Van olyan rajtam kívül aki nem bírja elviselni az anyósát?

Nem vagy egyedül! Nálam tegnap telt be végleg a pohár! most épp készülök arra hogy felhívom és megmondom neki a magamét! mert elegem van a kétszínűségéből! eddig védtem mert mégis a párom anyja noszogattam a párom hogy hívja fel(amúgy leszarná mert nem érdekli) mert én nagyon ragaszkodom a szüleimhez nagyon jó a kapcsolat és próbáltam erre ösztönözni a párom is! mióta másik városban élünk meg se nézte hol lakunk mindig volt kifogás hogy rossz a kocsi mondtuk áthozzuk de neki az se jó mert ne mi költsünk rá(adott volna pl benzinpénzt holott nem vártuk el) néha felhívja a párom de csak keverni tud a hátunk mögött! főleg rólam:-(

Én szeretem az anyósomat, mégis vannak idegesítő dolgai, kinek nincs? Baromi nagy különbséget tesznek az unokák között, a sógornőmnek 2 lánya van, nekünk 1 lány, 1 fiú és most jön a kisöcsi. A lányok az istenek, hiába. Rengetegszer megbántott, sokáig szoptattam a kicsit, az is baj volt, amit a sógornőm csinál, minden tuti, amit mi, az nem igazán. Ha kritizál, sokszor nem a szemembe, hanem a férjemnek, aki aztán jól kiosztja. Én békére törekszem, de néha már sok. A kisfiamat (koraszülött volt, aztán gyönyörűen hízott) folyton ledagadtozta, lekopaszozta. Nem tudtam vele mit kezdeni, csak álltam és hallgattam, mert annyira szokatlan volt nekem az ilyesmi. Anyuéknak minden gyerekük, unokájuk egyszerűen úgy tökéletes, ahogy van. Végül kiborult a bili nemrég. Mondtam, hogy most már elég. Piszkáltak, mert betartjuk az altatási időt, elvem, hogy pihent gyerekekkel megyünk vendégségbe, a gyerekeket levegőnek nézik, csak a másik két lánnyal foglalkoznak, sosem jönnek hozzánk, pedig a házunk előtt mennek el a sógornőmhöz, akinél ott is alszanak, ha úgy adódik. Hála nekem anyuék itt vannak és számíthatok rájuk, tehát nem az irigység beszél belőlem, csak fáj ez a megkülönböztetés. Leültünk és megbeszéltük. Elmondtam, mi esik rosszul, ők is. Próbálunk változtatni, hogy működjön. De vannak dolgok, amikbe bele kell törődnöm, mert ilyenek és kész. Próbálom elhessegetni, hogy ne essen rosszul, hogy jó kapcsolatban legyünk, hiszen még nem tudhatjuk, mikor lesz egymásra szükségünk. Van egy bátyám és látom, hogy anyuékhoz is közelebb állnak az én gyerekeim, mint az övé, hisz többet találkoznak, tehát próbálom ezt is figyelembe venni, hogy egy nőnek a szüleivel mindig szorosabb a kapcsolata, mint egy fiúnak. Egyébként kedves kérdező, neked azt tanácsolom, ne dönts ilyet el előre, hogy nem akarod, hogy a kicsihez érjenek, ha megszületik, mert majd meglátod, hogy őhozzá másképp fognak állni, ha megszületik, lehet hogy annyira imádják majd, hogy összehoz titeket is a baba, nem tudhatod.

Nálunk kb. úgy működik a rendszer, hogy fél évig bírja viszonylag nyugiban, utána elindul nála a vezérhangya, és fél évet nem beszélünk. Szerencsére a párom is látja, hogy milyen. Így mikor már végleg betelik a pohár, leosztja. Én nem vagyok veszekedős típus, de már nálam is elszakadt a cérna, amikor az én szüleimet kezdte el szidni, mert azok többet törődnek a lányunkkal, mint ő. Ekkor nagyon kiosztottam, szóhoz se tudott jutni, pedig tényleg nem jellemző rám. Utána fél évig nem beszéltünk, most pár hónapja olyan látszólagos nyugi van. Kicsit meglepte, hogy ilyen is tudok lenni, azóta tud viselkedni. Bár szerintem kutyából nem lesz szalonna, sokáig úgyse fogja bírni beszólás nélkül. De nem fogom én se hagyni magam!

Mivel a gyermek neme a férfi spermáján múlik (ha x akkor lány lesz, ha y kromoszómájú akkor fiú), mondd meg anyóspajtásnak hogy a fia miatt lesz lány. :-) Egyébként én biztos szembesíteném a hazugságaival.