Szerintetek velem van a baj? Teljesen el vagyok keseredve.

A tortenet a kovetkezo: nem vagyunk hazasok,de nagyon szeretjuk egymast immaron 5 eve,igy gondoltuk a kapcsolatunkba mar belefer egy baba. Sikerult is nagyon hamar teherbe esnem,mindketten boldogok voltunk. Amikor kiderult,hogy kisfiu,gondolhatjatok a parom mennyire repesett az oromtol,ahogy persze en is. Ez igy is ment sokaig,en legszivesebben az elejetok vasaroltam volna mindent,ami megtetszett,de o nem. Meg is ertettem az allaspontjat,igy nem eroltettem,gondoltam raerunk meg. Eddig egy kisagyat vettunk es egy matracot,tobb volt a semminel. Rengeteg ruhat kaptunk,de meg nagyon sok a hianyossag. Tegnap megemlitettem neki,hogy most mar ideje lenne vasarolni (30hetes vagyok) es intezni a dolgokat (apasagi),mert kifutunk az idobol lassan. O erre az arcomba nevetett,hogy nekem nem eleg 6 het,hogy kimossam a ruhakat es rendbe tegyem oket (na igen,arra eleg,csak kene egy komod pl.,hogy el is tudjam oket rakosgatni). Kerdezte mire lesz meg szukseg,en elkezdtem sorolni,hogy kesztyu,sapi (szeptemberi baba lesz),kisnadrag,takarok.. Ezert is kirohogott,hogy minek neki sapka,ha 40 fok lesz,meg hogy o ekkora hulyeseget meg nem hallott,hogy kesztyut adjanak egy babara. Elotte mar osszevesztunk a babakocsi kerdesen,mert olyannyira nem vizualis,hogy azt hitte ugy fog kinezni a kocsi,ahogy a kepen ( a babakocsira ra volt teve a hordozo,igy egyben volt lefenykepezve) es nekem tamadt,hogy ez mennyire csunya es mit ertek en ehhez,hulye vagyok hozza... Azt hiszi,hogy minden kocsihoz jar hordozo es nem erti meg,hogy ez marhara nem igy van,sot ugy tunik fogalma sincs a dolgokrol.. Nem is ezen akadtam ki,bar mar itt is le tudtam volna harapni a fejet,hanem azon,hogy azt vagta a fejemhez,hogy en ugy beszelek vele,mintha mar csak azt akarnam,hogy hozza a penzt es maradjon kussban. Kozben ez egyaltalan nem igy van,mindig probalok a kedveben jarni,a kedvenc kajait csinalom neki, aprosagokkal meglepem, oszinten nagyon szeretem, mindig csak bujnek hozza. Viszont egy ideje ugy erzem,hogy ez a terhesseg inkabb eltaszit minket egymastol,ahelyett hogy kozelebb hozna. Mar alig kivancsi ram,fel sem hiv,pedig mindig ebed szunetben csorog,egyaltalan nem mondja,hogy szeret,ugy tunik nem erdeklem. Persze amikor mondom neki,akkor kozli,hogy dehogynem szeret,csak faradt,de hetvegen is ugyanez van.. Mindig menni akar,ez kell neki,az kell neki es en nem szolok,mert megdolgozik a penzert,csak az faj,hogy sosem a babara gondol eloszor.. En szeretnek mar mindent a helyen tudni,mert megnyugtatna,de ugy tunik nem az en akaratom dog ervenyesulni. Na de lenyeg a lenyeg,hogy ha osszekapunk,akkor mindig en kell pitizzek,akkor is,ha nem en vagyok a hibas. O nem kepes bocsanatot kerni.. Anyukam azt mondta,ugyeljek ra,hogy barmennyire osszekapunk,sose hajtsuk haraggal alomra a fejunket. Tegnap viszont ugy gondoltam,hogy kivetelesen varni fogok,hogy mit lep felem. Hat varhattam,mert semmit nem tett es ez olyannyira elgondolkadtott,hogy nem birtam aludni. Persze reggel,hogy ment dolgozni mar adta a puszikat,suttogta hogy szia edesem, sietek,de en nem szoltam semmit. Ez lenne egy kapcsolat? Ugy erzem csak en teszek erte,hogy jobb legyen,hogy en torodok,o meg kenyelmesen eldegel es nem erdeklik az erzeseim. Ha barmi vita van,azt hiszi masnapra megoldodik es elfelejtem. De nem.. Felek,hogy mi lesz a baba szuletese utan. Lehet,hogy csak dulnak bennem a hormonok es tudom,hogy ezt nekunk kene megbeszelnunk,de annyira el vagyok keseredve.. Csak en fujom fel a dolgot? Vagy nektek hogy esne,ha ilyenek lennenek veletek? Sokszor ugy erzem csak en varom a babat,csak nekem fontos,hogy mindene meglegyen..