Ti mitől féltetek/féltek a terhesség, illetve a szülés alatt? Pl. A fájdalom, a rosszullét, mit szolnak az emberek, gátmetszés, stb stb Van egy csomó.

Szerintem most már mindenhol felszívódó varratokkal öltik össze a gátsebet!

1.

Hát pedig a gátmetszést nem is lehet érezni amikor vágják... ez tényleg így van! és inkább kaptam volna 1 helyett 11 beöntést mint a szülés, mert az tényleg nagyon fáj ám! És ha azt mondták volna ott abban a pillanatban hogy gátvédelem de 1 órás kitolás vagy gátmetszés és 5 perces, akkor a gátmetszést választottam volna...

De! Amikor megszületik a Picúr tényleg mintha elvágták volna a fájdalmat és nagyon meg fogsz könnyebbülni, hallod majd a babád sírni, majd rád fektetik, jajjj nem lehet szavakba önteni hogy mekkora boldogság ez :) Minden fájdalmat megér, igen még ezt a fájdalmat is.

A szüléstől nem féltem (jobban, mint mások), bár nem tudtam mi vár rám, de próbáltam felkészülni. Azt hiszem, hogy a légzőgyakorlatok valóban segítettek.

A babám egészsége miatt aggódtam, illetve az EDA-tól nagyon féltem. Semmi esetre nem kértem volna EDA-t, de ha császárra került volna a sor, akkor gondolom muszáj lett volna... grrrrr....

Volt gátmetszés, semmit nem éreztem, oxitocin aminek örültem is, mert addig vígan elvoltam a fájásokkal, akkor már legalább történt is valami, illetve a végén, amikor már x. nyomásra sem jött ki a fiam, és már két orvos a hasamba könyökölt, és mondták, hogy a következőre sem jön ki, akkor hozzák a vákumot... Na, attól úgy megijedtem, hogy nem érdekelt akkor már hogy szétdurran a fejem, a nyakam, a mindenem a nyomástól, nem érdekelt, hogy hogy kéne helyesen nyomni, addig nyomtam, míg csak megszületett a fiam. És mikor kint volt, valóban mint akit elvágtak. Minden fájdalom hussss, mintha nem is történt volna semmi a korábbi pár órában.

Azért szeretném, hogy 3 hét múlva (belül) megint ilyesmi szülésem legyen. Most attól félek, hogy más lesz, és nem tudok majd vele mit kezdeni, illetve a lányom egészsége is aggaszt, mert az első 3 hónapban állandóan beteg voltam, és antibiotikumokat is kellett szednem. Hogy ez kihat e valamennyire, ettől félek most igazán....

Nagyon régi kérdés ez már, de nálam épp aktuális. :) Igaz, még csak 25 hetes vagyok, de szinte éjjel nappal a szülés körül forognak a gondolataim. Annyira időm sem volt felkészülni, nem volt 9 hónapom, mert bizonyos okok miatt, csak a 22. héten derült ki, hogy terhes vagyok.

Azóta fenekestől felfordult a kis világom, azt sem tudom merre vagyok fejjel, egyszerre kellene 10 helyen lennem, sehol sem boldogulok, első baba, semmi tapasztalatom (még a kórházban is eltévedek :D). Millió kérdés a fejemben, hogy ez hogy lesz, az hogy lesz?! Mi lesz ha beindul a szülés és hívnom kell a mentőt? Mit vihetek olyankor magammal, egyáltalán vihetek e valamit? Vagy mi lesz ha a párom pont dolgozik és nem tud velem jönni? Neki kell majd utánam hoznia a csomagokat? Mi lesz ha pont akkor nem megy busz (falun lakunk, a kórház 20 km-re, autónk nincs.) és nem tud utánam jönni?

Rettegek attól, hogy felvágnak! Legyen szó császárról, vagy gátmetszésről. Hogyan fogok utána wcre menni, hogyan fogok boldogulni? Rettegek, hogy valami baj lesz! Millió kérdés, amire senki nem ad választ, csak annyit, hogy majd ha ott leszek, ezek jönnek maguktól és nem fogok idegeskedni.

De pont elég, hogy addig aludni sem tudok éjjel, mert ideggel, sírva ébredek a félelemtől. :(