Mit tudok tenni, ha azt szeretném, hogy a születendő gyermekem apjának jogilag ne legyen semmi köze a picihez? Lehetséges ez?

Nekem meg nagyon úgy tünik, hogy te sem ellenezted a "beszélgetést", sőt! :

A kérdező kommentje:

Nagyon köszönöm a válaszaitokat! Még nem tudom mit is tegyek, csak azt érzem, hogy nem érdemli meg ezt a picit, mert gyakorlatilag őellene dolgozik azzal, hogy engem "kínoz" lelkileg, azzal, hogy szándékosan idegesít, holott tudja nagyon jól, -mert mondtam már neki- hogy nem közvetlenül nekem árt ezzel a legtöbbet, és mégis csinálja. Amúgy sem stressz mentes az életem, csak ő még rátesz egy lapáttal. Nem először. Pedig várja ő is a kisfiunkat. Nem értem, miért nincs rá tekintettel. Ezt önzőségnek érzem. Nem engedhetem. Mi lesz/lenne később?

A kérdező kommentje:

Igen,persze, hogy erős, hogy nem akarom, hogyne akarnám:). Csak így, ebben a formában nem szeretném. Nem vagyok kénytelen eltűrni tőle mindent, de főleg azt nem, hogy a még meg sem született gyermekünknek ártson. Az lehet, hogy fel sem fogja,hogy apa lesz, de ha szólok neki, hogy vegyen vissza, mert a picinek többet árt, mint nekem, azzal, ha engem bánt, és akkor is csinálja, akkor az már nem a felfogás kérdése.

A kérdező kommentje:

Hát ez az, eszem szerint én is költöznék. Eddig türelmes voltam vele, talán túlságosan is. Azért tettem fel a kérdést mert tudni szerettem volna, hogy milyen lehetőségeim vannak, ha esetleg így döntök. Amúgy tudom, érzem, biztos vagyok benne, hogy várja a picit, és hogy szeretni fogja (ha lesz rá lehetősége). És mi is szeretjük egymást. Csak néha annyira nem értem a viselkedését, és ilyenkor nem tudok megnyugodni sem, mert az idegesít, hogy az idegeskedésemmel ártok a babámnak, a párom miatt. Ez már borzasztó. Pont tőle nem várnám ezt;miféle ember?

A kérdező kommentje:

Biztosan nem én fogalmaztam jól, de úgy érzem nem igazán értitek ezt az egészet. Mindegy is, mert a kérdésemre megkaptam választ az elején.Nem egy alkalomról van szó,ez már sokadik alkalom,eddig tűrtem( Terhességem előtt is csinálta ezt,akkor még máshogy "fogtam fel", mert csak rólam volt szó, tehát ez nem hiszti!) Nem feltétlenül jó az "idegesít" megfogalmazás, csak nem tudom hogyan fogalmazzam meg röviden. Már többször kértem, hogy ne csinálja ezt, mert lehet, hogy nem nekem árt vele a legtöbbet. Nyilván nem arra törekszem, hogy a gyermekünk az apja nélkül nőjön fel, nem is büntetésnek szánnám "ezt", ha erre kerülne sor, hanem mert úgy érzem, hogy ha már most ennyire semmibe veszi a picikénk érdekeit, akkor nem tudom, hogy mire számíthatok a jövőben tőle.

A kérdező kommentje:

Szóval nyilván a legvégső esetben kerülhet csak sor fentiekre, természetesen nagy beszélgetést követően. Az az igazság, hogy próbálok felkészülni mindenre, pl. arra, ha végképp elfajulna a helyzet köztünk, ha állandósulna ez a "nemtörődömsége".Amúgy nem szoktam hisztizni, korábban sem, most sem. Sőt, most inkább hallgatok, egyrészt mert nem akarok konfliktusba keveredni, másrészt meg azért sem, mert egyből mindenki lehurrogna, legyintene azzal, hogy "persze, most érzékenyebb", meg persze, "terhesség miatti hiszti", és ezzel el is lenne intézve részükről minden. Tehát, nagyon köszönöm mindenkinek, hogy próbált foglalkozni a problémámmal, de nem ez volt a kérdéses:)

A kérdező kommentje:

Igen, persze, természetesen mindenki azt gondol, amit szeretne. De arra is lehetne gondolni pl, hogy a feltett kérdésem szempontjából lényegtelenek a szituációk - merthogy nem tanácsot kértem -, meg pl arra is lehetne gondolni, hogy ha tanácsot szerettem volna kérni, akkor nyilván részletesen leírom a történéseket, hogy átláthatóbb legyen, de azt meg nem a nagy nyilvánosság előtt teszem meg. Szerintem egyértelmű, hogy piti dolgokért nem is fordul meg semmi ilyesmi az ember lányának fejében. Én úgy érzem, hogy teljesen eltávolodtunk az eredeti kérdéstől, egyesek azt élvezik, ha szívhatják a másik vérét, sőt alig várják. Én nem azért írtam ide, hogy "beszélgessek", vitatkozni pedig főleg nem szeretnék. Tényleg megköszönöm a törődést, de a továbbiakban kíméljetek meg az efféle kommentjeitektől, mint mondtam, már megkaptam a választ a kérdésemre:)

De kicsit magadba nézhetnél, hogy ha már valaki nem ad neked igazat, egyből lehurrogod, sőt be akarod fejezni a témát, szerintem nem a pasid az idegesitő, hanem te!

"De arra is lehetne gondolni pl, hogy a feltett kérdésem szempontjából lényegtelenek a szituációk "

Nem lényegtelen. Mert ha bántalmaz, terrorizál, drogos, részeges, vagy olyan az életmódja, hogy a gyerek és te is veszélyben vagytok, akkor az büntetőjogi kategória. Menj anyaotthonba, kérj segítséget a rendőrségtől, bíróságon, stb, és akkor elérheted, hogy a gyerekhez tényleg ne legyen köze az apjának, kérhetsz távoltartási végzést, stb.

Ha csak hiszti, mert valami nem tetszik, akkor sokat nem tehetsz, mert nincs az a bíróság, amelyik elszakítaná az apját a gyerektől ha nincs megfelelő indok. Ebben az esetben viszont le kell nyelned a békát, és ha ő látogatni óhajtja a gyerekét, akkor te köteles vagy biztosítani a láthatást, különben megbüntetnek (pénzbírság).

Szóval egyáltalán nem mindegy az, hogy mik azok a szituációk, amelyek téged "idegesítenek". Mert nem mindegy, hogy rézszínű fogantyút szerelt a kék konyhabútorra holott tudja, hogy azt te utálod és már sírva kérted hogy ne tegye, vagy szerinte normális az, hogy a biztonsági öv bekötése nélkül ittasan is lehet száguldozni a kocsmából hazafelé.