Kismamák! Mesélnétek nekem?

40+6 napra szültem.Nem sok előjellel.Jóslóim voltak,de rendszertelenek,aznap hatalmasra voltak dagadva a lábujjaim.Kb ennyi.Aztán éjfél után valamivel elfolyt a magzatvizem.Irány a kórház.Fájások?Sehol.6-kor jöttek,de akkor már nagyon erősen,2 percenként.Nem tágultam.Egy ujjnyira voltam nyitva.Kaptam epidurális érzéstelenítést,ekkor már 11 óra volt.De esni kezdett a babám szívhangja.Oxigén hiányos állapot léphetett volna fel,azonnal császározni kellett.10 műtős körülöttem,rohannak a műtőbe.Zokogtam.Az orvosom annyit mondott:"Nyugodjak meg"és ő maga reszketett.Altatás,mivel az EDA akkor még nem hatott.2 perc alatt kiszedték belőlem a babámat.A lelki része volt nagyon nehéz.Páromat 7 év alatt még nem láttam soha ennyire ijedtnek.Ő is sírt.Vagyis előttem próbált erős maradni.Aztán egyből letoltak egy kórterembe.Ott folytattam én is a sírást,hiszen azt se tudtam jól van-e a babám,pontosabban kómás állapotban voltam,hiszen altató,EDA.Majd megjelent előttem a család és a párom.Vigasztaltak.Mellesleg:40 fokos hőség,és mindenki engem bámul.Marha jó...De ez volt a legkevesebb.15 napos a babám,a legnagyobb melegben született,amikor jöttek a frontok.Hogy miért alakult így?Ezt én is szeretném tudni.Csak találgatások vannak.

Könnyű szülést kívánok neked!

Én ez év februárjában szültem, a hatalmas hó és kemény minuszok közepette.A nagy havazás miatt úgy döntöttünk,hogy befekszem a kórházba és várom,hogy megszülessen,mert nem volt biztosított,hogy a hó miatt beérnénk időben,ha helyzet van.Na,ebből az lett,hogy 1 hétig feküdtem benn(ennyivel túl is hordtam),de gyerek sehol.Már az is megszült a városban,aki nem volt terhes,csak én nem. :) Aztán 1 hét után úgy döntöttem eltávot kérek és haza megyek,rendbe teszem a házat,megölelgetem páromat,stb;aztán jövök vissza.Ez volt péntek este.Hozzáteszem semmi jele nem volt,hogy szülni fogok:nem tágultam semmit,nem voltak jóslóim,semmi!Erre szombat hajnali 4-kor elfolyt a víz,akkor már sejtettem,hogy ebből nem lesz hazamenetel.7-8 fele kezdődtek a fájások,2-3 percesekkel indultunk.Aztán szépen tágultam,nem kaptam semmit.Nálunk semmilyen fájdalomcsillapításra nem volt lehetőség. 13.37-re megszületett a kisfiam (51 cm és 3170 gr).Első baba volt és a dokim azt mondta ez nagyon gyors és könnyű szülésnek számít 1. babánál.Így 5 hónap távlatából azt mondom nem volt vészes,de akkor,ott...hát hagyjuk.

Én ittam málnalevél teát és szedtem homeós bogyókat a terhesség végén+ a szüléskor is.

Könnyű szülést kívánok Neked és boldog babázást majd!

39hetes+2 naposan mentem Nst vizsgálatra,ami nem lett túl jó...elküldtek flowmetriára,ami határértéken volt.Megbeszéltem a dokival hogy megcsászároz még aznap,és ez volt életem legjobb döntése.A pici nyakán volt a zsinór,így ha a természetes szülés mellett döntünk,lehet hogy probléma lett volna.Semmi fájdalom nélkül szültem,hihetetlenül szerencsés vagyok.A legrosszabb élményem az egész szülésben a katéter volt...:-/

Délben voltak a vizsgálatok,de nem császározhattak meg azonnal,mert kajáltam előtte.délután 16:30-kor kezdődött a műtét.Gerincebe kaptam érzéstelenítőt,amit meg se éreztem,mert arra figyeltem hogy az izzadságcsepp csöpög a homlokomon.(volt kb 40 fok a műtőben)

Műtét közben nem éreztem semmit,poénkodtak velem az orvosok,beszélgettünk közben.A férjem a műtő ajtajából nézhette a műveletet,beöltöztették műtős ruhába:-)

16:55-kor megszületett a kisfiam Balázs.

24 órát feküdnöm kellett,a fejemet sem emelhettem fel,az első lábra állás szörnyű volt,ill.az első pisilés is, a katéter miatt.A 2.nap már jobb volt,3.nap pedig már hajolgattam,semmi bajom nem volt.

Mindez 2 hete történt,azóta itt szuszizik Bazsi a kiságyban.

Az elsővel megindult a 35. héten,befektettek a kórházba, és vissza kellett tartani gyógyszerrel. Sikerült. 38+6 nap hajnalán éreztem egy apró pukkanást a pocakom legtetején a bordáimnál. Elmentem pisilni és visszafeküdtem. Menziszerű görcseim lettek, először fél óránként, majd gyakrabban. Napi 3x kellett megjelennem a szülőszobán ctg-re, és én szóltam, hogy ez van velem, valamint mintha folydogálna a magzatvíz. Akkor persze tök száraz voltam, nem is vettek komolyan. Enyhe fájásokat láttak, szerintük jósló. Visszafeküdtem, mivel ők tudják én meg nyilván beképzelem, mert már unom a babánt, de egyre jobban és gyakrabban görcsöltem, fix 10 percesek voltak 4-6 órán át. Enni nem bírtam, csak kekszet, visszamentem megint a következő ctg-re, na azon már mintha láttak volna valamit, de elhajtottak, hogy pihenjek. Eztán stabil 5 perceseknél megjött apa a szokásos esti látogatásra, de engem nem talált meg, mert rámjött a hasmenés és a hányás szinte egyszerre, így pár percre beköltöztem a wc-re. A tapasztaltabb anyukák beküldtek a szülőszobára, hogy álljak a sarkamra, mert ez bizony már AZ! Hát én akkor már hulla voltam, de bementem 3 percesekkel, hogy nem érdekel hogy szerintük nem szülök,de akkor kérek valami fájdalomcsillapítót, mert ezt nem bírom. Hozzáteszem, 40 fokos hőség volt akkor 2 hete és akkor megjött az egy napos hideg, pár csepp esővel, így teltház volt a szülőszobán. Rámtették megint a ctg-t és láss csodát, ők is elhitték. Hívták az orvosomat, aki nagyon hamar beért, de addig megvizsgált egy másik, és kiderült, hogy 15 óra vajúdás alatt semmit sem tágultam. Akkor repedt meg a burok és folyt el a víz. Ekkor már egy jó ideje 1 perces, majd fál perces fájásaim voltak, és úgy éreztem, hogy nyomnom kell. De nem lehetett, mert császárra vártam. Azért vártam, mert a műtő is foglalt volt. A spinális érzéstelenítést már alig tudták beadni, annyira sűrűek voltak a fájások. De eljött a pillanat, amikor minden rossz véget ért, és csodás kislányom született. Igaz császárral, de megszenvedtem érte. :) Végig szivárgott a magzatvizem egyébként, ezért antibiotikumot kaptunk. 16 óra alatt lett meg az első fájástól számítva.

A második másmilyen volt, bár ő is császáros, sajnos sürgősségi.

36+4 héten éreztem egy pukkanást és elkezdett folyni a magzatvíz - dél körül. Bementünk a kórházba, ott felvették az adatokat, kaptam egy kúpot és vártunk. Semmi fájásom nem volt. Du 2 körül már éreztem valamit, de nem volt vészes. Mondták, hogy nem tágultam semmit. 5 óra körül már nagyon durva fájásaim voltak, de még akkor is azt mondták, hogy nem tágultam, ezért vártunk tovább + az orvosom nem volt hajlandó bejönni, mert aznap pont magánrendeléses napja volt. Annyit mondott, hogy 6 után indul a kórházba hozzám. Közben a szülésznő egyre gyakrabban kiabált az orvosoknak, hogy jöjjenek már, de mindegyik csak szótlanul állt, nézték a gépből kilógó papír szalagot és ingatták a fejüket. Aztán hirtelen azt éreztem, hogy nem kapok levegőt. Szóltam a szülésznőnek, hogy úgy érzem megfulladok, na erre ott termett az ügyeletes adjunktus, ránézett a gépre, aztán rám és közölte, hogy azonnal műtenek. Egy perc alatt: katéter be, hordágyra fel, liftbe be, műtőasztalra ki, gerincbe érzéstelenítő be, savlekötőt meginni és már el is voltam függönyözve. Éreztem, hogy kennek rám valamit - fertőtlenítették a hasam - közben kaptam egy maszkot (gondolom oxigén), meg rám raktak egy vérnyomás mérőt, ami a műtét alatt időnként mért. 17:34-kor már kint is volt a baba. Kérdeztem, hogy egészséges-e, de az egyik doktornő (aki az érzéstelenítőt beadta) flegmán közölte, hogy "majd kiderül hamarosan". Tiszta ideg lettem, így telt el még legalább 30-40 perc, mire befejezték a műtétet. Közben befutott a fogadott orvosom is és integetett a műtő ajtajából, hogy bocs elkéstem. Betoltak egy kórterembe és otthagytak 3 másik császáros anyukával. 1-1,5 óráig annyira remegett a felsőtestem és a karom, hogy nem bírtam mozdulatlanul feküdni. A többi műtött lány mondta, hogy nekik is remegett mindenük, majd elmúlik. Mikor kiment a zsibbadás, akkor eléggé fájt a hasam. Kiderült, hogy a köldökzsinór rá volt tekeredve a baba derekára és a karjára. Természetes úton nem tudott volna megszületni. Másnap 2 percre a kezembe adták a lányomat, majd közölték, hogy átszállítják a gyermekkórházba, mert visszaöklendezte a cukros vizet, amit adtak neki. Bejött az orvos, aki műtött és csak annyit mondott mosolyogva, hogy "jól ránk ijesztett". Aztán műtét után 20 órával kikísértek a tusolóba mosdani. Szuper volt, alig bírtam felkelni, úgy mentem, mint egy 110 éves mamóka. A tusolóban kirántották a katétert belőlem, hogy "erre már nincs szükség". Azt hittem besz@rok. A nővér segített visszamenni a szobába, leültetett az ágy szélére és elment. Na akkor hirtelen zúgni kezdett a fülem és csak arra emlékszek, hogy 3 nővér próbál lefektetni. Elájultam, de szerencsére az ágyra estem, de úgy, hogy a fejem bevertem a falba, a szobatársak meg azt mondták, hogy jól meg is húzódhatott a hasam ahogy hanyatt vágódtam. A kórházról csak annyit, hogy a nővérek nem foglalkoztak senkivel, csak annyira, mint amennyi a fizetésük. 1 teljes napig feküdtük a véres lepedőn, mert nem cserélték ki, a kanült azért vették ki a 2. napon mert megkérdeztem, hogy meddig lesz még a kézfejemben. "Ja ez még benne van? Akkor kiveszem."

11 nap kórház után hazavihettük a lányunkat. Kiderült, hogy semmi baja sem volt. Persze a gyomrában vért találtak, de azt mondták, hogy azt valószínűleg a gyomorszonda okozta - megsértette a gyomrát.

Kb: 6 hónap telt el, mire fel tudtam ülni úgy, hogy nem fájt a hasam. Lassan gyógyultam.

A szobatársaim közül volt olyan is, akinek alig fájt a hasa és volt akinek ez volt a 3 császármetszése. Én nem voltam túl szerencsés :(

Szerintem az én esetem ritka. Általában elég hamar felépülnek. Remélem nem ijesztettelek meg. Problémamentes, könnyű szülést kívánok!