Előfordult, hogy terhesség alatt ment tönkre a házassága, persze más okból, csak akkorra éleződött ki? Mi történt? Külön váltatok? Mi a teendő? Együtt maradni a babáért?

Szia! Bár velem nem esett még meg, én úgy gondolom nem szabad a gyerek miatt együtt maradni. A kapcsolatotok már mindig megmarad, mert a pici a kettőtök gyermeke, de nem szabad a gyerekre pakolni azt a terhet, hogy 'miattad maradtam apáddal' (szüleimen is látom, rossz döntés volt, hogy miattam együtt maradtak). Mindenkinek esélyt kell adni a boldogságra, és ha nem együtt, akkor külön. A picinek az a fontos, hogy boldog és kiegyensúlyozott legyél, akkor tudsz neki a legtöbbet adni érzelmileg (és ez a legfontosabb!). Szerintem nem szabad hirtelen felindulásból dönteni, de ha végül erre jutottatok, akkor meg kell tenni.

Szerintem sem jó ha csak a pici miatt maradtok együtt. Valószínűleg nektek sem lenne jó de a pici is megérzi. És rossz feszültségben felnőni.

Egy 4 éves kapcsolatban lettem terhes. Akartuk a babát, jó volt a kapcsolatunk. Soha nem gondoltam volna, hogy megtörténhet, de 7 hónapos terhes voltam, amikor megtudtam , hogy van valakije. Előtte soha nem csalt meg. Persze külön mentünk, egyedül szültem meg a babát. Nagyon rossz volt. Rá 1 hónapra nagy bocsánatkérések közepette kibékültünk. gondoltam jobb lesz a lányomnak is, ha van apja. De 3 év múlva külön mentünk. Valahol legmélyen soha nem tudtam megbocsájtani neki, hogy cserbenhagyott akkor amikor a legnagyobb szükség lett volna rá. Akkor már rájöttem, hogy a gyerek miatt nem szabad együttmaradni. A lányom azóta 17éves, nagyon jó kapcsolata van az apjával, amihez nekem is nagyon sok közöm van. A gyerek volt mindig a legfontosabb és soha nem szidtam volna az apját elötte, gondoltam döntse el Ő, ha felnő, hogy mit gondol róla. A gyerekemnek szerintem ezzel tettem a legjobbat, mert igy nyugodt, boldog családban nőtt fel és nem úgy, hogy csak miatta maradtunk együtt és nincs boldogság. Így velem is boldog és az apjával is.

4 hónapos terhes vagyok és mi is majdnem külön mentünk pár hete.10 éve együtt vagyunk és néha (mint mindenhol) vannak problémák,de most sokkal érzékenyebb vagyok ,szinte mindenre robbanok.Mind ketten hibásak vagyunk,ő nem szentel nekem elég figyelmet én meg sokat veszekszem.Megbeszéltük és próbálunk jobban figyelni.A gyerek összeköt két embert de én is azon a véleményen vagyok,hogy nem mindenáron,vannak olyan problémák amik megbocsáthatatlanok,de minden kapcsolat más és más ,ahogy minden ember más.azt gondolom mindig az adott szituációt kell megoldani de ne kényszerből tegyük!