Van rajtam kívül még olyan nő, aki legszívesebben képen vágná azokat (a főleg férfiakat), akik kijavítanak, hogy nem "terhes", hanem "áldott állapot"?

Akkor legyen köztes megoldás: áldott teher:D

Nekem sem volt leányálom a terhességem, de ettől még imádom a gyerekeimet...

tymybaba19, borzalmas a stílusod, csak remélni merem, hogy nem erre a stílusra tanítod majd a gyermekedet is, kicsit gondolkodhatnál, mielőtt megnyilvánulsz. Ugyanis bármilyen szokatlan is a számodra, de létezik olyan, hogy empátia - ugyanis nem lehet mindenki olyan szerencsés, hogy semmi gondja nincs a 9 hónap alatt.

Könnyű úgy okoskodni, meg becsmérelni másokat, hogy lövésed nincsen, milyen megszenvedni a gyermekvárást.

Csak érdekességnek: az első 4 hónapban ( a 6. héttől kezdve) olyan durván hánytam, hogy vérzett a torkom, mert szétmarta, zokogtam minden nap órákig mert annyira fájt még a nyelés is. Még a víz sem maradt meg bennem, ezért kétszer kaptam vészes hányás miatt infúziót, úgy jöttem haza a kórházból, mint egy narkós, mert a folyadékhiány miatt durrantak ki az ereim, ötödik alkalomra sikerült bekötni az infúziót.

Amikor elmúlt a hányás, görcsölni kezdtem, barnázgattam, 2 hónapig rettegésben éltem, hogy megmarad-e a babám.

A 7. hónaptól vizesedni kezdtem, olyan durván, hogy időnként lábra sem tudtam állni, mert annyira dagadt a bokám, hogy ránézni is durva volt.

A vérnyomásom annyira ingadozott, hogy az utolsó 3 hetet kórházban töltöttem, minden nap azon zokogva, hogy nem lehetek itthon a 3 éves fiammal, akit szintén imádok, és akivel a terhességem egy álom volt! Alig vártam, hogy megszülessen a lányom, mert a terhességem NAGYON TERHES volt.

Na ha ezen mennél te is keresztül, vajon mit mondanál? Plusz a többi esetleges problémát, amit én megúsztam, bajon hogy kezelnél? Terhességi cukor - amikor naponta 6-8 alkalommal szurkálod magad, alig eszel, és rettegsz, nehogy baj legyen a babával? Vagy a toxémia, ami miatt esetleg mindketten ottmaradtok?

Azt gondolom tymybaba, hogy egy ember sem lehet annyira buta, hogy egy terhességnek megélt várandósság miatt véleményt alkosson arról, hogy vajon milyen anya lesz az adott illető! Te megtetted - vagy nem gondolkodtál, vagy valóban ostoba vagy.

Kérdező, én vállalom, hogy nagyon terhes volt számomra a terhesség, emiatt nem vagy sz@r, eszedbe ne jusson. Az, hogy nehezen viseled a 9 hónapot, nem jelenti azt, hogy nem valü neked a gyerek, ugyanis ez csak a szervezeted reagálása a hormonokra. Egyszerűen nem volt szerencséd, ennyi. A 9 hónap lehet borzasztó, de a lényeg, hogy megszületik a te kis csodád.

Tymybaba sajnos nagyon buta, és azt gondolja, hogy "áldozatot" hoz a terhességgel a gyerekéért - holott ha az ember gyermeket szeretne, akkor nem érzi áldozatnak, hogy kihordja, vagy szenved érte:D

Viszont nem tudom mi értelme annak, ha rózsaszínű ködbe burkoljuk a rosszat - hiszen igenis lehet nagyon rossz a 9 hónap- ahogy írtam is:S

Végszóként tymybabának:

Jobb ha tisztán látsz: az, hogy kihordod a babádat, az NEM áldozat.. Amikor megszületik, onnantól minden lemondás, minden meghozott áldozat számít, hiszen azt tudatosan a gyermekedért teszed. Attól nem leszel rossz anya, hogy a szervezeted rosszul reagál a hcg-re, és olyan tüneteket produkál, ami miatt szörnyen érzed magad. Az, hogy milyen anya leszel, nem attól függ, hogy viseled a terhességedet, hanem attól, hogy miként cselekszel, amikor már megszületett a kicsi.

Ja, és könnyű a partvonalról észt osztani, amikor még azt sem tudod, miről beszélsz, hiszen bevallottan nincsen semmi problémád a terhességeddel.

Nem olvastam végig a válaszokat, a pro és kontra köpködéseket.

Hasonló cipőben járok, és csak 1x mertem nyíltan elmondani, hogy mit gondolok vagy érzek. Azóta inkább csak szépen mosolygok ha megkérdezik, hogy vagyok, mit érzek. Az emberekben van egyfajta elvárás a kismamák felé, és csak kevesen gyakorlatiasabbak, értenének meg.

Megkímélem magam és a világot is inkább, úgyhogy legyen: áldott állapotban vagyok! És pont.

Kitartást! :)

En most varom a masodik babankat. Az elo terhessegem se volt annyira jo (4 honapig hanyas-hanyinger) , utana egy ideig jobb lett de a vege fele nagyon vizesedtem, gyomorsavam miatt ejjel en is foleg ulve aludtam. Es vegig etvagytalan voltam, sokszor csak kenyszerbol ettem a baba miatt aztan meg imadkoztam,hogy bent maradjon az etel mert minden pillanatba ugy ereztem,hogy visszajon az egesz.

Most a masodik terhessegem meg nehezebb. Jelenleg 37 hetes terhes vagyok es az 5.hettol tart a hanyingerem ami miatt az elso honapokba szinte alig ettem vmit ,majdnem korhazba kerultem kiszaradassal,sajat felelossegemre jottem haza a 3 eves fiamhoz mert kulfoldon elunk es nincs segitsegem. Gyogyszeren elek a mai napig is,hogy egyaltalan enni tudjak. Rengeteget fogytam.Par hete megint elojott a gyomorsav is.

Vizesedek megint es fajasaim a 31.het ota vannak.

El lehet itelni nyugodtan, nem erdekel. En is inkabb a varandossag szot mondanam mint az aldott allapotot.

Igen,egy gyerek az aldas de amin sokan atmentunk akik valaszoltunk azt gondolom,hogy nem epp kellemes.

Ezt egy ferfi es egy olyan no akinek problemamentes,szep terhessege van/volt az nem ertheti meg.

Kedves tymybaba neked még a terhességről lövésed sincs a gyereknevelésről nem is beszélve. Majd mikor hót ideg leszel az ordító gyerekedtől, mert lesz ilyen akármilyen szupernek is gondolod az átlagos életed, akkor gondolj vissza ezekre a sorokra.

Mikor a kórházban ligetelsz 3. hónapja a karodból lóg az infúzió és már a 3. tetves cigány nőnek szagolod a tetűirtót a fején és a három évesed sír a telefonba hogy anya mikor jössz haza, akkor mond hogy áldott állapot. Ja azon agyalsz a 27. héttől minden nap hogy vajon ma szülök? Egészséges lesz a babám? Nem kerül megint tüdőgyulladással a koraszülött osztályra? Miért keményedik a hasam? Úr Isten megint hidegfront jön! Mikor lesz megint együtt a családom?

Persze az Isten megsegített és megérte a szenvedést de Nagyon NAgyon kemény dolog. Szállj magadba és gondolkozz mert sajna /nem kívánom/ de veled is történhet akár mi mert az elején vagy nagyon az elején.