Második gyermeküket váró anyukák! Nektek is vannak ilyen érzéseitek?

Az anyagi helyzetre nem tudok mit mondani...

A többi sokkal jobb, nekünk már 1,5 éves a kicsi, és nagyon nem bántam meg. Sokkal jobb, hogy van tesója, és igen, persze ezentúl minden más lesz, fele annyi, vagy még kevesebb figyelmet fog kapni a nagy, és én látom az egyke barátnőm gyerekét, mennyire önállótlan, elkényeztetett, nem olyan, mint az én lányom, aki kénytelen sok dolgot maga megoldani, mert nem tudok első füttyre ugrani. És ez hosszú távon bizony az előnyére válik.

És nem is baj, hogy otthon vagytok az elején egy újszülöttel, még ha nyári baba lenne sem nagyon jó az első hetekben csavarogni.

Szóval mire eljön a tavasz biztos szuper lesz minden. :)

A tél mindig rosszabb. :)

Szia, először is a kicsivel is ki kell mozdulnod majd, és ha így teszel, hamar megerősödik. Nekem 2 év van a fiúk között, a kicsi novemberi, az egész telet végighúztuk így. Muszáj volt menni, a nagy igényelte a levegőzést, mozgást, a pici meg hamar hozzászokott. És neked is jobb, ha kimozdulsz velük.

A másik, hogy tudjuk-e egyformán szeretni gyermekeinket.

Én pedagógus vagyok, és ugye egy osztálynyi gyereket nem lehet ugyanúgy szeretni. Minden gyereknek másra van szüksége. Az egyik igényli, hogy megsimogassák, a másik hárítja ezt. Meg kell ismernem őket ahhoz, hogy tudjam, mire van szükségük. A szeretet megnyilvánulása lehet különböző, de az erőssége lehet ugyanaz. Így vagyok a fiaimmal is, két különböző egyéniség, különböző igényekkel, de mindkettőt egyformán szeretem, csak lehet az egyiket épp megölelem, a másikkal meg viccelődök egyet, mert arra van szüksége.

Szerintem természetes az aggodalmad, de ezek az érzések majd kialakulnak, ösztönösen fogod tudni, mire van szüksége a gyermekeidnek. Biztos, hogy jó anya vagy, mert ilyenek miatt aggódsz, hiszen a legjobbat szeretnéd a gyerekeknek.

Szerintem ezen minden anya keresztül megy valamilyen szinten.

Én igaziból most azt tudnám javasolni, hogy amikor a párod otthon van akkor tessék elmenni egyet akár egyedül is sétálni. Tudom mert az én lányom is novemberi és az első időszak nagyon nagyon nehéz volt.

Mi még az elején vagyok a második gyermekem kihordásában még csak 6 hetes vagyok de már én is kérdeztem ezeket. Viszont már most minden bajom van, ha bele gondolok, hogy vele történhetne valami.

Fel a fejjel szerintem még a szülés előtti pánikban vagy. :)

2 éves kislány és egy 6 hetes pocaklakó anyukája.

Örülök, hogy nem vagyok egyedül ilyen "hülye" félelmekkel, érzésekkel. :) 21 hetes kismama vagyok, most 21 hónapos a kisfiam. Az anyagi részhez nem tudok mit mondani, mondjuk kevesebb lesz majd a TGYÁS-om mint az elsőnél, de én nem az anyagiak miatt aggódom, hanem amiatt, hogy fogja megélni a "nagy" a kicsi születését, hogy nem leszek otthon 3-4 napig, hogy utána már nem csak ő lesz a középpontban, szóval félek, hogy sérülni fog, akármennyire is próbálom majd megosztani az időmet, a kicsi nyilván többet igényel majd egy ideig.

Meg én is félek attól, hogy két gyerekkel kevésbé leszek "mobil", nekem is volt az elsővel egy ideig "vége az eddigi életemnek" érzés, depressziós is voltam egy ideig, félek tőle, hogy megint előjön majd, persze tudom, hogy nem biztos, hogy így lesz, és ha így is lesz, megint túl leszek rajta a megfelelő kezeléssel, de nem szeretném újraélni azt a nehéz időszakot. Meg félek a szüléstől is, vagyis nem is a szüléstől, én a kórházi tartózkodást viseltem nagyon nehezen, az első nap még elment, de utána állandóan sírtam, haza akartam már menni, amikor a fiam aludt állandóan a telefonon lógtam és anyukámmal, férjemmel, sógornőmmel beszélgettem. Most még ott lesz az is, hogy a nagy fiam hiányozni fog, ettől is félek, hogy viselem majd,szóval tele vagyok én is félelemmel. :( De azért bizakodom, hogy jól alakul minden.

Azt nem tudhatom, hogy nálatok is olyan lesz-e mint nálunk, de mi is nagyon egymásra voltunk/vagyunk hangolódva a kislányommal. El sem tudtam képzelni, hogy ő mellé érkezik valaki, aki egy picit is át tudja venni a helyét, mit fog tudni adni az új kis jövevény, amivel überelheti a kislányom iránti rajongásomat. Eltelt 3 és fél hónap a kiskrapek születése óta, és hihetetlen módon megszerettem. Mindenben teljesen más, mint a kislányom. 6 hetes kora óta átalussza az éjszakát, kislányom 21 hós volt, amikor nem ébredt éjjel. Egyfolytában mosolyog, még az orrszívást is hang nélkül "viseli", nagyon-nagyon kedves baba.

Túl kell lenni az első néhány héten, és kialakul az emberben szerintem, hogy milyen jó, hogy van a másik baba is. Szerencsére nálunk féltékenység sincs.

Illuzióid ne legyenek, nagyon kemény hónapok elé nézel, mikor mindkettő egyszerre akar tőled valamit, vagy pl hiába éjszakáztál a picivel, másnap a nagynak ugyanúgy szüksége van rád. Biztosan sírni is fogsz, de azért akárhogyis, nagy boldogság és öröm két gyerek. Ez ad értelmet az életünknek. :-)

Az anyagiak megoldódnak valahogy!!

Első vagyok, a második gyerekkel meg lazábban kell venni a dolgokat. AMúgy meg ha eső, szél van, a naggyal sem mennél játszóra.

Mindent meg lehet oldani. :)

Na igen, a neten nem szabad baromságokat olvasgatni. :)

van egy jó könyv, Ha jön a második gyerek a címe, vagy valami hasonló. régi kiadás, de érdemes elolvasnod. :)