Hogy úszhatnám meg az abortuszt?

jajj istenem... mintha a saját esetemet látnám. 18 évesen lettem terhes, a barátom 19 volt. elsőre én akadtam ki jobban, ő akarta. (én se akartam elvetetni, de teljesen pánikban voltam) mondtam neki, hogy mondja el a karrierista anyjának. miután elmondta, már nem akarta a gyereket. egyfolytában veszekedtünk, végülis elég egyértelmű volt, hogy az anyja miatt nem akarja a gyereket. tök szerelmes volt belém meg minden. lényeg a lényeg, mondtam neki mehet, amerre lát én megtartom, lesz ami lesz. aztán ennyiben maradtunk, örült neki ő is én is... aztán meghalt... a mai napig nem tudom, hogy öngyilkos lett vagy sem. ha igen, akkor azért mert két tűz közé került az anyjával meg velem. én nem hibáztatom magam, mert tudom, hogy akarta a gyereket igazából.

19 voltam, hogy megszültem és azóta eltelt 10 év. a lányom a legjobb dolog az életemben, ami történt velem. eleinte segítettek anyámék, a sulit éppen befejeztem szülés előtt. aztán mikor oviba ment, melózni kezdtem, meló mellett diplomát csináltam; most jól élünk a párommal és a kistesót várjuk.

próbálj a barátoddal őszintén beszélni, csak azt tudom javasolni, próbálj rájönni, miért akarja a gyereket és miért nem- de ha te meg akarod tartani, hát tartsd meg akkor is ha ő nem akarja. rengeteg örömöd lesz benne. tudom, ilyet ritkán hallasz itt, de egyedül is lehet nevelni egy gyereket és utána sincs vége az életednek stb.. utána is lehet tanulni, ha még akarsz. és másik pasit is lehet találni, aki szereti a gyerekedet. én biztos nem hazudnék, hogy nem lehet elvetetni, hanem eléállnék a frankóval.

még annyit ehhez, hogy a nővérem meg az anyám a mai napig nem dolgozták fel azt, hogy abortuszuk volt; ez nem ennyire egyszerű dolog. a későbbi komplikációk esélyét pedig növelnéd vele.

Ha vállalod, akkor vállald úgy, hogy valószínűleg egyedül kell felnevelned. Mérlegelj és dönts ez alapján, a párodra ne alapozz, nem erőltethetsz rá ilyet, ha bizonytalanságba szülsz neki, akkor nagy valószínűséggel rámegy a kapcsolatotok.

Persze ez kétélű fegyver, lehet, hogy a terhesség előrehaladtával észhez tér és minden jóra fordul, de ne erre alapozz, mert babával pofára esni nem olyan jó érzés.

Nyilván nem kényszeríthet abortuszra, de te ne hazudj neki. Ha meg akarod tartani, tartsd meg, de akkor viseld az esetleges negatív következményeket is.

Szerintem is valahogy lelkileg arra kellene felkészülnöd hogy nem marad melletted és egyedül kell végig csinálnod. Így is szeretnéd a babát, mindenféleképpen? Vannak akik melletted állnak, szülők, barátok akár anyagilag akár máshogy?

Egy baba egy nagyon stabil kapcsolatot is megterhel, nemhogy egy bizonytalant mint amiben most ti vagytok, ezt csak azért írom, hogy esélyes hogy megpattan apuka jelölt.

Persze az is lehet hogy csak pánikol most ő is aztán végülis örülni fog neki. Ez az amit nem tudhatunk előre.

Épp ezért a legrosszabbal kell számolni onnantól már csak kellemes meglepetés érhet.

Egyébként nekem is volt ab.sajnos épp 20-21 évesen, nem állt mellettem senki se anyagilag se sehogy. Azóta van 2 babánk a férjemmel és jó elfelejteni nem tudom, mindig emlékezni fogok rá, de normális családom van így is.

Ez nem apró hazugság. Meg aztán ő se hülye, lehet hamar rájönne, hogy ilyen nem is létezik, és akkor még rosszabb lenne a kapcsolatotok később.

Ha most azt is mondja, hogy tartsátok meg, de ennyire bizonytalan, akkor előfordulhat, hogy majd 20-30 hetesen lelép, hogy mégse akarja, csináld egyedül... Ezt mérlegelve kéne döntened, tehát hogy van e segítség, egyedül is el tudnád e tartani a kicsit.

#1 válaszoló: "Mondd meg, hogy mindenképp szeretnéd a babát, és vállalod egyedül is."

Tudod, az a baj, hogy erre a magyar jogban nem igazán van lehetőség, lévén jog szerint a tartásdíj a születendő gyereknek jár, arról az anya hivatalosan nem mondhat le. Persze nem hivatalosan megteheti, hogy nem nevez meg apát, vagy visszaküldi havonta a kapott összeget, viszont mindig ott lebegne Kérdező párja (és a hasonló helyzetű más ezer férfi) nyaka felett Damoklész kardja - ráadásul a környezet is többnyire arra nyomja a nőt, hogy "de csak a gyereked érdekeit nézd" - szóval ezért is van az, hogy ilyen felvetésbe a férfinak praktice öngyilkosság belemenni, tehát ragaszkodni fog az abortuszhoz. Erre mondtam többször - általában értetlen nők 0 pontozása mellett - hogy a magyar jog ma TÚLVÉDI a gyerek érdekeit, valószínű, hogy egy fokkal racionálisabb védelem - pl ha lehetővé tennék a pároknak, hogy előre megállapodjanak arról, hogy valamelyikük kifejezetten egyedül akarja vállalni a gyereket - több gyereket és kevesebb abortuszt eredményezne...

"Lehetséges olyan apró hazugságot mondani neki hogy azt mondta a doki hogy nem lehet elvégezni az abortuszt mert már nagyon beágyazódott?"

Kérdező, ez nem apró hazugság, hanem olyan ordas, megbocsájthatatlan hazugság, amiben szinte biztos a bukovári, hisz az internet világában a párod - ha csak nem 70 alatti az IQ-ja - utána nézne.

"... viszont mindig ott lebegne Kérdező párja (és a hasonló helyzetű más ezer férfi) nyaka felett Damoklész kardja - ráadásul a környezet is többnyire arra nyomja a nőt, hogy "de csak a gyereked érdekeit nézd" - szóval ezért is van az, hogy ilyen felvetésbe a férfinak praktice öngyilkosság belemenni, tehát ragaszkodni fog az abortuszhoz."

Azért nem Kínában élünk, hogy kényszeríteni lehessen valakit az abortuszra. Egyáltalán nem éretlen női gondolkodás, hogy valaki nem teteti el a saját gyerekét, mert a párja nem akarja. Ha annyira nem akarja, akkor mint mondtad nem írnak be apa nevet, de ha tetszik ha nem, aki szexel, annak számítania kell arra a pár százalék, ezrelék balesetre.

Nézd utolsó, az ugye a mai jogszabályok szerint nem a férfin múlik, hogy "beírják-e a nevét" - magyarán, hogy indul-e vele szemben apasági per - hanem a nőn. A gyakorlatban ugye úgy néz ki, hogy a nőt - ha nem házasságban él - megkérdik, hogy ki a gyerek apja. Ha nem válaszol, akkor elkezdik nyomni, jobban vagy kevésbé, függően a környezete és a helyi gyámügyes vaskalaposságától. Milliószor meghallgatja tőlük, hogy milyen anya ő, hogy nem a gyereke érdekét nézi, meg annak a gyereknek joga van ahhoz, hogy legyen apja, meg hasonlókat. És HA a nő kellőleg eltökélt és kitartó ehhez, és pár hét vagy hónap után leszállnak róla, na akkor van a "be sem írják a nevét" állapot.

Namost szerinted, egy férfi mire számítson egy ilyen szituban egy olyan nőtől, akinek már a pár hetes embrió is fontosabb volt az illető férfinél és a kettejük kapcsolatánál?

És abban való igazad van, hogy aki szexuális életet él, abban mindig benne van a terhesség valamekkora lehetősége. De hát erre a bekövetkező valamekkora lehetőségre van a művi abortusz, azoknál, akik nem akarnak gyereket, márpedig aki védekezik, az nyilván nem akar.

Ha valakinek vallási vagy egyéb lelkiismereti okból ettől eltérő véleménye van, attól meg szerintem elvárható és megkövetelhető, hogy a kapcsolat legelején szóljon, hogy a másik ennek tudatában menjen vagy ne menjen bele abba a kapcsolatba. (mindegy, melyik álláspontot melyik fél képviseli). Ha nem szól egy szót se, akkor a másik veheti teljes joggal úgy szerintem, hogy az illető a mai szabályok nyújtotta lehetőségeket fogadja el.