Mikor és hogyan mondtátok el a jó hírt a szülőknek, barátoknak?

mi nagy bejelentés formájában kb. 9 hetesen elmondtuk mindkét szülőnek. Hadd ne mondjam, hogy volt sírás-rívás, mikor rá pár hétre elvetéltem. Ez megváltoztatja az ember hozzáállását. Mostmár nem érdekel az egész. 14 hetes vagyok, anyukám (apukám és öcsém még nem) kb. egy hete tudja, anyósomék még nem tudják. Mindig arra várunk, hogy majd a következő UH. után, lássuk, hogy megvan-e még, és akkor elmondjuk. Azóta volt már összesen 4 uh. Két napig minden rendben, aztán újra barnázni kezdek (problémás terhességem van) és megint eldöntöm, hogy lehet, hogy nem is él, és várjunk még egy ultrahangot, hátha még megvan, és akkor el lehet mondani. Így vagyok már 14 hetes, és egy kezemen össze tudom számolni, hányan tudják eddig.

Különben meg (ez az én személyes önkritikám) túl önző vagyok ahhoz, hogy rajtam és a páromon kívül más is örüljön neki, hogy nekünk babánk lesz. Kinek mi köze hozzá? Akkor mondom el egy-egy embernek, ha valaki nagyon érdeklődik (pl. egyik kollégám panaszkodott, hogy egy nap (mikor azt hittem, elvetélek) nagyon sokat kellett utánam javítani, és látszott rajtam, hogy baj van; vagy ha valakitől meg kell kérdezni, hogy te pl. mennyit adtál az orvosnak ezért meg azért). Csak azért, hogy én most világmegváltó bejelentést tegyek, nem mondom el.

Szia! Én kénytelen voltam anyósoméknak már az 5. héten elmondani, mert a nődoki (rákszűrés) után nekiálltam barnázni és totál beparáztam. Ők meg mindketten orvosok, így tőlük kértünk tanácsot, mi legyen. Aztán ha már ők tudták, gyorsan elmondtuk az én szüleimnek is, nehogy úgy érezzék, kimaradtak valamiből. :)

A barátoknak én csak a 12. héten mondtam el, igaz, addigra a zömének a férjem már kikotyogta, nem bírta magában tartani. :)

Most a 32. hétben járunk és már nagyon várjuk a Kismanót.