Erkölcstelen az abortusz?

Azt nem tudom megítélni, hogy az abortusz erkölcstelen-e vagy sem. Ha korábban teherbe estem volna, én biztos hogy elvetettem volna, mert nekem kellett az anyagi biztonság és a szerető férj ahhoz, hogy bevállaljak egy babát, akit ezután mindennel el kell látnom, felelősséggel tartozom, és fel kell nevelnem egészségben és olyan életet kell biztosítanom, hogy lehetőleg ne szűkölködjön semmiben. Ha mondjuk 3 évvel ezelőtt, amikor még nem fejeztem be az egyetemet, nem volt állásom, és a párom még nem gondolkodott házasságon, én tuti elvetettem volna, mert lutrira nem fogok gyereket szülni. Sőt, én házasság után még vártam két évet, hogy tuti legyen az anyagi helyzetünk (bár férjem fogorvos és már 5 éve gyűjtögeti a kis vagyonát).

Az nem baj, ha először fel akarjátok építeni azt az utat, amin ha közösen elindultok, akkor egy olyan életet tudtok magatoknak kialakítani, ahova szeretettel várhattok egy kisbabát, és nem szorongtok azon, hogy hogy fogtok megélni. Az sem baj, ha nem érzitek magatokat késznek a babára, ami érthető, hiszen még fiatalok vagytok, és olyan jó pályát választottatok magatoknak! De azért, hogy ne kelljen ezen agyalni, a minimum az, hogy védekeztek és úgy szeretkeztek, felelősséggel és tisztelettel egymás iránt. Ami szerintem megvan, hiszen a szavaidból leszűrve, te sokkal jobban félted a párod az esetleges gyermekvállalás kellemetlenségeitől, mint magadat. De azt mondom, hogy ha becsúszna a baba, akkor neked is rengeteg áldozatot kéne hoznod, nem csak a párodnak. Úgyhogy a legjobb, ha kétszeresen is bebiztosítjátok magatokat: gyógyszer és óvszer. Mi is így védekeztünk a párommal és esély se lett volna babára. :)

Sok sikert az életben nektek!

Egyáltalán nem tartom erkölcstelennek, kivéve abban az esetben, ha valaki az abortuszt használja "védekezésnek". Akik itt azt írják, hogy nincs védekezés melletti véletlen teherbe esés, azok igen naivak, mert igen is létezik.

A másik része meg az, hogy az sem igaz, amit az ellenzők olyan szívesen beszélnek bele az abortusz mellett döntőkbe, hogy egy életre lelki furdalása lesz. Nem lesz, ha kicsit is erősebb és nem hagyja magát befolyásolni.

Amiatt sem erkölcstelen az én véleményem szerint, mert az embrió még szerintem nem élet, hanem lehetőség az életre.

Életképesnek nevezzük és ez nagy különbség. Ha belegondolok magát a spermát és a petesejtet is életképesnek nevezzük..

Szerintem erkölcstelen cselekedet, mert én a fogantatástól számítva embernek tekintem, bárhogy is nevezzék orvosilag. Ennek ellenére nem elítélem, hanem nagyon sajnálom azt, aki erre a döntésre kényszerül, akármiért is tegye. Mert lehet határokat húzni (terhességi hetekben vagy hivatkozni bármilyen körülményre: akár anyagiakra, akár álmokra, kényelemre, akár relatíve számunkra még erkölcstelenebb tettekre), de szerintem azért mindenki érzi, hogy maga az abortusz természetellenes, "nem szép dolog". Ha úgy tetszik, szükséges rossz, csak kérdés, mikor szükséges - de ezt úgyis mindenki magában kell lerendezze.

Egyébként három ismerősöm is van, akik egyetem alatt (bár tény, hogy nem az orvosin) kezdték vagy többedik gyerekkel folytatták a babázást, ebből ketten tervezetten, főleg az anyagiak miatt időzítették így - de pl. én is dolgoztam már a gyerekem 3 hós korától.

Az én véleményem a következő:nagyon ab ellenes vagyok, de nem ítélnék el senkit, mert nem az ő életét élem, mindenki hordja a maga keresztjét.

Fiatalon nagyon féltem a véletlen terhességtől, ezért én a lehető legbiztosabbra mentem, 18 éves koromtól gyógyszert szedtem, még akkor is, ha épp nem volt barátom, mert egy egyéjszakás kalandból is lehet bármi! Sosem bíztam csak az óvszerben! Legjobb barátnőmmel történt a fősulis éveinkben, kiszakadt az óvszer, terhes lett, elvetette. Ilyen esetben nincs jó megoldás.

Ma már többgyermekes anyuka vagyok, hát a második nekünk is besikerült, mivel a pici még 10 hónapos volt, én szoptattam, óvszert használtunk, biztos kiszakadt. Nem volt kérdés, hogy megtartsuk, ez már más szitu, családba jön, rendezett körülmények közé.

Szóval én azt mondom, aki nem akar gyereket, védekezzen rendesen, álljon több lábon, gyógyszer+óvszer, biztos ami biztos. Ami pedig az élet kezdetét jelenti, én is azt mondom, 6 hetesen már dobog a szíve, 12 hetesen már mindene megvan, csak épp nem tud szólni, ne ölj meg kérlek!

És egy szomorú tény: Magyarország vezet a statisztikában, az abortuszok száma az élveszületések arányára nézve nálunk a legmagasabb!

Az utolsó 2 mondatod elég furcsa, de én az ikreim szemébe tudok nézni pár héten belül, annak ellenére, hogy ők az abszolút véletlen művei, mert szakadt az óvszer.

Most ezért miért lenne lelkiismeret furdalásom?

Annyiféle élethelyzet van,és a sok egyedi sztori felében találom indokoltnak(közöm persze nincs hozzá,csak véleményem)az abortuszt.

Erkölcstelen ha sorozatosan(hibájából nem tanulva) "fogamzásgátlásként" alkalmazza valaki.De még annál is nagyobb erkölcstelenség lehetetlen élethelyzetbe szülni egy nem várt gyermeket!Szóval nagyon nagyon szükséges rossz,és/de szerencsére választási lehetőség!

Még mindig a prevención,és a hibaszázalékot nem hagyó jobb védekezési eszközökre kellene nagyobb hangsúlyt fektetni!!!

Én nagyon figyeltem arra hogy soha ne kelljen megtennem(sikerült)és ne kelljen egy ilyen kaliberű és nehéz dologban döntenem!A ti esetetekben itt ne várj nagy empátiát,mert még a 16 éves, buta fruskáknak is,a semmilyen háttérrel,apuci nélkül,tartsd meg,tartsd meg tanácsok mennek,mert dumálni mindenki nagyon tud!Ezzel együtt tisztelem azokat akik végül bizonyítják hogy sikeresen veszik az akadályokat!A szülői szívben nem fog elvenni egy gyermek értékéből sem aki becsúszó,szóval az utolsó mondatod,nagyon nem helytálló!De a döntés mindenkinek szuverén joga!

Kedves kérdező!

Ne vitatkozz a válaszadókkal, te kérdezted a véleményüket. Amúgy egy gyermek már az anyaméhben ÉRZI, ha az anyukája stresszel vagy boldog, VER A SZÍVE, MOZOG, és még sorolhatnám. Akármit mondasz, ez már bizony egy pici ÉLET.

Utolsó, persze hogy "érzi", ha egyszer a szresszhormon, az adrenalin egy kis molekulájú vegyület, akadálytalanul átjut a magzatba, és ott ugyanazt az élettani hatást hozza létre...

Azt meg senki sem vitatja, hogy egy embrió ÉL-E, ÉLŐLÉNY-e... nyilván él, ha egyszer mutat életjelenségeket, és nyílván lény is... viszont személlyé csak akkor válik, ha élve megszületik.