Hogy úszhatnám meg az abortuszt?

Az a pár hetes embrió egy kisbba. A nők ilyenkor átértékelik a dolgokat. Ilyet is csak férfi írhat. Nem lehet az abortuszt olyan könnyen megoldásnak tekinteni, mintha csak a teli gumit vágnád kukába. Arról nem is beszélve, milyen lelki és fizikai szövődményei lehetnek.

Egy kapcsolat pedig szerintem nem úgy szokott kezdődni, hogy figyi, ha balesetbana lesz én megtartom...jó, én meg lelépek. Úgy kezeled az egészet, mintha a kérdező szerződésszegést követett volna el. De tudod az emberek többsége érzelmi alapon megy bele egy kapcsolatba, nem pedig ilyen esetekre való spekulációs megegyezések után.

Nézd előző, lelki és fizikai következményei az abortusznak is, meg a szülésnek is lehetnek, az abortusznak vagy az elmaradásának fizikai a nőre, lelki mindkét félre, a szülésnek meg mindkét félre lelkiek is meg fizikaiak is, és nem leHETnek, hanem törvényszerűen LESZNEK. (tudod, egy ujszülött, aKivel kell valamit kezdeni, lelkileg is, meg fizikailag is:)))

És hát szerencsére nők is vannak bőven, akik nem vesztik el a józan ítélőképességüket meg az igazságérzetüket attól, mert osztódásnak indul bennük egy megtermékenyült petesejt, nem mennek át ösztönlénybe ettől az egyszerű biológiai hatástól.

A konfliktus inkább abból van mindig, ha a két fél eltéró módon áll a dologhoz. Namost valóban, én csökött flrfiaggyal ez ellen egy megoldást ismerek, nevezetesen, hogy előre meg kell beszélni. Ami ugye nem a patás ördögtől való egyenest, hisz a védekezési módot is előre meg kell beszélni, nekem elég racionális gondolatnak tűnik akkor felvetni a "mi lesz, ha mégis" c. kérdéskört annak, akinek a mai törvényekhez és szokásokhoz képest eltéró véleménye van.

De ha jobb megoldási javaslatod van az ilyen helyzetek elkerülésére, dobd fel, és beszéljük meg.

Nagyon könnyen veszed az egészet, és marha könnyű más fölött ítéletet mondanod. A kérdező akarja a gyereket, a srác még vacilál. Azt mondod ösztönlény, meg csak osztódik benne valami (szerinted biztos parazita) és mégis milyen kilátásai lehetnek, ha fontosabb a pár hetes embrió. Szerinted lesz valami is még ebből a kapcsolatból, ha csak azért veteti el a gyereket, mert a párja rákényszeríti?

Nem azt mondtam, hogy csököttek a férfiak, mert tapasztalat, hogy vannak normálisak, de tény, hogy te elég érzéketlen vagy. Ha elfogadod, ha nem, egy abortusz nem olyan egyszerű dolog, mint levetetni egy anyajegyet. Nem ellenzem vakon az abortuszt, de azért ennél jobb ok kell rá szerintem. Egy becsúszott babára nem csak ez az általad aranyba öntött megoldás létezik. De persze nem neked kell széttenni a lábad, hogy kiporszívózzák meg kapargassák a méhed, miután darabokra vagdalták benned azt a kis osztódott embriót.

Nézd, nekem nem tűnt el, hogy bármikor is ítéletet mondtam volna a Kérdezőre... arra a teoretikusan felvetett ötletére mondtam ítéletet, hogy mi lenne, ha hazudna...

Abban meg egyetértek, hogy a vacillálás még nem ok az abortuszra, ahhoz egy határozott NEM kell - ami viszont ok lehet szerintem. Ha a pasi nem képes határozottan IGEN-t vagy NEM-et mondani, azt meg tényleg lehet úgy venni, hogy a maga részéről a nőre bízta a döntést.

"Szerinted lesz valami is még ebből a kapcsolatból, ha csak azért veteti el a gyereket, mert a párja rákényszeríti?" - nem valószínű, de a valószinűsége hosszú távon még mindig nagyobb annál, mint hogy mi lesz a kapcsolatból egy nem kívánt gyerek megszületése esetén - ugye még a tervezett gyerekek is próbára szokták tenni a kapcsolatot, a nem kívántak többnyire robbantják. Szóval a kapcsolat szempontjából a dolog tkp indifferens, én kicsit nagyobb jövőt adok hosszú távon (nem az elkövetkezendő hónapokban hanem hosszú távon) neki abortusz esetén, mint a terhesség kihordása és szülés esetén. Mert hát több olyan párt is ismerek, akik abortusz után együtt aradtak, olyant meg egyet se, ahol a nem kívánt gyerek születése után mondjuk 5 évvel még együtt lennének. De ez szerintem nem foglalkoztatja különösebben a Kérdezőt, hisz le is írta:

"Nem a barátomat akarom magam mellett tartani ezzel, csak a babát szeretném menteni." - szóval Kérdező ebben már döntött, neki egyértelműen előrébb való a terhessége mint a kapcsolata és a párja, hisz akár be is csapná utóbbit az előbbiért.

Még erre sem mondok ítéletet, mert ki vagyok én, hogy ítélkezzek, inkább csak kérem a sorstól, hogy engem minden ilyen értékrenddel bíró nő kilométerekre... légyszilégyszilégyszi:) (egyhez egyébként már volt szerencsém anno, ahogy abortuszt meg láttam párat premier plánban is, tehát az érem mindkét oldalát ISMERVE mondtam megalapozott véleményt)

Minden szavadból süt az előítélet a hasonló szituba keveredő nőkről, akik nem az abortuszt választják. Tudod a hogyan is nagyon árulkodó, ahogy írod. Mintha szándékosan átejtenék ezek a nők a párjukat és micsoda dolog, hogy a babájukat a párjuk elé helyezik. Megsúgom, hogy az is a normális, ha az ember a gyerekét választja bárki mással szemben (ugye ha a gyerek mellett dönt).

A továbbiakban inkább kivonom magam a beszélgetésből és inkább örülök neki, hogy nekem normális gondolkodású, érzelmekre képes férfi jutott.

Szia!

Ha így vacillál a barátod, mármint hogy azért örül a babáak ,de meg van ijedve, én megtartanám. A babát is meg a barátomat is:-) Fiatalok vagytok még, és egy fiatal apajelölt, sőt egy idősebb is könnyen beparázik. A férfiakat nem segítik a hormonok, a testük-lelkük nem készül olyan intenzíven a babára. Az én párom pl várta a gyerekeit és inkább 40 volt már mint 30, ott volt a szülénél, de még így is kellett neki egy-két hét, mire felfogta, hogy ez most az ő gyereke, és hogy akkor ő most kötődik hozzá.

Azok alapján, amit írtál, esélyes, hogy csak megijedt, de jó apuka lenne, szeretne benneteket.

+ te már ennyire szereted a babát, még egyedül is vállalnád,nos, nem akarlak rémisztgetni, de nagyon nagy eséllyel nagyon megviselni az abortusz.

Én a helyedben azt tenném, hogy beszélnél vele, elmondanád, hogy meg fogod tartani a babát, és elmondanád, hogy megérted, hogy megijedt, és ha nem akarja, te nem kényszeríted, hogy fenntartsa veletek a kapcsolatot. De nyitott lennél arra, hogy ha vissza akar térni, megtegye. Van olyan ismerősöm is, akit először dobott a pasija, majd a terhesség közepétől teljes vállal támogatta, együtt vannak azóta is, már kb 3 éves a baba.

Hazudni semmiképp ne hazudj, azzal sokat árthatsz magatoknak.

#15: "Megsúgom, hogy az is a normális, ha az ember a gyerekét választja bárki mással szemben (ugye ha a gyerek mellett dönt)" - gyereknél (= megszületett) már rendben is van akár, de itten embriókról - még csak nem is magzatokról - van szó, és nem gyerekekről. Persze ja, olyan nő is van, akinek az embrióját választja (stb) - és még rájuk sem mondtam értékítéletet, annyit mondtam, hogy ha lehet, ez tisztázódjon idejekorán, még az előtt, hogy esetleg valaki vesztes lesz, valaki sérül.

"de tény, hogy te elég érzéketlen vagy."

"érzelmekre képes férfi jutott."

Tudod, ez ilyen tipikus magzatvédős propahanta, önfelmentés kellően lelketlen nők számára ez a "megkeményítette a szívét", "majd meglágyul a szíve" és társai, mintha a férfinek 2 db állapota lenne, úgymint magzat-párti és érzéketlen, kőszivű. Tudod, ez valójában egy nagyon szerencsés dolog lenne HA így lenne, mert akkor nem tudnátok szenvedést okozni adott esetben a döntéseitekkel. De tessen szépen kihúzni a fejet a homokból, és szembenézni azzal, hogy bizony a férfiaknak is igen kis része kőszívű, és a negatív érzelem is érzelem. Sajnos én sem vagyok érzéketlen, sőt, úgyhogy amikor ilyenben megszívattak, az kb 1000x rosszabbul érintett, mint egy másik hús-vér férfival való megcsalás...

Egyébként az bírom, amikor ilyen kérdéseknél jön a "menetrendszerű happyend", hogy "már a párom is örül, és együtt várjuk" - tisztelettel persze, ilyenkor így szokott reagálni egy férfi, én is ezt tettem anno - a valódi kérdés az, hogy mi lesz a következő 3-4-5 évben... bár ugye ez a 60% feletti válási statisztika, meg a tömkelegével beírt "válunk 2-3 éves gyerekkel" sztorik mellett csak egy költői kérdés, a válasz általánosságban adott.

Az embrió is egy élet, egy emberkezdemény. A legkönnyebb dolog ővele kiszúrni, mivel védekezni sem tud.

Én ismerek olyan párt, akiknek két gyerek is becsúszott, igen fiatalon és már 10 éve együtt vannak és már lett egy harmadik is az meg tervezett lett. Szóval nem kell így általánosítani, meg sötétíteni a dolgot.

Az abortusz miatt meg igen is sokan válnak el, vagy mennek szét, mert az egyik vagy másik fél neheztel, és nem tudja feldolgozni, és nem tud ránézni a párjára.

Így ismeretlenül is az jutott eszembe nekem is, hogy valószínű csak megijedt, elbizonytalanodott. Szerintem ez természetes, a férfiak nem érzik át úgy ezt az egészet, és ez érthető is.

Az abortusz testi, de főleg lelki következményeivel meg gondolom tisztában vagy. Ha nem, érdemes utánaolvasni!