30 hetesen sírni tudnék annyira utálok már dolgozni. Ti hogy vagytok/voltatok ezzel?

Annyit legyél benn amennyit birsz.

28.héttől én úgy dolgoztam,hogy csak 6 órát voltam benn, 36-38.hétig csak 4-et,szintén betanitani kellett az utódom.ennyit birtam,fokozatosan hozzászokott hogy egyedül is csinálnia kell,főnökség rám bizta,csak legyen betanitva,én oldom meg hogy hogy.

Jah,és nem ülem egész nap,sokszor ugy magyaráztam,hogy közben tettünk egy nagy kört sétálva az irodaház körül,vagy elsétáltunk a kb 1 km-re levő cukrászdába,süti,majd vissza.Így fizikailag jobban birtam,egész nap ülve sztem 30.héten feladom,és táppénz.

Miért nem mehetsz el előbb???? Szerintem embertelen, ah arra vagy kötelezve, hogy a 36. hétig dolgozz. (Igaz, az elsővel én is a 34. hétig dolgoztam - én tanítottam...)

Szerintem a csajszi biztosan nagyon ügyes és okos, de tényleg, tutira talpraesett, mert különben mást kellene betanítanod. Szóval, mivel ilyen ügyes a csajszi, még egy hét, és már mindent tudni fog, hogy mit hogyan kell csinálni, ha tovább maradsz, lehet, hogy még zavarni is fogja, hogy miért vagy még ott, és lehet úgy fogja érezni, hogy ellenőrzöd.

Főnököddel nem lehet erről beszélni? Még egy hét, aztán ha bármiért kell, hívjon nyugodtan, egész nap elérhető leszel, de mondd meg, hogy neked ez már sok, és megterhelő.

Szerintem nyugodtan beszélj erről a főnökkel, hogy úgy néz ki, mégsem bírod a 36. hétig.

Egész nyugodtam otthon maradhatsz, főleg, ha így érzel!!!

Én is úgy beszéltem meg a főnökömmel, hogy mivel március 30-ra voltam kiírva, dolgozok még február végéig. De már karácsonykor annyira utáltam, hogy én is ezen örlődtem, hogy kéne lelépni. Nem bírtam ülni, fájt a derekam, a pocim keményedett, szorított a nadrág...pont ahogy leírod!

Ráadásul új telephelyre akarták január elején költöztetni az osztályunkat, ami összepakolással és az új helyen kipakolással járt. Amikor megtudtam, mondtam, hogy bocsi, akkor ebben én már nem akarok részt venni, mindenki megértette egyébként.

Úgyhogy január 10-ével szépen leléptem, senki sem akadékoskodott szerencsére, de ha valakinek nem tetszett volna, az sem érdekelt volna túlzottan, egyszerűen nem volt jó a közérzetem. Táppénz és kész...ezen nincs mit beszélni. Hozzáteszem, hogy én sem végeztem a betanítással, pedig ezt a munkakört én vittem egyedül, úgyhogy én sokszor telefonügyeletet tartottam, amikor elakadt az új kolléga, bármikor hívhatott és segítettem telefonon...

Szerintem ezen ne rágd, magad, beszéld meg a vezetőséggel, hogy már nagyon fáraszt az egész napos ülés ugyan, nem így beszéltétek meg, meg de hamarabb szeretnél elmenni, úgyhogy a következő mondjuk 1 hétben intézzétek már el, amit még el kell.... Én így csináltam, nem volt gond belőle...normális helyen nem is lehet gond belőle!!!

Én 17 hetes vagyok, már most kivertem a hisztit, hogy szerezzenek nekem utódot. (mert hogy ők úgy képzelték el, hogy majd szülés előtt egy hónappal megyek csak el...addig dolgozok). Hát nem. Addig dolgozok, amíg bírom, de biztos nem fogok maradni még a 30. hétig sem. Pont azért, mert már most fáj mindenen, hiába sétálok minden nap kb. 40 percet. Nyűgös vagyok, hisztis, sokkal több lenne az alvásigényem. Napi 9 óra nekem itt sok.

Szerintem is menj el táppénzre, felesleges bent kínlódni, nem ér annyit az egész. Új lány majd megoldja, te is megoldottad annak idején. Ha nagyon kellesz, akkor meg felhív, elmagyarázod neki.