Dohanyosok mi a helyzet? Van itt kismama aki dohanyzik?

Látom, majd' 1 hónapja nem írt senki - persze az is látszik, hogy kiveséztétek a témát.

A magam részéről imádom, amikor egy-egy kismama (aki ilyen-olyan okból rágyújt) tanácsot, segítséget kér, erre jönnek a köpködők, karókkal, meg fokhagymával, hogy nyilvánosan kivégezzék Őt. Nyilván nem rosszindulatra kíváncsi az ember, nem az ítéletekre. SENKINEK NINCS JOGA meg- és elítélni a másikat, mert nem tudja milyen helyzetben van, miért teszi, amit tesz.

Eszemben sincs senkit mentegetni, de ami sok, az sok. Hát hogy jöttök ahhoz, hogy számon kérjétek a másikat és ilyen hangnemben??? Kedves makulátlan anyuka jelöltek, tessék körbenézni a saját házatok táján!

Én magam 2 hét múlva szülöm a fiam. 17 éves korom óta dohányzom, utólag belegondolva azonban a teherbeesés (amely véletlen volt) előtt néhány hónappal már furcsa mód alig szívtam napi néhány szálnál többet, újra ettem húst, mintha "tudtam volna", hogy valami készül. A 6. héten derült ki, utána néhány napig 2-3 szálat szívtam, aztán már attól is rosszul voltam, ha a párom cigizés után bejött a lakásba és megéreztem. CSAKHOGY! A 4. hónaptól megromlott a kapcsolatunk, egyre valószínűbb volt, hogy "más felé jár", hogy meggondolta magát, mégsem akar családot és lassacskán elüldözött. Majd 2 hónapja várom egyedül a gyermekem, akinek az apja, ÉLETEM SZERELME közölte, hogy soha többé nem akar velem lenni, a nevét sem adja a gyerekünknek és meg akarja próbálni valaki mással. Eleinte nap 3 szállal, majd napi 4-gyel "húzom ki" és élek túl, reggeltől estig zokogok, egyedül csinálok mindent, visszaköltöztem a szüleimhez, anyagilag is tőlük függök, a Kedves pedig, akire az életem tettem fel, éli a szinglik csodálatos világát, ismerkedik, "barátkozik", 37 évesen bulizgat és a legapróbb nyomait is eltüntette annak, hogy valaha is betettem oda a lábam.

Tehát mindenkinek, aki ítélkezik egy másik ember felett! Hogy meritek?? Kiknek képzelitek magatokat? Amíg nem jártok a másik cipőjében, lövésetek sem lehet, min megy keresztül az az ember. Minden kismama, aki akár csak egyetlen szálat is elszív, retteg a következményektől, és gyűlöli magát érte. Én asztmás vagyok, 16 (!!) éves koromban jött elő. Édesanyám egyetlen szálat se szívott életében. A gyermekem apja szintén asztmás. Az Ő anyja sem dohányzott soha életében. Ismerek olyan nőt, aki napi 1 dobozzal elszívott nem csak időszakosan a terhessége alatt, hanem végig, a gyerekének mégse volt semmi baja egész életében. És igen, tisztában vagyok azzal is, hogy ez óriási szerencse volt. DE! Nincs jogotok senki fölött pálcát törni, nincs jogotok szar anyának kikiáltani!

Maradok tisztelettel!

Blinda! Nagyon sajnálom ami Veled történt :( A volt párod egy igazi szemétláda... de biztosan találsz majd valakit, aki majd becsülni fog Titeket! Próbálj meg minél kevesebb cigit szívni, nehogy a babónak legyen valami baja emiatt a szemét alak miatt!!!

(Én nem törtem pálcát senki felett, nekem mondjuk nem volt semmilyen gondom szerencsére, de én napi 1 doboz után leszoktam, és azóta sem gyújtottam rá. A pénzt a babámra költöm, már 10 hónapos, és büszke vagyok magamra hogy sikerült letennem!)

:o) Blinda ott volt, csak módosítottam a beállításaim.

Köszönöm az együttérzést és nagyon igyekszem. Piszokul nehéz, elmondani sem tudom.

Természetesen akinek nem inge, ne vegye magára, csak rosszul viselem az ilyesmit egyébként is, most viszont hormonzavarosan, 2 héttel a szülés előtt, egyedülállóként, amikor épp fogalmam sincs hogy fogok mindennel apa nélkül, összetört szívvel, a szüleimre hagyatkozva megbirkózni.. Pff... minden százszor rosszabb :(

Az a baj, hogy szerintem nem szemétláda. Egyszerűen meggondolta magát. Amit láttam, éreztem már régóta, csak küzdöttem, áltattam magam, reménykedtem, ahogy reménykedem ma is.. Sajnos ugye nekem nincs lehetőségem meggondolni magam, ahogy egy férfinak. Ők könnyen lépnek ki ebből.

Néhány napja együtt töltöttünk egy éjszakát. Csodálatos volt. Olyan, mint amilyennek mindig lennie kellett volna. Kedves, figyelmes, szeretetteljes volt. A hasam minden rezdülésére odafigyelt, beszélt hozzá, mi magunk hajnalig beszélgettünk, minden olyan volt, mint rég. Egész másnapig. Aztán visszaváltozott azzá, aki megmondta, hogy soha többé nem akar velem lenni és nem is lesz. Vagy csak lefeküdni akart velem vagy pillanatnyilag neki is jól esett úgy tenni, mintha családot szeretne, nem tudom. Soha nem is fogom megtudni.

Mindezt csak azért meséltem el, mert tényleg senki nem tudhatja, kit mi visz rá egy-egy lépésre. Én magam amúgy is elég gyenge vagyok lelkileg, sok mindenen mentem keresztül, kemény dolgok után álltam fel a földről (amiket nem részletezek, mert az aztán tényleg nem témába illő), viszont egy gyerekkel a hasában az embernek kevés a lehetősége "könnyíteni" kicsit a dolgán, enyhíteni a fájdalmán.

Köszönöm az együttérzésed!

Én a babát sajnálom, aki kevesebb oxigént kap, csak mert az anyja azt hiszi, hogy a cigi megoldás és pofátlanul még el is várja a megértést.

Másnak is van szar életszakasza, de mégsem a gyereke egészsége árán vezeti le a feszültséget.

Ebben a pillanatban akkor én is tömhetnék a számába egy egész dobozzal, mert okom az lenne, de nem teszem mert van ÖNURALMAM.

Nézd! Nem egymás után szívja a cigiket.... ezzel az erővel akkor ha terhes vagy, költözz el a városból, hogy ne szívd a szmogos levegőt, mert nem kap a babád oxigént!!! Ne egyél párizsit, virslit, mert ki tudja mi van benne, minden csak és kizárólag bio legyen amit elfogyasztassz, mert ki tudja mivel permetezték és az mennyire megy át a babának stb! Ne bántsd már szerencsétlen hozzászólót... Te nem tudod mit csinálnál a helyében!!!!!!!

Mondom ezt úgy hogy én napi 1 doboz piros multi után letettem a cigit és nem gyújtottam rá, és soha többet nem is fogok nagyon remélem!

"Én a babát sajnálom, aki kevesebb oxigént kap, csak mert az anyja azt hiszi, hogy a cigi megoldás és pofátlanul még el is várja a megértést."

Na az ilyen "nőktől" nyílik ki a bicska a zsebemben, nem azért, mert sajnálja a babát állítása szerint, hanem mert nulla empátiával rendelkezik felnőtt embertársai iránt. Az ilyen embereknek nem is értem, hogy van merszük olyanokról becsmérlő állításokat tenni, akiket nem is ismernek!

Anyám is pontosan ilyen. Folyamatosan ítélkezik mindenkiről és folyamatosan kritizál mindent és mindenkit (csak úgy, mint a nagymamám annak idején). Külföldön voltunk, egy hegyen, egy étterem teraszán, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a tengerre. Lemenőben volt a nap, finom volt a kaja, jó volt a bor. Az egyetlen, ami beárnyékolta anyám önfeledt szórakozását, az a szomszéd asztalnál lévő társaság női tagja, aki a vacsorája után a söre mellé rágyújtott egy ízletes cigarettára. Anyám elkezdett mérhetetlen undorító módon fröcsögni, hogy még is mit képzel ez a nő, hogy itt rágyújt az ő orra alatt. Mondtam neki, hogy ha nem tetszik, akkor üljön máshova, szabad ég alatt vagyunk, a nőnek megvan a szabadsághoz való joga, hála az égnek nem Magyarországon vagyunk, és ott gyújt rá, ahol akar/lehet. Erre anyám közölte, hogy az ő egészségéhez való joga sokkal fontosabb, mint másnak a szabadsághoz való joga. Felálltam és ott hagytam, mert nem bírom elviselni, ha valaki fontosabbnak képzeli magát a másiknál, vagy effektíve jobbnak.

Ezt csak azért meséltem el, mert a hozzászóló, akitől idéztem, sokkal érdemesebbnek tartja magát az életre és sokkal tiszteletreméltóbbnak hiszi magát, mint az, aki a nyomorúsága/szívfájdalma miatt elszív egy-két szál cigarettát, mert másképpen mondjuk a csuklóján vagdosná az ütőeret...

Szégyellje magát az, aki a mások problémáján felbuzdulva felhatalmazza önmagát, hogy okádja magából a rosszindulatot!

"Sajnálom a babát", persze, az ilyen ember még csak értelmező kéziszótárból sem ismeri, hogy mi az, hogy sajnálat: önző, egocentrikus és buta!

Elnézést, hogy ha esetleg modortalanul fogalmaztam, csak engem rendkivül dühítenek az olyan emberek, akik azt hiszik ők sokkal jobbak, mert nem dohányoznak/nem isznak/nem drogoznak.

Üdv

Kedves Médea13!

Mintha a számból vetted volna ki a szavakat! Nem vártam, Isten ments, dehogy vártam feloldozást! Viszont úgy gondolom, ez nem is egy ítélkező vadidegen tisztje volna, akit a kutttya nem kérdezett és valóban csak fröcsögni jár ide - nem értem, hogy van mersze.

Hidd el, éppen elég baj nekem, hogy elszívok napi néhány szálat. Nem akarok azzal jönni,hogy van barátnőm, aki kis időre se tette le, aki nyugodt szívvel mindössze csökkentette annyira, mint amit most én is elszívok. Nem akarok ezzel jönni, mert fölösleges. Az a barátnőm / ismerősöm, semmi közöm hozzá. Sajnálom, hogy ezt teszem, nagyon sajnálom.

Igen, írja, hogy "ennyi erővel ő is ehetné a cigit, mert mindenkinek van baja". Legyen, drága, névtelenül és arctalanul piszokul nagy a szád!

30 évesen egyedül maradsz egy magzattal a hasadban, mert a férfi megteheti, hogy enged szabadságvágyának és eldobhat, mint egy csikket (ha a témánál akarok maradni), visszaköltözöl a szüleidhez a 9 nm-es "gyerekszobádba", ahova minden erővel, igyekezettel próbálsz egy kiságyat bezsúfolni. Mivel említett apuka eddig egy szalmaszálat sem tett keresztbe és kijelentette, hogy mivel nem szeret és a gyerek se kell neki, ezután se fog, megpróbálja valaki mással, kénytelen vagy valahogyan előteremteni a szüléshez, hazavitelhez, gondozáshoz, öltöztetéshez, mindennapi élethez szükséges dolgokat a kisbabának. Pénzed alig van és ha nem lennének a szüleid, akik maguk is napról napra élnek (akiknek szintén van kismillió fizetni valójuk, hitelük, autójuk, számláik, 2 öreg, beteg kutyájuk, akik maguk is mindketten (!!) szívbetegek - rendszeres gyógyszerekkel és orvosi kezeléssel), valószínűleg a nagy hasaddal együtt a Dunának mennél, mert NEM LENNE ESÉLYED.

Egy szakítást feldolgozni éppen elég nehéz mindezek nélkül is, de amikor már Qrvául nem csak rólad van szó, (hanem arról, hogy egy ártatlan lényről, aki 9 hónapig küzd az életéért, kötelességed lesz gondoskodni, még pedig egymagad), amikor a hormonzavarod még rátesz egy lapáttal, sírva kelsz, sírva fekszel és megállás nélkül pörgeted az agyad, hogy TE hol rontottad el és mit csinálhattál volna másként, amikor fenekestül felfordul az egész életed és a totális reménytelenség lesz úrrá rajtad, MÉG SOKKAL NEHEZEBB!

Tehát ha bármelyik kedves ítélkező úgy érzi, járt már ugyanebben a cipőben, az égre kérem, adjon tanácsot, hogyan kezelte! Addig is viszont, amíg csak a szája nagy és annyira unatkozik a tökéletes kis világában, hogy más dolga sincs, mint dohányzó kismamákra vadászni segítségkérő fórumokon, hogy pocskondiázhassa Őket, könyörgöm, ne szóljon inkább!

Maradok tisztelettel!