Mit tudok tenni, ha azt szeretném, hogy a születendő gyermekem apjának jogilag ne legyen semmi köze a picihez? Lehetséges ez?

Nagyon köszönöm a válaszaitokat! Még nem tudom mit is tegyek, csak azt érzem, hogy nem érdemli meg ezt a picit, mert gyakorlatilag őellene dolgozik azzal, hogy engem "kínoz" lelkileg, azzal, hogy szándékosan idegesít, holott tudja nagyon jól, -mert mondtam már neki- hogy nem közvetlenül nekem árt ezzel a legtöbbet, és mégis csinálja. Amúgy sem stressz mentes az életem, csak ő még rátesz egy lapáttal. Nem először. Pedig várja ő is a kisfiunkat. Nem értem, miért nincs rá tekintettel. Ezt önzőségnek érzem. Nem engedhetem. Mi lesz/lenne később?

Igen,persze, hogy erős, hogy nem akarom, hogyne akarnám:). Csak így, ebben a formában nem szeretném. Nem vagyok kénytelen eltűrni tőle mindent, de főleg azt nem, hogy a még meg sem született gyermekünknek ártson. Az lehet, hogy fel sem fogja,hogy apa lesz, de ha szólok neki, hogy vegyen vissza, mert a picinek többet árt, mint nekem, azzal, ha engem bánt, és akkor is csinálja, akkor az már nem a felfogás kérdése.

Hát ez az, eszem szerint én is költöznék. Eddig türelmes voltam vele, talán túlságosan is. Azért tettem fel a kérdést mert tudni szerettem volna, hogy milyen lehetőségeim vannak, ha esetleg így döntök. Amúgy tudom, érzem, biztos vagyok benne, hogy várja a picit, és hogy szeretni fogja (ha lesz rá lehetősége). És mi is szeretjük egymást. Csak néha annyira nem értem a viselkedését, és ilyenkor nem tudok megnyugodni sem, mert az idegesít, hogy az idegeskedésemmel ártok a babámnak, a párom miatt. Ez már borzasztó. Pont tőle nem várnám ezt;miféle ember?