Tegnap furcsa dolgot észleltem magamon. (van egy 4 éves kislányom, aki nem egyszerü eset:Folyton a figyelem középpontjában akar lenni, mindig mondanivalója van, sokat cirkuszol. Depressziós lehetek, hogy már néha nem birom elviselni?

Ez nem depresszió hanem kimerültség és félelem,ne hogy azt hidd hogy csak te veled fordult ez elő,velem is volt már így:(ilyen gondolatok:(de én amint megfordult a fejemben megbeszéltem a férjemmel és az segített ,meg szedem a magne B6-ot és az is nagyon sokat segített,szóval a lényeg hogy ezeket a gondolatokat tereld mert a gonosztól vannak:(beszélj valakivel aki megért vagy aki segít,itt szerintem nem sok választ fogsz kapni mert a rosszakról nem írnak csak hogy milyen odaadó anyák...vagy max bántani fognak...de te ne hagyd magad és keresd meg azt az arany középutat ami segíthet!!Minden jót és légy kicsit pozitívabb az is segíthet!!;)

előző vagyok:látod fél 7-kor írtad ki a kérdést és eddig senki nem válaszolt pedig tuti sokan olvasták,csak ...szóval tudod

Nem, nem vagy depis, csak fusztrált. Valószínűle te vállalsz mindent a kölök körül, és kevés segítséged van. Legjobb, ha lepasszolod a picit egy hétvégére a nagyihoz és elmész a pároddal egyet lazítani. Lehet, ez most szívtelennek hangzik, de anyunak is jár egy kis pihi, kikapcsolódás! Kitartás!

Szia!Tudom nagyon gáz ilyet írni,de engem is sokszor idegesít a 2 éves kisfiam.Leginkább azért,mert nagyon durván játszik és sokszor ezzel fájdalmat okoz.Nem direkt csinálja és még nem is érti teljesen,hogy ez fájdalmas amit csinál,mert Ő csak játszani akar.Pont tegnap volt este,hogy már egymás után többször fájdalmat okozott,eldurrant az agyam és lelöktem magamról és rákiabáltam,hogy menj már innen.Szegény pont úgy gurult le rólam,hogy majdnem leesett az ágyról.Hát mondanom sem kell,hogy nagyon rosszul érzem magam még mindig emiatt.Sokszor veszítem el a türelmem.Aki ismeri jól a fiamat mindenki mondja,hogy nem lehet vele könnyű,még anyukám is,pedig Ő gondozónő bölcsiben.Ő szokta mondani,hogy még Őt is kiakasztja,ami elég nagy szó.De ettől én még nem tartom magam rossz anyának.Sőt.Mindenkinek vannak nehéz időszakai,emiatt ne érezd magad rosszul.Csak sokan nem ismerik be.

Off: 4-es válaszolónak. Ne haragudj azért, amit mondani fogok, de szerintem egy kétévesnél már el lehet kezdeni bevezetni a bünti-témát. Már elég nagy ahhoz, hogy felfogja, hogy rosszat csinált, és ezért bünti jár, és hidd el, ez sokka jobb megoldás, mint az, hogy lerázod magadról (szó szerint). A büntit csak két percig kell kibírnia, mert hogy két éves, ha három lenne, akkor három percig, ha négy, akkor négy percig és így tovább. Ajánlom Jo Frost könyvét, sokat lehet tőle tanulni!

Igen valahol egy 2 éves már tudja mit tesz és az fájhat is anyának...án is gondoltam erre a 2éves 2 perces büntire,pont ma próbáltam ki mert eldobta a kenyeret és ha étellel játszik arra nagyon pipa tudok lenni,de ahogy beállítottam a sarokba úgy megsajnáltam:(szóval először még magamon kel erőt venni hogy kibírjam azt a 2 percet...

4es vagyok.Szoktam büntetni a gyerekemet,de itt most nem ez volt a téma.Itt egy hirtelen reakciót írtam le,mert fájdalmat okozott és reflexből cselekedtem.Szerintem bárkivel előfordul ilyen.Nem azt írtam,hogy fogalma sincs arról mit tett,hanem azt,hogy pontosan még nincs vele tisztában.Valahol tudja,de 100%ban nem fogja fel.És a lerázom megjegyzés ezért sértő.Biztos nem sértegetni akartál,de úgy sült el.További szép napot mindenkinek.

Még annyit hozzáfűznék,hogy ha valami fájdalmas dolgot tesz mindig elmagyarázom neki,hogy ez fáj anyának és,hogy ne csinálja többet és,ha folytatja megy büntibe.Mi a szobájába szoktuk csukni,ami nagyon hat rá,mert ilyenkor persze sír,mert ki akar jönni,hogy velünk legyen.Ha letelik a büntetés,megint elmagyarázzuk,hogy miért volt büntiben és újra visszamegy,ha folytatja.Már gondolkodtam a bünti széken vagy sarokba állításon is,de amíg ez a módszer hat rá ez is jó szerintem.Tegnap rosszul sült el a dolog,mert előbb cselekedtem,mint gondolkodtam,de szerintem ez gyakorlatilag minden szülővel megesik néha vagy gyakran.

a lényeg hogy mindig beszéld meg a férjeddel ne forrjon benned...minden jót és boldog babavárást,nekem sem lesz egyszerű hisz 2 manó után áprilisra várom a harmadikat,és bizony néha én is megbotlom:(((de hidd el nem vagyunk mi emiatt fekete bárányok!!!!:)