Egy gyereknek bármit el lehet nézni mert gyerek?! Szerintetek is alaptalanul húzom fel magamat?!

"elkényeztetve is lehet nevelni"

Egy kutyát nem lehet így nevelni, ahogy leírtad, hát még egy sokkal intelligensebb lényt nála.

Amúgy nem fikció, mert létezik ilyen, ha hiszed, ha nem. A gyerekek KEGYETLENEK, hidd el, főleg ha nincsenek korlátaik és el vannak kényeztetve! Nem tudják beleélni magukat a másik helyzetébe, mert nem rendelkeznek empátiával, amit ugye a szülőnek kéne megtanítania.

Azért megnézném, hogy egy ilyen gyereket hogyan nevelsz. Vagy pedig nem tudod mit jelent az, hogy elkényeztetett gyerek. Lehet, hogy azt hiszed, hogy a sajátod ilyen, közben meg egy igazi kis tündér. Most mondom, hogy az elkényeztett gyerekek nem tündérek! Hangosak, állandóan mozgásban vannak, nem ismerik a jó modort, udvariatlanok, tiszteletlenek, egoisták, önzők és legtöbbször túlsúlyosak is, persze nem mindegyik, ki van rohadva a foguk a sok édességtől, és állandóan a legújabb agyrém kell nekik, ami a tévében megy. Az ilyenek nem esznek főzeléket, zöldséget, gyümölcsöt, csak húst hússal, édességet, sósságot, ivóleveket, a vizet meg kiköpik. Rúgnak, harapnak, karmolnak, ütnek, vágnak, állatot kínoznak, és szemtelenek. Ilyen egy elkényeztetett gyerek. Próbáld meg megnevelni szép beszéddel! Körbe fog röhögni!

Kedves utlsó...három, asszem. Szóval, én teljesen megértem, hogy ilyen körülmények között "kényezteted" a gyerekedet, de ő rá is szorul a külön törődésre, és ez a lényeg!!! Hogy pl a te csemetéd kis vézna, valószínűleg tényleg egy halk, jámbor lélek, akit pátyolgatni kell még, hogy nehogy törés érje a kis lelkét. Én ezt megértem!!! Én az olyan gyerekekről beszéltem, akiknek erre egyáltalán nincs szüksége, mert öntudatosak, döntés képesek, sőt, még ki is használják a szüleiket. Mint pl ez a 7 éves, akit emleget a kérdező. Valószínűleg ilyen a gyerek. Amiket írtam fentebb, hogy mi jellemez egy elkényeztetett gyereket azért írtam, mert ilyenek között élek. Kínában élek a férjemmel, ráadásul egy olyan lakóparkban, ahol üzletemberek élnek. Egygyerek törvény van, ennek hatására az összes 1 kövér, 2 unintelligen, 3 neveletlen, 4 kegyetlen pl állatokkal szemben, 5 hírből sem ismerik az almát, de az összes csoki reklámját kívülről fújják. Egyetlen egy kislány van, aki nem gurul, de az ő fogai meg kirohadtak szó szerint a sok nyalánkságtól. Férjem fogorvos, rengeteg kis betege van, és ő is "panaszkodik", hogy a mai gyerekeknek fogalmuk sincs, hogyan kell fogat mosni, mert túl sok macerával jár a szülőnek ezt megtanítani.

A kutyanevelést azért írtam, mert a kutyák nagyon jó példák arra, hogy milyen a gazdájuk. Ha a kutya engedetlen, lökdösődik, tarhál, haragos, stb. és csak úgy lehet neki parancsolni, hogy kikötik, akkor képzeld el, milyen a gyerekük. Pedig a kutya egy tök egyszerű lény, szigorral, következetességgel, és "ki a főnök" kinyilvánítással rendbe lehet hozni a legdiletánsabb kutyát is és szófogadó ebet lehet belőle varázsolni. Ha a kutyán működik, akkor kis módosításokkal, finomításokkal, a gyereken is. Nem azt mondom, hogy a gyerek és a kuty egyenlő, mert közel sem, csak nevelésben az alapgondolat ugyanaz. Én pl nem ütök meg kutyát, csak végső esetben. Gyerekemet sem fogom ütni-verni, csak ha ön és közveszélyes lépésre szánja el magát (úttestre rohanás pl) lop, vagy mutogat, vagy tiszteletlen, esetleg csúnyán beszél. A többit lehet szóval irányítani, büntivel, jutalommal. Mindent el lehet magyarázni neki, hogy mit miért kap, amit ugye egy kutyának nem lehet, mert nem érti, ezért kell a következetesség. Én pl elmagyaráznám a kis 7 évesnek, hogy a nagynéni pocakjában most egy kisbaba van, aki nagyon érzékeny, és ezért nem szabad ugrálni rá, csak meg szabad simogatni a pociját. Az a babának is jó, és tudni fogja, hogy szereted. A kutyához való viszonyát pedig sürgősen át kell alakítani, mert oké, hogy egy szobacirkáló nem biztos hogy nagy sérülést okoz, ha odakap, de ha megtörténik, kislány bömbölni fog, és kész a balhé, közben még csak meg sem sérült, csak megijedt. Képzeld el, ha egy rotit b.sztat ugyanúgy, ahogy a zsebikutyát.

SZóval, szerintem zárjuk le a vitát, úgy is eltértünk már a tárgytól szerintem, mármint ott van még vonalakban, de nem ez volt a kérdés. Ahelyett, hogy öljük egymást verbálisan, inkább segíteni kéne a Kérdezőnek tippekkel, hogy hogyan szerelheti le a kislányt, vagy éppen a szülőkkel hogyan beszélheti meg, hogy mi legyen a teendő. Na? Mit szólsz?

Amúgy felnőtt pszichológus vagy vagy gyerek pszichológus?