Teljesen be vagyok pánikolva! Mit tegyek?

Bár nekem nem voltak még ikreim és már nem is lesznek ,mert utoljára fogok babázni a kis negyedikemmel ... De ! Biztosra veszem ,hogy nagyon de nagyon jó anyukájuk leszel és szeretettben nem lesz hiány . Mind a három gyermekemet egyformán tudom szeretni csak mindet másért és másként . Ez tényleg olyan mint az "ujjaink esetében " ha ezt vágom meg fáj ha azt vágom meg akkor megint fáj és mind egyformán nem lehet különbséget tenni ... Hülye hasonlat csak nem tudtam hirtelen jobbat . Állitólag sokszor könnyebb mint kevés korkülönbséggel két kis gyermek akiknek mások a szükségleteik és felváltva kell ciciztetni azután legózni ... itt egyszerre egy időben lehet több a dolog de szépen össze lehet egyeztetni és ha megvan a rendszer akkor már nincsen semmi gond . Ha egynek elég vagy hidd el kettőnek is az leszel !

Bennem a második gyermek születésénél voltak ilyen érzések ,hogy bár nagyon vágytam rá is ,de nem tudtam elképzelni ,hogy más valaki irán tis érezhetek ilyen mérhetetlenül nagy szeretetett mint a testvérkéje iránt . És igen !!! Imádtam őt is az első perctől fogva .

38hkm .

Még friss az infó, azért pánikolsz! Nyugi! Holnap már talán átérezd, micsoda áldás ez! :) Mindamellett, hogy valóban nehéz... nekünk váratlanul fogant, szerelemgyermek ikreink vannak, úgyhogy tudom, mi a téma...

Egyelőre ne csinálj mást, mint vigyázz magadra nagyon-nagyon a várandósság alatt... készüljetek fel arra, hogy a legtöbb iker előbb világra jön. Járd körül a témát, hogyan lehet őket ellátni úgy, hogy néha még aludj is... így két év után visszatekintve én már nem tudom, hogy csináltam... igazság szerint nem akarlak semmivel sem paráztatni, inkább olvasd el Métneki Júlia Ikrek könyve c. kiváló művét,abban minden kérdésedre választ találsz.

Ja, és fogadj el minden segítséget, nagyon jó, ha lesz veled nagyszülő, bébiszitter, gyermekgondozó!!! Nekem nem volt...

GRATULÁLOK!!! Mi egy év sikertelen próbálkozás után idén júniusban örülhettünk először pozitív tesztnek és csak a 2.uh során derült fény rá,hogy két kis ajándékunk van!:) Első reakció:"Biztos ez,Doktor úr?"

Második reakció:"De biztos,hogy kettő?"

Harmadik reakció:Nem tudtam felkelni,amikor a doki végzett az uh-val.

Negyedik reakció,öltözködés után:"Biztos,hogy ketten vannak?? Mert erre nem igazán számítottam..."

Aztán hetekig aggódtam,hogy mi lesz,hogy lesz,tudok-e majd két babát egyszerre UGYANANNYIRA szeretni,mi lesz,ha elhanyagolva érzik majd magukat és azt gondolják,hogy a másikkal többet foglalkozom? Szégyenteljesen bevallom,először nem is igazán tudtam örülni Nekik.(Meg is kaptam a büntetésem ezért az égiektől,mert az amniocentézistől kezdve a magzati szívuh-ig minden utat be kellett járnunk,mert gyanús volt,hogy az egyikőjük beteg,de hála az égnek kiderült,hogy egészségesek!)

Persze így visszagondolva jót nevetek magamon,főleg hogy csecsemőgondozói végzettségem van és a terhességem előtti másfél évben ikrekkel foglalkoztam,akikkel 6 hónapos koruk óta napi 8 órát töltöttem.

Időközben kiderült,hogy egy kisfiú és egy kislány és mérhetetlenül boldogok vagyunk,hogy egy ilyen különleges csodában lehet részünk,mint az ikres szülőség!:)

Biztos vagyok benne,hogy Hozzátok sem véletlenül érkezett két babus,a Sors úgy gondolja megérdemlitek ezt a különlegességet,Nektek is ajándékként kell felfognotok! Aztán hagyatkozz az ösztöneidre és minden menni fog!:)

Üdv:

22 éves, 25 hetes,ikres kismami:)