Mennyire várjátok el a férjetek segítségét ha pl a közelbe nincs rokonotok?

Nekünk senki rokon nincsen a közelben,a legközelebbi 500km-re lakik.

Mi tényleg teljesen egyedül vagyunk. Férjem rengeteget segít itthon, föleg mióta második babánk megszületett.

Ö reggel 7-kor megy el, addigra megcsinálja a teákat nekünk. Este haza jön 18 órakkor, akkor megkajálunk és játszik a gyerekekkel 19:30-ig, majd elosztjuk ki rendezi a nagyot és ki a bébit. Az csinálja a bébit aki általában tv-t akar nézni, mert ö még 2 hós és míg cumisüvegezik addig tv-t nézünk.

Ha dokihoz kell menni akkor elöre hetekkel bejelentkezek, mivel a férjem egy informatikai cégnél vezetö, így habár könnyen tud itthonról dolgozni, de jó elöre kell tervezni, így hetekkel szólok neki hogy írja be a naptárba, és akkor itthonról dolgozik, közben vigyáz a gyerekekre.

De más dologgal is így van.

Tudja hogy segítség nélkül vállaltunk gyereket, ésezért segít. Mi szeretnénk egy háztartási alkalmazottat, de hiába adok fel hirdetést senki nem jelentkezett, itt iszonyat hiány ez.

Kérés nélkül jött velem minden viszgálatra,amire bejöhetett be is jött.

1 gyerek van,rengeteget van vele,éjjel felkel hozzá ha ő hallja meg előbb,reggel kiviszi magával mig készülődik melóba,megeteti és úgy hoza be hozzám.

Házimunkát is ugyanugy végez mint mikor még mindketten dolgoztunk.

Mintaférj és mintaapa.

(Rokon van a közelbe,de nem szeretek megkérni senkit,párom meg tudja oldani hogy később megy be dolgozni,vagy napközben eljön 2-3 órára,igy nem volt gond)

elsö vagyok,

mikor a terhes voltam a másodikkal, akkor mindig reggel 8-ra kértem idöpontot, így 9-re legkésöbb otthon voltam és ö ment dolgozni. ha ez nem jött össze, akkor szolt elöre és elvittem a gyereket is magammal, ami nem volt egyszerü.

De készülsz már mi lesz a szülés után?

mert 1 gyerekkel csak gyerekjáték a meló, de kettövel már igen kemény. ha még szoptatással is lesz bajod, akkor az elsö idök iszonyat nehezek lesznek.

nekem a szülés elött 2 héttel jött anyukám és 3 héttel utánna ment el, de ha ö nincs az elsö 3 hétben mi kevesek vagyunk. mikor megszültem lányom beteg lett, nem jöhetett be a korházba, így anyukám vigyázott rá addig, és férjem bejött minden nap. Aztán mivel 24 órát szoptattam szinte csak így ö fözött, mosott takarított, gyerekezett. Majd mikor elment azt hittem bele halok, fözni semmi idöm nem volt, a gyereket a tv elé ültettem, és így szoptattam, mert kislányom folyamatosan kézbe akart lenni, és csak szopizott.

Szóval készülj fel, hogy ha még jobban is megy a szoptatás, iszonyat nagy teher két kicsi gyerek semmi segítség mellett, söt még a magány is elfogott, az is iszonyat rossz volt.

Nincs segítségem, a férjem dolgozik.

Egyedül járok orvoshoz, viszem magammal a két gyereket is (22 hós, 3,5 éves). Most könnyebb lenne, hogy ovi van a nagynak, mehetnék egy gyerekkel is orvoshoz, de sajnos délután van csak rendelés, így jön a kettő velem.

Nem akarok könyörögni a férjemnek, jó ez így ahogy van. Megszokták a gyerekeim is és én is. A férjem dolgozik, én a gyerekekkel vagyok, szerintem ezzel nincs baj.

Persze nem könnyű, de meg lehet szokni.

3-as vagyok.

Mindenkinél más,és jó előre megbeszélni a dolgokat.

Én tudtam hogy nem akarok egyedül gondoskodni a gyerekről,egyedül járni dokihoz,stb.

Így csak azután vágtunk bele a babaprojektbe,miután megbizonyosodtam arról hogy párom nem azt fogja csinálni mint rengeteg férfi,hogy onnantól hogy a nő otthon van,minden háruljon a nőre,férfi csak dolgozik.

Így bele se mentem volna a gyerektémába pl.

De van olyan barátnőm,őt egyenesen idegesiti ha a férje el akarja kisérni pl uh-ra...

Azért az sem mindegy, hogy az ember bkv-val megy orvoshoz, fél-egy óra buszozással a két gyerekkel vagy beül az autóba és azzal furikázik, illetve sztkban vár 2 órát vagy magánrendelésre jár. Szóval ez azért helyzetfüggő, hogy ki miért és mennyi segítséget vár el a férjétől. Illetve a terhessége mennyire komplikációmentes.

Ha gondok vannak, így vagy úgy, igenis elvárható az ember társától, hogy könyörgés nélkül segítsen.