Sírtatok már az orvosnál?

én az orvosnál akkor sírtam először, mikor már 1 éve próbálkoztunk mindhiába.

aztán, mikor 2 év után nekünk is sikerült, a 12 hetes uh-ot végigbőgtem :)

annyira hihetetlen volt, hogy végre nekünk is sikerült, s kisbabánk lesz :)

16hkm

Kicsit más történet,mint a tiétek,de én 6 erős pozi teszt után reménykedtem,hogy nincs baba a dologba...

Elmentem,persze,hogy baba volt,ott bőgtem vagy negyed órát,doki próbálkozott vígasztalni,de semmivel se lett jobb.Azóta is örülök,hogy magánrendelére mentem,sztkba tuti kidobtak volna folyosóra.Összeszedtem magam,vállaltuk volna,de később elment,na akkor is ott ragadtam a vizsgálóasztalon...

ó, én is zokogtam már, örömömben és megkönnyebbülésemben...

14 hetes várandósan életmentő műtetem volt, nem egyeztem bele az altatásba ezért csak gerincszurit kaptam meg aztán vénásat is közben még 2x.

A műtét közben egyre gyengült majd leállta a picim szívhangja, mindenki megdermedt, a kezek megálltak és a monitorra meredt az összes köpenyes, az anesztes meg úgy megszorította a karom hogy napokig látszott az ujjai lila nyoma de akkor észre sem vettem hogy fájna. Három szívdobbanás múlva megindult újra a pittyegés! Egyszerre szusszantotta ki mindenki a bennszorult levegőjét, aztán vigyorgott az egész bagázs mint a vadalma, én meg úgy elkezdtem zokogni, hogy rázkódtam teljesen az asztalon, nyugtatót kellett adniuk mert nem tudtak tovább dolgozni bennem, na attól megint meglassult a baba szívhangja is, de akkor mát tudtam, hogy minden rendben lesz vele!

Túlélte a műtétet pedig csak 34 %-ot adtak neki erre, ki tudtam hordani pedig kétségesnek vélték, és program császárra voltam kiírva vele de ő korababaként spontán módon és komplikációmentesen született meg. Makkégészegesen, holott borítékolták az idegrendszeri károsodását! Akkor is bőgtem amikor megszületett és megöleltem, egymás szemébe néztünk és egyszerűen TUDTAM, hogy tökéletesen rendben van vele minden.

Egyáltalán nem érdekelt egyik alkalommal sem, hoy ciki-e vagy sem, egyszerűen nem tudtam parancsolni az érzelmeimnek és eszembe se jutott a környezetem reakcióját mérlegelni. Utólag sincs bennem rossz érzés a sírások miatt, szerintem ez teljesen emberi reakció és érthető is, az orvosok is bizonyára így gondolják, nem hiszem, hogy elcsodálkoznának vagy megbotránkoznának mindezek miatt. Emberből vannak ők is...