kedves) nővérke azt is mondta, hogy ha ez vetélés, akkor azon már nem tudnak segíteni. Aztán hívhatom a főnököm, hogy "hát izé...tudod terhes vagyok, ezért most kórházban fekszem, de nyugi, majd azért bejárok ám dolgozni..." És persze a család, mondjuk az anyukám biztosan szívrohamot kapna.

Egyszóval úgy gondoltam ott és akkor, hogy annyira nincs nagy katasztrófa, szerdán úgyis mennem kell vizsgálatra...inkább saját felelősségre hazajöttem, de a Rutascorbint megvettem a gyógyszertárban. Be is szedtem, plusz próbáltam kicsit visszavenni a tempóból.

Ma (szerdán) elérkezett az "első" vizsgálat. Hát nem lettem boldog...Elmondtam a történetet a dokinak., majd megvizsgált. Eredény: 12 mm-es szabálytalan petezsák. Az ultrahang szerint 6 hetes terhes vagyok, de felmerült a missed ab lehetősége is. Egy hét múlva kell visszamennem. Ha nem változik a helyzet, akkor műtét lesz.

Most nem tudom, mit gondoljak...Február 15-én jött meg utoljára, és az első halvány pozitív tesztem márc.18-án volt. Akkor már jónéhány napja éreztem hányingert.

Tulajdonképpen a terhesség tényleges kora lehet akár 6 hét, de egy 6 hetes terhességnél már van szívhang, vagy nem??

Ha nem vagyok terhes, hát rendben, elfogadom. Sok cikket olvastam a témában, és tudom, hogy ha egy baba elmegy, annak az az oka, hogy nem fejlődik rendesen. Inkább most vetéljek el, mint szüljek egy beteg gyereket.

Csak az a rossz, hogy a terhességi tünetek uyganolyan erősek még mindig. Hányinger, szagundor, stb...

Próbálok pozitívan gondolkozni...most még egy hétig parázhatok.

Köszi a biztatást, nagyon remélem, hogy happy end lesz a vége.

Mindenképpen jelentkezem!

Ma reggel úgy mentem be a vizsgálóba, hogy fel voltam készülve arra, hogy a doki közli velem a legrosszabbat. Tulajdonképpen van még remény arra, hogy jövő héten már lesz szívhang. Most erre próbálok gőzerővel koncentrálni.

Febr.15-én volt utoljára mensim, a ciklusaim eléggé szabálytalanok. Néha 30-35 naposak. Remélem, csak annyi történt, hogy korán mentem. A 8 hetes terhességet a mensi alapján számoltam, az UH talán pontosabb.

De lehet, hogy ez már csak egyfajta kapaszkodás az utolsó reménysugárba...

Kedvesek vagytok nagyon, hogy mellettem álltok.

Kedves 17. válaszoló, nem akarlak közhelyekkel boldogítani. Egyszerűen csak őszintén nagyon sajnálom, hogy ez történt veled.

Próbálok bizakodni...

Arra koncentrálok, hogy van már két gyerekem, akik nagyon sok örömet adnak nekem. Bár néhány napja eléggé ingadozik a hangulatom. A párom is maximálisan mellettem áll, de ő nem tudja átérezni, hogy milyen érzés...Ezért néha nem érti, hogy miért vagyok dilis.

Őszintén szólva, korábban én sem értettem, hogy egyesek miért vannak úgy kiborulva egy vetélés miatt, ami mondjuk a 6-7-8-ik héten következik be. Oké, hogy szomorú dolog, de az ember ilyenkor még nem is éli bele magát annyira.

Sajnos most már értem, és mindenkit meg tudok érteni. Az ember majdnem két hónapon keresztül beleéli magát abba, hogy egy kis csoda történik vele...érzed, hogy változik a tested, szenvedsz a tünetek miatt, de igazából még soha nem örültél ennyire hányingernek...aztán jön a hidegzuhany...És még mindig szenvedsz a tünetektől, mert a hormonok még dolgoznak. Borzalmas.