Gyűlölöm az orvosokat, mit tegyek?

De ha mégis valami baj lenne, ne a szerencsétlen bábát perelgessük, aki ott van (bár ő is elég merész, ha ilyet bevállal), mert ez egyedül annak a sara, aki ilyen szinten felelőtlen.

Mondjuk sztem egy bába sem fogja a nevét adni ehhez.

Más meg azért szenved, mert hetekig semmit nem tud a babájáról, és arra találnak ki kamu sztorikat, hogy hogyan jussanak el ultrahangra, akár ügyeletre is, ha másképp nem megy. A magyarországi terhesgondozás messze precízebb és jobb, mint nyugaton. Én inkább örülök, hogy vizsgálnak - szerintem értünk és a gyerekünkért teszik, nem azért, mert annyira unatkoznak, vagy szívatni akarnának.

Egyébként a magánon is embere válogatja, nekem kész csoda, hogy eddig minden vizsgálat megvolt, mert nem ad beutalót sem az orvos, sem a védőnő. Minden után úgy kellett rohangálni. A 12. heti ultrahangot alig tudtam megcsináltatni, mert már nem volt időpont. Ettől még nem majom, nem várom el, hogy éjjel nappal az én papírjaimat nézegesse, hogy mikor mi az aktuális vizsgálat.

Én most hozzád próbálok magamra erőltetni egy kedves mosolyt, hasonlóan ahhoz, ahogyan ezt te a rendelőkben tetted.

10 hónapja segítették világra a kislányomat.

A terhességem tankönyvi volt, ennek ellenére itt-ott, ebbe-abba mindig belekötött valaki. Nem szedek elég vitamint, nem hízok eleget, túl sokat hízok, túl vizes vagyok, túl alacsony a vérnyomásom, túl magas. Persze, kaotikus volt néha, de igyekeztem arra gondolni, hogy egy kimerült, végletekig túlterhelt egészségügyi rendszer igyekszik azért ellátni engem, minket.

Lényeg a lényeg: soha semmi igazi gond nem volt, tankönyvi értékek, végén tankönyvi NST-k.

A 39. heti NST-n nulla szívhang, rémület, egy percre meghaltam ott a székben, azonnal uh, oké, semmi baj, itt szép a szívhang, nem tudni, NST-n miért nem mérhető be. (Gondolhatod, mennyire volt elegem ezen a ponton az orvosokból és nővérekből, akik a szívbajt hozzák rám, nem feledhető, soha fel nem dolgozható érzés azt hallani, hogy talán nem él a gyereked.)

Újabb NST, megérkezik a férjem (ő is orvos), borzasztó szívhang, hol 40, hol 200 fölötti, utána megint eltűnik. Megint rémület, fel a szülőszobára, egy orvos, két orvos, négy orvos, sok orvos, csak kapkodtam, a férjemet figyeltem, igyekeztem nem félni, és hinni, hogy minden jó lesz. Senki nem tudta hogy mi van - néha borzalmas szívhang, néha csodálatos, szép NST görbe. Néztek egymásra, nem tudták hova kapjanak. Megérkezett a századik orvos is, addigra már vajúdtam 3 órája, a századik orvos tudta csak megmondani, hogy azonnal, rögtön, sürgősen császár, 7,5 perc múlva megszületett a lányom, közel 4 kilósan, csodálatosan, gyönyörűen, egészségesen. 6-szor volt a nyaka köré tekeredve a zsinór, az egész teste bele volt gabalyodva.

Tudod, ott a szülőszobán sokszor hazarohantam volna, a terhesgondozásról is gyakran jöttem el dúlva-fúlva. De nem bántam meg, hogy becsületesen eljártam, hiszen hála IStennek megmentette a kicsi életét. Mindegy, hogy volt 99 orvos, aki csak kapkodott, de ott volt a 100., aki tudta, hogy mit tegyen. Ha otthon szülünk - így 10 hónappal az események után már nem zokog, ha ez a lehetőség felmerül bennem - nem éli túl a pici. Hála Istennek nem így lett (sokszor jártam olyan országban, ahol ez gyakorlat, nem állt távol tőlem az ötlet). Sokan azt mondják, hogy az NST-nek nincs értelme, hiszen ahogy kilépsz, már lehet, hogy nem jó az érték, és hetente csak egyszer kell menni. Én azt mondom, hogy ha csak az én lányom életét mentette meg, megéri.

U.i: Senkinek nem fizettem soha egyetlen fillért sem a terhesgondozás alatt.

Még egy, mert a férjem miatt nem bírom ki, hogy ne írjam le.

Ő sokszor nagyon távolságtartónak tűnik a betegek számára, amolyan megközelíthetetlen orvos.

Elárulom neked, hogy minden betegét követi a gépen, miután elkerül tőlük, mert érdekli őt a sorsuk, ha valakivel azt kell közölnie pl. ügyeletben, hogy az egyébként enyhe panaszait tumor okozza, nem egyszer rajtam zokogja ki magát másnap. Volt, hogy elnézett már dolgokat, ami valószínűleg nem egyedi eset akár 36 óra munka után.

Hálapénzt ritkán látunk, nem alkoholista, hanem a lányát és engem, ill. az egész családját végtelenül szerető, csodálatos, eszméletlen teherbírású ember. De elfárad néha, és olyankor igen, hibázik, és igen, nem olyan bűbáj a betegekkel. Főleg a hisztisekkel nem.

Szerintem bármilyen nagy is a kísértés, ne hidd el, hogy te vagy a világ közepe.

Az a baj szerintem, hogy sokan személyes támadásnak veszik a Kérdező írását. Neki elege van néhány orvosból, akik szerinte bunkók. Nem ismerem a Kérdezőt, de olyan nagy félreértésnek látom, hogy sokan imádott orvosukat védik, holott nem írt róluk senki egy rossz szót sem. A cím kissé provokatív, ez igaz, de amit leírt, az a személyes véleménye.

Utolsó válaszolónak ijesztő a története, én most vagyok a 31. hét elején, azt hittem, a félelmek ideje lejárt, erre... de szívből örülök, hogy minden rendben volt. Nem lehetett könnyű :-(

(Csendben azért megkérdezném, a gyanús NST után mit nem voltak képesek azon, hogy 6-szor a baba nyakára tekeredett a köldökzsinór, ha egyszer ott volt az ultrahang készülék? És miért csak a "századik" orvosnak volt annyi esze, hogy azonnal a császár mellett döntsön? Persze a lényeg a lényeg, hogy jól vagytok mindketten, de ha nincs csak az első 99 orvos, akkor mi van...? Ilyenkor még jobban megértem a kérdezőt...

[link]

ennyit az orvosokról. de a ló túloldalára se szabad átesni. én kifejezetten utálom az orvosokat, de ez nem azt jelenti, hogy nincs rájuk szükségem.