Megtudtam, hogy kisfiut várok, és nem tudok mit kezdeni a dologgal!?

én is hasonlóan érzek :)

mindig úgy gondoltam, hogy nekem lányaim lesznek. meg se fordult a fejemben, hogy fiú(k).

de most,hogy várandós vagyok, úgy érzem, hogy mégis csak fiú lesz. még nem tudom, hogy kit hordok a szívem alatt.

nekem is hozzá kell majd szoknom a gondolathoz, ha esetleg tényleg fiú lesz.

14 hkm

Kedves 10 válaszoló. Ezt te hogyan tudod kezelni?

Nem is a saját szüleimtől félek annyira, hanem a párom szüleitől. Valahogy nem tehetek róla van egy rossz érzésem ezzel kapcsolatban.

De őszintén ismeretlent furdalásom van ez miatt, hogy ezt érzem. Őszintén erről csak az Édesapámmal tudok őszintén beszélni, a párommal csak azért nem, mert őt meg nem akarom megbántani, hogy én ezt érzem a családja felől.

Nem mondom rossznak a kapcsolatunkat velük persze vannak ütközőpontok de hol nincs de egyszerűen van bennem egy fura érzés.

Elsőnél párom nagyon fiút szeretett volna, mindig mikor az UH-ról hazamentünk mondta, hogy hiába mondják, hogy lány úgyse biztos 100%-ig. Lány lett, féltem hogy fog hozzáállni, végül imádják egymást.

Most 18 hetes vagyok, jövő héten elvileg kiderül a neme, én most fiút szeretnék és őszintén félek az érzéstől ha azt mondják, hogy lány. Jobban örülnék egy fiúnak most, idő kell majd ha azt mondják, hogy lány. Biztosan nagyon fogom szeretni, már most nagyon szeretem.

Ne aggódj, kis idő és ráhangolódsz, utána imádni fogod :)

én 36 évesen estem életemben először teherbe, úgyhogy nálam érvényesült a jó öreg klisé: nem érdekel, h fiú-e vagy lány csak egészséges legyen. de látom a környezetemen, h mi mindent társítanak a dologhoz az emberek, hogy mennyi szempont van, ami alapján fiút vagy éppen lányt várnak. párom anyukéja azt mondta, ő el se tudta képzelni, h ne fiú legyen, attól a perctől "fiúnak érezte", h bejelentettük. anyum nem szólt semmit, de látom rajta, h nagyon örül, h a lány mellé lesz egy fiú unokája is, a férjem lányos apuka akart lenni egészen addig a pillanatig, amíg ki nem derült, h kisfiunk lesz, mert azóta ő a legbüszkébb a fiára, a fiútesóm pedig, akinek egy szem lánya van, szemmel láthatóan nehezen emészti, h nekem kapásból fiam született (már amennyire ezt kapásbólnak lehet nevezni), torkán akadt az információ.

így azt gondolom, h ez azért vmennyire normális és nem is baj, ha mindenkinek van elképzelése, a lényeg, h amikor (esetleg) kiderül az ellentettje, akkor jól vegyék az akadályt és megszeressék a gondolatot, meg a babát. de nagy átlagban, egy-két szomorú kivételtől eltekintve végül úgyis (szinte) mindenki beleszeret a gyerekbe legyen fiú vagy lány. szerintem te is bele fogsz :)

Velem úgy volt, hogy mikor megtudtam, hogy baba lesz, az első megérzésem az volt, hogy kisfiú lesz. Nem tudom, miért. Aztán a 12. héten az UH-n mondták, hogy kislánynak néz ki. Nekem itt teljesen átkapcsolt az agyam, és el se tudom képzelni már, hogy hogyan hihettem, hogy fiam lesz. És most kiderült 100%-ra, hogy kislány, én elsírtam magam örömömben. Pedig először szentül hittem, hogy fiam lesz, és fiúruhákat nézegettem. Egyébként tényleg az a fontos, hogy egészséges legyen. A kistesó még lehet lányka, szóval nem reménytelen, hogy copfot fonj. :) Egyébként egy ismerős elbőgte magát csalódottságában, mikor megtudta, hogy fia lesz. Vigasztalhatatlan volt hetekig, majd megszületett a fia és imádja. Ez nem baj szerintem, és semmiképpen sem elítélendő. Te vállalod, hogy mást terveztél, és más lett. Ettől nem vagy rossz ember, és ahogy megszokod a gondolatot, kivirulsz majd ismét. :) Fel a fejjel! Jó egészséget! :)

17 hkm